Vissza a feladóhoz

  • 2000. július 20.

Publicisztika

Miközben egyre több ápolónő, műtőssegéd, altatóorvos küldi vissza a minisztériumnak az "egyszeri bérkiegészítésként" kapott húsz-harmincezer forintokat, Gógl Árpád a hétvégén megint megszólalt az egészségügyben dolgozóknak e célra elkülönített "15 milliárd" forintról. BAZ-megyéből üzente a miniszter, hogy a mondott összeg is jelzi: a kormány a szívén viseli az eü-dolgozók boldogulását, és a Pénzügyminisztérium nem is gondolta komolyan a vonatkozó tervszámokat a jövő évi költségvetésben (amelyek szerint nem lesz komolyan vehető béremelés az egészségügyben), és a miniszterelnök is szereti az eü-dolgozókat, hisz ő majdnem mindenkit szeret, és ez nem ígéret, hanem valóság, vagyis olyan izé, ami valóság lesz. Gógl a közszolgálati tévé A hét című műsorában azt is elismerte, hogy a "15 milliárd" forint esetében "kommunikációs hibát" vétett.

Vissza a feladónak

n Miközben egyre több ápolónő, műtőssegéd, altatóorvos küldi vissza a minisztériumnak az "egyszeri bérkiegészítésként" kapott húsz-harmincezer forintokat, Gógl Árpád a hétvégén megint megszólalt az egészségügyben dolgozóknak e célra elkülönített "15 milliárd" forintról. BAZ-megyéből üzente a miniszter, hogy a mondott összeg is jelzi: a kormány a szívén viseli az eü-dolgozók boldogulását, és a Pénzügyminisztérium nem is gondolta komolyan a vonatkozó tervszámokat a jövő évi költségvetésben (amelyek szerint nem lesz komolyan vehető béremelés az egészségügyben), és a miniszterelnök is szereti az eü-dolgozókat, hisz ő majdnem mindenkit szeret, és ez nem ígéret, hanem valóság, vagyis olyan izé, ami valóság lesz. Gógl a közszolgálati tévé A hét című műsorában azt is elismerte, hogy a "15 milliárd" forint esetében "kommunikációs hibát" vétett.

Az olyan, a kommunikációelméletben kevéssé pallérozott fatuskók, mint mi, ezt úgy mondanánk, hogy egy ordas nagyot hazudott. Minek következtében most az istennek sem tudunk szabadulni attól a kellemetlen érzéstől, hogy - ne legyen igazunk! - a hét végén ezt egy másikkal fejelte meg.

A miniszter, ugyebár, vagy egy hónappal ezelőtt bemondta a "15 milliárdot", és azt állította, hogy minden eü-dolgozónak jut belőle egy százaska. Arról, hogy miért pont ennyit mondott, csak sejtéseink lehetnek. A szoft változat szerint elképzelhető, hogy azért, mert a beszédaktust megelőzően az orra elé lökött papíron ennyi állt. Gógl tehát, miközben elkövette a "kommunikációs hibát", és meggyakta a valóságot, nem tudta, mit beszél. Nem tudta, hogy a "15 milliárd" közterhekkel együtt értendő, és hogy a lét nem 150, hanem 180 ezer dolgozó között kell szétdobni.

Ez esetben a miniszter gyengeelméjű, és sürgős orvosi ellátást kellene kérnie, a vonatkozó FIFA-rendelkezések értelmében a partvonalon kívül.

A második, "mély torok" verzió szerint Gógl pontosan tudta, hogy a 15 milliárd kamu, hogy az összeg mintegy hatvan százalékát képező közterheket az állam csak megtúráztatja kicsit, és csak egy rövid, virtuális pillanatig állomásoztatja az eü-dolgozók tárcájában: útban az egyik zsebe felől a másik zsebe felé. A magunk részéről nem csak azért hajlunk eme változat elfogadására, mert szilárdan hisszük: szinte elenyésző annak a statisztikai valószínűsége, hogy egy kormányban egy gyengeelméjű miniszternél több legyen, és a honvédelmi tárca már kimerítette a keretet. Gógl ugyanis a "15 milliárd" bejelentése után kitért arra is: ha a fiatal orvosok elégedetlenek, legfeljebb majd külföldön vállalnak munkát, Norvégia tárt karokkal várja őket. E cinizmus inkább arra enged következtetni, hogy Gógl tudta, mit beszél. Csak azt nem tudta, mit jelent cirka hatvan-hetvenezer forint (a különbség az ígért és a valóságos juttatás között) azoknak az embereknek, akiknek a hónap végére elfogy minden pénzük, pedig alig vettek valamit; viszont három műszakban gályáznak a kórházakban.

Vagy tudta, de nem törődött vele. Mert elhitte, hogy nem a valóság a fontos, hanem az, hogy a kormány, a hatalom milyen képzeteket alakít ki róla az emberek fejében. Mert elhitte, hogy bemondja a tizenötöt, oszt´ ha valaki később pampogna, majd jól a torkára forrasztják a szót a tévéjükben, a rádiójukban, a lapjaikban; az elégedetlenek majd kapnak valami csinos millenniumi füzetet, egy érdekes interjúval Nemeskürty professzorral meg egy szép, képes beszámolóval egy országzászló-átadásról, és boldogok lesznek. Mert elhitte, hogy büntetlenül szórakozhat az egészségügy plebejusaival, az ápolónőkkel, a kórházak segédszemélyzetével, az alacsonyabb beosztású orvosokkal, akik a szinte feudális hierarchiába tagozódott orvostársadalom alsó traktusaiban helyezkednek el, és megszokták, hogy nem szólnak vissza; hogy ő, a miniszter, az orvoskamara egykori elnöke, a professzor következmények nélkül hazudhat a pofájukba és alázhatja meg őket.

Egyébként is, nem szoci szavazók-e ezek mind?

Mostantól biztosan.

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.