Vissza a feladóhoz

  • 2000. július 20.

Publicisztika

Miközben egyre több ápolónő, műtőssegéd, altatóorvos küldi vissza a minisztériumnak az "egyszeri bérkiegészítésként" kapott húsz-harmincezer forintokat, Gógl Árpád a hétvégén megint megszólalt az egészségügyben dolgozóknak e célra elkülönített "15 milliárd" forintról. BAZ-megyéből üzente a miniszter, hogy a mondott összeg is jelzi: a kormány a szívén viseli az eü-dolgozók boldogulását, és a Pénzügyminisztérium nem is gondolta komolyan a vonatkozó tervszámokat a jövő évi költségvetésben (amelyek szerint nem lesz komolyan vehető béremelés az egészségügyben), és a miniszterelnök is szereti az eü-dolgozókat, hisz ő majdnem mindenkit szeret, és ez nem ígéret, hanem valóság, vagyis olyan izé, ami valóság lesz. Gógl a közszolgálati tévé A hét című műsorában azt is elismerte, hogy a "15 milliárd" forint esetében "kommunikációs hibát" vétett.

Vissza a feladónak

n Miközben egyre több ápolónő, műtőssegéd, altatóorvos küldi vissza a minisztériumnak az "egyszeri bérkiegészítésként" kapott húsz-harmincezer forintokat, Gógl Árpád a hétvégén megint megszólalt az egészségügyben dolgozóknak e célra elkülönített "15 milliárd" forintról. BAZ-megyéből üzente a miniszter, hogy a mondott összeg is jelzi: a kormány a szívén viseli az eü-dolgozók boldogulását, és a Pénzügyminisztérium nem is gondolta komolyan a vonatkozó tervszámokat a jövő évi költségvetésben (amelyek szerint nem lesz komolyan vehető béremelés az egészségügyben), és a miniszterelnök is szereti az eü-dolgozókat, hisz ő majdnem mindenkit szeret, és ez nem ígéret, hanem valóság, vagyis olyan izé, ami valóság lesz. Gógl a közszolgálati tévé A hét című műsorában azt is elismerte, hogy a "15 milliárd" forint esetében "kommunikációs hibát" vétett.

Az olyan, a kommunikációelméletben kevéssé pallérozott fatuskók, mint mi, ezt úgy mondanánk, hogy egy ordas nagyot hazudott. Minek következtében most az istennek sem tudunk szabadulni attól a kellemetlen érzéstől, hogy - ne legyen igazunk! - a hét végén ezt egy másikkal fejelte meg.

A miniszter, ugyebár, vagy egy hónappal ezelőtt bemondta a "15 milliárdot", és azt állította, hogy minden eü-dolgozónak jut belőle egy százaska. Arról, hogy miért pont ennyit mondott, csak sejtéseink lehetnek. A szoft változat szerint elképzelhető, hogy azért, mert a beszédaktust megelőzően az orra elé lökött papíron ennyi állt. Gógl tehát, miközben elkövette a "kommunikációs hibát", és meggyakta a valóságot, nem tudta, mit beszél. Nem tudta, hogy a "15 milliárd" közterhekkel együtt értendő, és hogy a lét nem 150, hanem 180 ezer dolgozó között kell szétdobni.

Ez esetben a miniszter gyengeelméjű, és sürgős orvosi ellátást kellene kérnie, a vonatkozó FIFA-rendelkezések értelmében a partvonalon kívül.

A második, "mély torok" verzió szerint Gógl pontosan tudta, hogy a 15 milliárd kamu, hogy az összeg mintegy hatvan százalékát képező közterheket az állam csak megtúráztatja kicsit, és csak egy rövid, virtuális pillanatig állomásoztatja az eü-dolgozók tárcájában: útban az egyik zsebe felől a másik zsebe felé. A magunk részéről nem csak azért hajlunk eme változat elfogadására, mert szilárdan hisszük: szinte elenyésző annak a statisztikai valószínűsége, hogy egy kormányban egy gyengeelméjű miniszternél több legyen, és a honvédelmi tárca már kimerítette a keretet. Gógl ugyanis a "15 milliárd" bejelentése után kitért arra is: ha a fiatal orvosok elégedetlenek, legfeljebb majd külföldön vállalnak munkát, Norvégia tárt karokkal várja őket. E cinizmus inkább arra enged következtetni, hogy Gógl tudta, mit beszél. Csak azt nem tudta, mit jelent cirka hatvan-hetvenezer forint (a különbség az ígért és a valóságos juttatás között) azoknak az embereknek, akiknek a hónap végére elfogy minden pénzük, pedig alig vettek valamit; viszont három műszakban gályáznak a kórházakban.

Vagy tudta, de nem törődött vele. Mert elhitte, hogy nem a valóság a fontos, hanem az, hogy a kormány, a hatalom milyen képzeteket alakít ki róla az emberek fejében. Mert elhitte, hogy bemondja a tizenötöt, oszt´ ha valaki később pampogna, majd jól a torkára forrasztják a szót a tévéjükben, a rádiójukban, a lapjaikban; az elégedetlenek majd kapnak valami csinos millenniumi füzetet, egy érdekes interjúval Nemeskürty professzorral meg egy szép, képes beszámolóval egy országzászló-átadásról, és boldogok lesznek. Mert elhitte, hogy büntetlenül szórakozhat az egészségügy plebejusaival, az ápolónőkkel, a kórházak segédszemélyzetével, az alacsonyabb beosztású orvosokkal, akik a szinte feudális hierarchiába tagozódott orvostársadalom alsó traktusaiban helyezkednek el, és megszokták, hogy nem szólnak vissza; hogy ő, a miniszter, az orvoskamara egykori elnöke, a professzor következmények nélkül hazudhat a pofájukba és alázhatja meg őket.

Egyébként is, nem szoci szavazók-e ezek mind?

Mostantól biztosan.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.