Publicisztika

Okkal vagy ok nélkül, a magyar privatizációt számos kritika érte. Érdekes módon a manapság talán legfontosabb eleméről, a telekommunikáció, illetve a Matáv privatizációjáról igen kevés vita folyt. Amint az közismert, a Magyar Postából annak idején kivált távközlési monopolcéget a magyar kormányok több lépcsőben magánosították - a mind ez idáig utolsó lépés épp néhány hete történt, amikor a német állami óriáscég, a Deutsche Telekom (DT) többséget szerzett a Matávban. A részvényeladások a monopolhelyzet állami, törvényi szavatolásával mentek kéz a kézben, melyet a törvényhozók 2002. január 1-jéig láttak jónak fenntartani. Ahogy közeleg a Matáv távközlési monopóliumának lejárta, úgy esik egyre több szó arról, hogy mit kell majd tartalmaznia az új távközlési törvénynek ahhoz, hogy ezen a piacon végre valódi versenyhelyzet alakulhasson ki.

Az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottsága meghallgatná Nógrádi Zsolt olajtanút arról, hogy volt-e kapcsolata a titkosszolgálatokkal, de az istennek sem találja a férfit. Pedig Keleti György elnök (MSZP) elmondása szerint a bűnbánó maffiózó telefonszámát Pallag Lászlótól, az olajbizottság kisgazda elnökétől kapták meg, úgyhogy biztosan jó helyen keresték. De Nógrádi nem felel. Vajh´ miért nem? A) verzió: a tanú beijedt. B) verzió: a tanú felkészítői azt javallhatták Nógrádinak, hogy kicsit pihenjen. Hogy ez utóbbiak kik lehetnek, arról megint csak vannak találgatások: a jelöltek között pártemberek éppúgy előfordulnak, mint volt titkosszolgák vagy újságírók. Az olajbizottság egyik szocialista tagja például a múlt heti ülésen sejtelmesen célozgatott arra, hogy mely cég látja el talán Nógrádi védelmét, amiből csak a hülye nem jött rá, hogy Tóth Károly képviselő a Nyírfa-botrány miatt elbocsátott volt hírszerző tiszt, Földi László cégére, a Fidesz-éra alatt állami megrendelések garmadáját kapó Defend Kft.-re utalt.

Finoman szólva is hosszas tökölődés után megszületett az első türelmi rendelet. A mogyoródi önkormányzat - igaz, csak a Forma-1-es vb-futam és a kapcsolódó edzések idejére - a falu végi erdőben kijelölte a zónát, ahol lehet űzni a vigalmi ipart.

Szerkesztőségünk a nyílt örökbefogadásról szóló vitát dr. Czeizel viszontválaszával lezárta.

A szerző turkológus, közérző.

A múlt héten kiürült a Long Kesh, a Maze, az a Belfast melletti börtön, ahol mind ez ideig az északír konfliktus fegyveres főszereplőit tárolták. Már amelyiket fülön csípték közülük. A republikánus (azaz katolikus, a tartomány Írországhoz csatolásáért gyilkoló) és lojalista (azaz protestáns, koronahű) elítéltek kiengedését általános lamentálás és fejvakarászás kísérte. Jó-e, szép-e ez így? Viszi-e előbbre ez a lépés az északír "békefolyamat" ügyét? És mi lenne e gesztus morális fundamentuma, amely nélkül a demokrácia közegében, mint tudjuk, minden hosszú távra kalkuláló politika merő önámítás, légvár, biztos kudarc?

Az, hogy a Magyar Rádiónak a múlt csütörtöki kuratóriumi ülés után nem lesz új elnöke, nyilvánvaló volt mindazok számára, akik nem estek teljesen a fejük lágyára. (Lapunk például már múlt kedden ilyen tartalmú közlést indított el a nyomdagépek feltételezett tartózkodási helye felé.) A kuratórium csonka, kormánypárti elnöksége nyomja Kondor Katalint, ám a szavazáskor ez kevés lesz, hisz a kuratóriumban helyet foglaló 21 civil szervezet közül nem lesz 13, amely behajolna a kormánynak, ergo nem lesz meg a jelölt befutásához szükséges kétharmados többség.

A szerző szakértő, nekikeseredett Fidesz-szavazó.

A szerző újságíró, a Zöld Demokraták sajtócsoportjának vezetője.

Miközben egyre több ápolónő, műtőssegéd, altatóorvos küldi vissza a minisztériumnak az "egyszeri bérkiegészítésként" kapott húsz-harmincezer forintokat, Gógl Árpád a hétvégén megint megszólalt az egészségügyben dolgozóknak e célra elkülönített "15 milliárd" forintról. BAZ-megyéből üzente a miniszter, hogy a mondott összeg is jelzi: a kormány a szívén viseli az eü-dolgozók boldogulását, és a Pénzügyminisztérium nem is gondolta komolyan a vonatkozó tervszámokat a jövő évi költségvetésben (amelyek szerint nem lesz komolyan vehető béremelés az egészségügyben), és a miniszterelnök is szereti az eü-dolgozókat, hisz ő majdnem mindenkit szeret, és ez nem ígéret, hanem valóság, vagyis olyan izé, ami valóság lesz. Gógl a közszolgálati tévé A hét című műsorában azt is elismerte, hogy a "15 milliárd" forint esetében "kommunikációs hibát" vétett.

A zámolyi és csóri romák útban vannak Kanada felé, a Király utcaiak rövidesen, a zuglóiak már az utcán. Tizenkettő plusz tizennyolc plusz nyolc család, akikkel a Köztársaság változatos szintű és pártállású képviseleti intézményei nem bírtak mit kezdeni. A csóri polgármester miépesnek tűnik, a VII. kerületben és Zuglóban szocialista-szabaddemokrata koalíció irányít. Az érvek ennek megfelelően különböznek is, Csóron és Zámolyban a nettó rasszizmus, a fővárosban a tulajdon szentségének elve vezetett hasonló eredményekhez: cigány családok fedél nélkül maradtak. Az önkormányzatok szerint ez nem az ő gondjuk, és a fővárosra mutogatnak, a főváros a kormányra. A kormánykoalíció e tárgyban már megtette a magáét: parlamenti többsége előbb az önkényes lakásfoglalást társadalomra veszélyes cselekedetnek minősítette, és súlyosbította az érte kiszabható büntetést, majd az önkényesek kilakoltatásának elrendelését a bíróság hatásköréből az önkormányzati jegyzőébe utalta. Az utcára kerülőkről a dolgok jelenlegi állása szerint, mint utolsó instancia, a hajléktalanellátás hivatott gondoskodni.

Árakról, helyekről, csalásokról szólnak a mítoszok, de saját tapasztalatomból tudom, hogy egy egészen kevés józan ésszel plusz némi előrelátással minden csalódás elkerülhető, mert a Balatonon is érvényes a szabály, miszerint csak azt csapják be, akit lehet.

Tavaly márciusban besokalltam, egyre inkább úgy tűnt, a meteorológusaink összevissza prognosztizálnak. Másnap viszont az ember sose emlékszik pontosan, melyik mit is mondott, ezért marad a homályos, sanda balsejtelem. Én azonban papírt és tollat ragadtam, és két hétig jegyzeteltem, majd összehasonlítottam az előrejelzést a ténylegesen bekövetkezett időjárással. Exkluzív tesztemet most először tárom a nyilvánosság elé.

A szerző alkotmányjogász, az Emberi Jogi Információs és Dokumentációs Központ vezetője, a Fundamentum című folyóirat főszerkesztője.