Eszi? Nem eszi.

  • 2000. július 27.

Publicisztika

Az, hogy a Magyar Rádiónak a múlt csütörtöki kuratóriumi ülés után nem lesz új elnöke, nyilvánvaló volt mindazok számára, akik nem estek teljesen a fejük lágyára. (Lapunk például már múlt kedden ilyen tartalmú közlést indított el a nyomdagépek feltételezett tartózkodási helye felé.) A kuratórium csonka, kormánypárti elnöksége nyomja Kondor Katalint, ám a szavazáskor ez kevés lesz, hisz a kuratóriumban helyet foglaló 21 civil szervezet közül nem lesz 13, amely behajolna a kormánynak, ergo nem lesz meg a jelölt befutásához szükséges kétharmados többség.

n

Elgondolkodtató viszont, hogy mit vettek le ebből az egészből a kormánypártok illetékesei, és hogy mi jut e kudarcról az eszükbe.

Először is a médiatörvény újabb, rituális meggyilkolása. Mivel ez rutineljárássá vált minden olyan esetben, amikor a politika közvetlenül próbál beavatkozni a közmédiumok működésébe, ezen már fel se kapnánk a fejünket; még akkor sem, ha ezúttal a civil szféra óvatos gyalázása is kihallatszott a szokásos brekegés mögül. (Pedig csak annyi történt, hogy a médiatörvény ama része, amely társadalmi kontroll alá próbálja helyezni a politikai szféra érdekérvényesítését, a törvény megalkotása óta talán először működőképesnek bizonyult. A civil szféra - rendben, ne soroljuk oda az MSZOSZ-t: de még őket leszámítva is tizenhárman szavaztak Kondor ellen - belengetett.)

Hanem.

Horváth Bélának, a kisgazdapárt frakciószóvivőjének legott az ugrik az agyába, hogy Orbán és Torgyán egyeztessen: Horváth Bélát nem zökkenti ki az a tény, hogy a rádió elnökének megválasztásához a törvény szerint egyikőjüknek sincs semmi köze. Mindegy, idejük van, tejük van, egyeztessenek. Ha Kádár ketten lett volna, ő is feszt egyeztetett volna magával.

Szadai Károly, a kuratórium fideszes elnöke még a választás előtt megpróbálja megdolgozni a civileket (legalábbis ezt állítja utána), vö. "elbeszélgetés"; aztán az elnökség előterjeszt egy jelöltet. Szadai ennek ellenére következetesen választásnak nevezi azt, ami történt, fej nélküli lovasként dacolva A magyar nyelv értelmező szótárának (Akadémiai Kiadó, Bp., 1962., VII. kötet) idevágó passzusával, miszerint: "választás: két v. több személy, dolog, tárgy, lehetőség közül egynek v. többnek vmely célból való kiszemelése, elkülönítése". Szadai továbbá "szakmainak" nevezi azt a jelöltet, akiről egy ország tudja, hogy "szakmai" reputációját a miniszterelnökkel szerda reggelenként folytatott csőrözés alapozta meg; a hülyének nézett civilekről pedig azt állítja, hogy - vele, az effektíve pártpolitikussal szemben! - "politikai" döntést hoztak.

Persze a baj nem is az, hogy Szadai pont úgy beszél, mint a Hazafias Népfront valamely liberális funkcionáriusa a nyolcvanas évek közepén. Az igazi baj az lenne, ha erről ő már nem is tudna.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.