Önfarkába harap a nemzeti kígyó

  • 2001. február 1.

Publicisztika

Az oroszok, hogy egy rég elhunyt klasszikust, Dobozy Imrét idézzünk, már megint a spejzban vannak.

n

Hogy ebben az ügyben, a magyar vegyipar egy részének orosz felvásárlásában jelesül, a tőkepiacok felügyeletét ellátó állami szervnek, a PSZÁF-nak kell-e lépnie, és épp azt kell-e lépnie, hogy beperli az orosz tőke magyarországi térnyerésében leginkább közvetítőként szerepet játszó CIB Bankot, majd eldönti a bíróság: sok esélyt a keresetnek a magunk részéről nem adnánk. És az sem éppen megszokott jelenség, hogy a Borsodchem Rt. felvásárlását a nemzetbiztonsági szolgálatok is vizsgálódásuk tárgyává tették, olyannyira, hogy erről még a nyilvánosság számára sem mulasztottak el némi információkat csorgatni. De e pillanatban úgy tűnik, hogy az állami szervek ez esetben tehetetlenek a külföldi tőkével szemben - még akkor is, ha ez a külföldi tőke történetesen orosz.

Nem biztos, hogy ez baj. Bár az ember feje Magyarországon és általában Kelet-Európában még mindig hajlamos megrezzenni akkor, amikor azt hallja, hogy az oroszok valamit megszereznek a hazájában (és a történelmi tapasztalatok szerint ez a nagymama vekkerétől kisebb-nagyobb településeken át a GDP bizonyos százalékáig bármi lehet), a Borsodchem esetében az ilyen esetekben szokásosnál hangosabb nemzetféltő brekegés indokolatlannak tűnik.

Az elmúlt tíz évben hozzászokhattunk ahhoz, hogy a külföldi tulajdonosok birtokában álló cégek a magyar gazdaság meghatározó ágazataiban játszanak fontos szerepet. És ez így helyes: a külföldi, multinacionális, globális tőke nagyarányú hazai jelenléte nélkül fújhatnánk a rendszerváltással elkezdett modernizációs programot, a "haza és haladásból" a haladást; maradt volna nekünk a "haza", melyben a lakossági boldogságot a "nemzeti nagytőkések" áldásos és önfeláldozó tevékenysége garantálná. (Ez utóbbi állatfaj leginkább az első rendszerváltás utáni kormány lázálmaiban bírt létezni: élő, valóságos példányairól szinte egytől egyik az bizonyosodott be, hogy a patrióta vaker szélhámosokat, adócsalókat, hamiskártyásokat leplez, akik gazdasági zsenije abban a felismerésben jegecesedett ki, hogy a hiszékeny emberektől kicsalt vagy a kevéssé hiszékeny, ám korrupt kormányhivatalnokok segítségével felvett kölcsönöket sokkal jobb nem megadni, mint megadni.) Hogy a Borsodchem Rt. új többségi tulajdonosai - akik mögött immár egyértelműen az orosz gázipari óriás, a Gazprom körvonalai rajzolódnak ki - milyen tulajdonosai lesznek az eddig jól menő cégnek, és hogy tevékenységükből mit érez majd meg a fogyasztó, egyelőre nem tudjuk (hogy tudniillik lesz-e olcsóbb a pévécé vagy a padlóviksz; ezt speciel, meg azt, hogy Magyarországon jól működő, szabad versenyes kapitalizmus érvényesülhessen, melynek nyertese a fogyasztó, elsődleges nemzeti érdeknek tartjuk: egészen pontosan ezt tartjuk annak). De ezt a kérdést első blikkre célszerűtlen lenne összefüggésbe hozni az új tulajdonosok etnikai hovatartozásával, de még avval is, hogy épp a Gazprom tört be erre a piacra.

Hanem a dolog korántsem ilyen egyszerű. A Gazprom feltételezhetően tovább akar terjeszkedni: következő célpontja a Tiszai Vegyi Kombinát (TVK), melynek részvényesei között, egyelőre nem meghatározó mértékben, de megtalálható a Borsodchem is. A TVK-val a Gazprom - többek közt - megszerezhetné azokat a magyarországi csővezetékeket is, melyeken az alapanyag tőle mint nyersanyageladótól hozzá mint felhasználóhoz érkezik. Ez már elég erős vertikum lenne ahhoz, hogy a Gazprom tényleg überkedhessen a vegyiparban, vagy hogy egész városoknak adjon munkát Kelet-Magyarországon - valahogy úgy, ahogy például Győr az Audiból, Esztergom a Suzukiból él. Mármost a TVK jelenlegi meghatározó tulajdonosa a nemzeti olajtársaság, a Mol; a Gazpromnak a TVK-ért vele kell megküzdenie. Avval a Mol-lal, amelyet épp a kormányzat gyöngített meg tavaly tavasszal, amikor - a lakosság védelmének álságos érvével - megtorpedózta a Mol által szorgalmazott, piaci alapú gázáremelést. Ha a Gazprom - a maga zavaros tulajdonosi hátterével és különféle átláthatatlan függőségeivel az orosz nagypolitikától - valóban bele fog köpni Magyarország gazdasági szuverenitásába, azért a kormányzat nem okolhat majd mást, mint saját magát.

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.