´k maguk
n A zámolyi és csóri romák útban vannak Kanada felé, a Király utcaiak rövidesen, a zuglóiak már az utcán. Tizenkettő plusz tizennyolc plusz nyolc család, akikkel a Köztársaság változatos szintű és pártállású képviseleti intézményei nem bírtak mit kezdeni. A csóri polgármester miépesnek tűnik, a VII. kerületben és Zuglóban szocialista-szabaddemokrata koalíció irányít. Az érvek ennek megfelelően különböznek is, Csóron és Zámolyban a nettó rasszizmus, a fővárosban a tulajdon szentségének elve vezetett hasonló eredményekhez: cigány családok fedél nélkül maradtak. Az önkormányzatok szerint ez nem az ő gondjuk, és a fővárosra mutogatnak, a főváros a kormányra. A kormánykoalíció e tárgyban már megtette a magáét: parlamenti többsége előbb az önkényes lakásfoglalást társadalomra veszélyes cselekedetnek minősítette, és súlyosbította az érte kiszabható büntetést, majd az önkényesek kilakoltatásának elrendelését a bíróság hatásköréből az önkormányzati jegyzőébe utalta. Az utcára kerülőkről a dolgok jelenlegi állása szerint, mint utolsó instancia, a hajléktalanellátás hivatott gondoskodni.
Mindez egy rövid hét alatt történt, idén nyáron, Magyarországon.
Mármost könnyen belátható, hogy ez így nem sokáig mehet tovább. Tudjuk jól: mindezen esetek csak csepp a tengerben, egy látványos mozzanat a legnagyobb magyarországi kisebbséget sújtó mindennapos megaláztatások, a változatos formákat öltő erőszaktételek végeláthatatlan láncolatában. Amelyek hol törvényen kívül történnek, hol a törvényesség palástjába burkolóznak; esetleg a szabad versenyes gazdaság vagy a munkaerőpiac kérlelhetetlennek tűnő törvényszerűségei diktálják tempójukat. De ez a valószínűleg egyetlen lehetséges megoldás szempontjából majdnem mindegy is.
Az elmúlt tíz év során ugyanis nem pusztán az bizonyosodott be, hogy a többségi társadalom és választott intézményei képtelenek megoldani a romák felemelését. Nyilvánvalóvá vált az is, hogy Magyarország etnikai alapon megosztott társadalom, hogy igazából két társadalom él egymás mellett az országban. Vagy inkább az egyik a másik alatt; az alsó a felső ellenséges közönyétől körülvéve. A roma közösség számos speciális, mert etnikai hovatartozásából fakadó érdekét hosszú távon és hatékonyan nem képviselheti más, csak ők maguk. Egy etnikai párt, amely sikerrel vesz részt a törvényhozási választásokon. A magyar választási rendszer és a pártstruktúra minden etnikai kvóta nélkül is alkalmas erre: a pártlistán megszerzett 250-300 ezer szavazat akár 15-20 roma párti képviselőt is a parlamentbe juttathat, akik törvényjavaslatok, de még kormányok sorsáról is dönthetnek. És ez - a parlament nyilvánosságáról nem is beszélve - nagy hatalom lenne.
Ne ijedjünk meg tehát egy roma etnikai párt felbukkanásától. Közép-Európa elmúlt tíz éve számos hasonló pozitív példát produkált, az RMDSZ-től kezdve a bulgáriai törökök pártján át a baltikumi oroszokkal bezárólag. Inkább attól féljünk, hogy a romák képtelenek lesznek érdekeiket a demokratikus jogrend keretein belül érvényre juttatni.
Mert akkor előbb-utóbb azon kívül fogják megpróbálni.
