Vissza a feladóhoz

  • 2000. július 20.

Publicisztika

Miközben egyre több ápolónő, műtőssegéd, altatóorvos küldi vissza a minisztériumnak az "egyszeri bérkiegészítésként" kapott húsz-harmincezer forintokat, Gógl Árpád a hétvégén megint megszólalt az egészségügyben dolgozóknak e célra elkülönített "15 milliárd" forintról. BAZ-megyéből üzente a miniszter, hogy a mondott összeg is jelzi: a kormány a szívén viseli az eü-dolgozók boldogulását, és a Pénzügyminisztérium nem is gondolta komolyan a vonatkozó tervszámokat a jövő évi költségvetésben (amelyek szerint nem lesz komolyan vehető béremelés az egészségügyben), és a miniszterelnök is szereti az eü-dolgozókat, hisz ő majdnem mindenkit szeret, és ez nem ígéret, hanem valóság, vagyis olyan izé, ami valóság lesz. Gógl a közszolgálati tévé A hét című műsorában azt is elismerte, hogy a "15 milliárd" forint esetében "kommunikációs hibát" vétett.

Vissza a feladónak

n Miközben egyre több ápolónő, műtőssegéd, altatóorvos küldi vissza a minisztériumnak az "egyszeri bérkiegészítésként" kapott húsz-harmincezer forintokat, Gógl Árpád a hétvégén megint megszólalt az egészségügyben dolgozóknak e célra elkülönített "15 milliárd" forintról. BAZ-megyéből üzente a miniszter, hogy a mondott összeg is jelzi: a kormány a szívén viseli az eü-dolgozók boldogulását, és a Pénzügyminisztérium nem is gondolta komolyan a vonatkozó tervszámokat a jövő évi költségvetésben (amelyek szerint nem lesz komolyan vehető béremelés az egészségügyben), és a miniszterelnök is szereti az eü-dolgozókat, hisz ő majdnem mindenkit szeret, és ez nem ígéret, hanem valóság, vagyis olyan izé, ami valóság lesz. Gógl a közszolgálati tévé A hét című műsorában azt is elismerte, hogy a "15 milliárd" forint esetében "kommunikációs hibát" vétett.

Az olyan, a kommunikációelméletben kevéssé pallérozott fatuskók, mint mi, ezt úgy mondanánk, hogy egy ordas nagyot hazudott. Minek következtében most az istennek sem tudunk szabadulni attól a kellemetlen érzéstől, hogy - ne legyen igazunk! - a hét végén ezt egy másikkal fejelte meg.

A miniszter, ugyebár, vagy egy hónappal ezelőtt bemondta a "15 milliárdot", és azt állította, hogy minden eü-dolgozónak jut belőle egy százaska. Arról, hogy miért pont ennyit mondott, csak sejtéseink lehetnek. A szoft változat szerint elképzelhető, hogy azért, mert a beszédaktust megelőzően az orra elé lökött papíron ennyi állt. Gógl tehát, miközben elkövette a "kommunikációs hibát", és meggyakta a valóságot, nem tudta, mit beszél. Nem tudta, hogy a "15 milliárd" közterhekkel együtt értendő, és hogy a lét nem 150, hanem 180 ezer dolgozó között kell szétdobni.

Ez esetben a miniszter gyengeelméjű, és sürgős orvosi ellátást kellene kérnie, a vonatkozó FIFA-rendelkezések értelmében a partvonalon kívül.

A második, "mély torok" verzió szerint Gógl pontosan tudta, hogy a 15 milliárd kamu, hogy az összeg mintegy hatvan százalékát képező közterheket az állam csak megtúráztatja kicsit, és csak egy rövid, virtuális pillanatig állomásoztatja az eü-dolgozók tárcájában: útban az egyik zsebe felől a másik zsebe felé. A magunk részéről nem csak azért hajlunk eme változat elfogadására, mert szilárdan hisszük: szinte elenyésző annak a statisztikai valószínűsége, hogy egy kormányban egy gyengeelméjű miniszternél több legyen, és a honvédelmi tárca már kimerítette a keretet. Gógl ugyanis a "15 milliárd" bejelentése után kitért arra is: ha a fiatal orvosok elégedetlenek, legfeljebb majd külföldön vállalnak munkát, Norvégia tárt karokkal várja őket. E cinizmus inkább arra enged következtetni, hogy Gógl tudta, mit beszél. Csak azt nem tudta, mit jelent cirka hatvan-hetvenezer forint (a különbség az ígért és a valóságos juttatás között) azoknak az embereknek, akiknek a hónap végére elfogy minden pénzük, pedig alig vettek valamit; viszont három műszakban gályáznak a kórházakban.

Vagy tudta, de nem törődött vele. Mert elhitte, hogy nem a valóság a fontos, hanem az, hogy a kormány, a hatalom milyen képzeteket alakít ki róla az emberek fejében. Mert elhitte, hogy bemondja a tizenötöt, oszt´ ha valaki később pampogna, majd jól a torkára forrasztják a szót a tévéjükben, a rádiójukban, a lapjaikban; az elégedetlenek majd kapnak valami csinos millenniumi füzetet, egy érdekes interjúval Nemeskürty professzorral meg egy szép, képes beszámolóval egy országzászló-átadásról, és boldogok lesznek. Mert elhitte, hogy büntetlenül szórakozhat az egészségügy plebejusaival, az ápolónőkkel, a kórházak segédszemélyzetével, az alacsonyabb beosztású orvosokkal, akik a szinte feudális hierarchiába tagozódott orvostársadalom alsó traktusaiban helyezkednek el, és megszokták, hogy nem szólnak vissza; hogy ő, a miniszter, az orvoskamara egykori elnöke, a professzor következmények nélkül hazudhat a pofájukba és alázhatja meg őket.

Egyébként is, nem szoci szavazók-e ezek mind?

Mostantól biztosan.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.