A szabadság ára

  • 2000. július 27.

Publicisztika

A múlt héten kiürült a Long Kesh, a Maze, az a Belfast melletti börtön, ahol mind ez ideig az északír konfliktus fegyveres főszereplőit tárolták. Már amelyiket fülön csípték közülük. A republikánus (azaz katolikus, a tartomány Írországhoz csatolásáért gyilkoló) és lojalista (azaz protestáns, koronahű) elítéltek kiengedését általános lamentálás és fejvakarászás kísérte. Jó-e, szép-e ez így? Viszi-e előbbre ez a lépés az északír "békefolyamat" ügyét? És mi lenne e gesztus morális fundamentuma, amely nélkül a demokrácia közegében, mint tudjuk, minden hosszú távra kalkuláló politika merő önámítás, légvár, biztos kudarc?

n A múlt héten kiürült a Long Kesh, a Maze, az a Belfast melletti börtön, ahol mind ez ideig az északír konfliktus fegyveres főszereplőit tárolták. Már amelyiket fülön csípték közülük. A republikánus (azaz katolikus, a tartomány Írországhoz csatolásáért gyilkoló) és lojalista (azaz protestáns, koronahű) elítéltek kiengedését általános lamentálás és fejvakarászás kísérte. Jó-e, szép-e ez így? Viszi-e előbbre ez a lépés az északír "békefolyamat" ügyét? És mi lenne e gesztus morális fundamentuma, amely nélkül a demokrácia közegében, mint tudjuk, minden hosszú távra kalkuláló politika merő önámítás, légvár, biztos kudarc?

A volt terroristák szabadlábra helyezése az 1997-ben elkezdődött béketárgyalások során az a kedvezmény volt, amelynek ígéretével az IRA-t és lojalista pandanjait asztalhoz lehetett ültetni, és döntő engedményekre kényszeríteni. A két és fél évvel ezelőtt aláírt belfasti egyezmény tartalmazza is a brit kormány ez irányú kötelességvállalását, a szabadlábra helyezés mikéntjéről pedig külön törvény rendelkezik, amit a brit parlament alsóháza 1998 végén fogadott el. Mindenki tudta tehát, hogy ez az esemény előbb-utóbb be fog következni. De más az absztrakt tudás egy jövőbeni eseményről, és megint más látni azt, amikor súlyos gyilkosok, életfogytra ítélt bombagyárosok, hidegvérű pogromlovagok híveik körében pezsgőt bontanak a börtön kapuja előtt. A józan, hétköznapi erkölcsi érzék nehezen birkózik meg a szándékos emberölések közötti differenciálás gondolatával: miért nyer államilag szankcionált bocsánatot az a gyilkosság, amit egy huszonéves fiatalember követett el egy másik huszonéves fiatalember terhére, csak azért, mert az elkövető bevallása szerint "háborút viselt", a sértett pedig a brit hadsereg katonája volt? Valamint: épp az észak-írországi erőszak felszámolása szempontjából praktikus-e visszaengedni a civil életbe azokat, akik egyszer már bebizonyították, hogy készek az erőszaktételre?

Tony Blair kormánya nagy kockázatot vállalt 1998-ban. Ha a kiszabadult volt terroristák közül akár csak egy is bizonyíthatóan újabb terrorcselekményt követ el, amely kapcsolatba hozható lesz az IRA-val vagy a békefolyamatban szintén részt vevő lojalista félkatonai szervezetekkel, abba belebukhat a brit kormány is. Mégse higgyük azt, hogy Blair és tanácsadói minden óvintézkedés nélkül dugták be a fejüket ebbe a hurokba. A már említett törvény nem amnesztiát rendel el (azaz nem eltörli az elítéltek büntetését), hanem feltételesen szabadlábra helyezi őket. A feltételeket a mondott törvény szabta meg, amelynek végrehajtásáról (többek között a feltételek teljesülésének elbírálásáról) nem az igazságszolgáltatás gondoskodik, hanem a brit kormány. Nem a bíróság, hanem az északír ügyek brit minisztere rendelkezhet tehát arról, hogy ki kerüljön vissza a börtönbe: ráadásul ekkor már nem privilegizált státust élvező politikai elítéltként, hanem közönséges, köztörvényes bűnözőként.

Az elítélt terroristák szabadságának gazdája tehát a Blair-kormány lett. Amelynek jóhiszeműsége, látszólagos naivitása mögött racionális számítás rejlik. Ha a terrorszervezetek nem működnek együtt a brit kormánnyal, veteránjaik a sitten fognak megrohadni. Nem a szanatóriumi körülményeket biztosító Maze-ben (hisz azt lebontják), hanem angol börtönökben.

Az elmúlt fél évben a brit rendőrség kétheti rendszerességgel foglalt le az IRA-ból kivált, a háborút folytatni kívánó Igazi IRA-nak szánt fegyverszállítmányokat - legutóbb a horvátországi Splitben kapcsoltak le 130 kiló robbanóanyagot, lőszert, páncéltörő rakétát. Ezek a rajtaütések csak egyféleképpen történhettek: úgy, hogy valakik köptek. Ezek a valakik vélhetően közel állnak a republikánus mozgalom belső köreihez - hisz honnan máshonnan szerezhették volna a biztos tippet? Az elítéltek feltételes elengedése egy oldalra állította a brit kormányt és a legfontosabb félkatonai szervezeteket. Az erőszak felszámolásának oldalára.

Ha emlékszünk, a cél épp ez volt.

Figyelmébe ajánljuk

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.