Árakról, helyekről, csalásokról szólnak a mítoszok, de saját tapasztalatomból tudom, hogy egy egészen kevés józan ésszel plusz némi előrelátással minden csalódás elkerülhető, mert a Balatonon is érvényes a szabály, miszerint csak azt csapják be, akit lehet.

A Balaton továbbra is az a hely, ami az alsóközéposztály számára -két gyerekkel vagy többel - elérhető, és bár jólesően, bő nyállal lehet fikázni (képzavar), összehasonlítani a görög és spanyol tengerparttal, meglehetősen szegényes lelkületre és tudatlanságra vall ez a magatartás, mivel a helynek számtalan előnye van más helyekkel szemben.

Ha valaki márciusban elkezdi szervezni családja nyaralását, nem ragaszkodik ahhoz, hogy az ágy lába a vízbe érjen, hanem megelégszik egy szobával, esetleg kettővel valahol, emberi távolságra a parttól, aztán megreggelizik a közértben vásárolt csomagból, ahol persze megpróbálják átverni, de ha alaposan megnézi a virsli színét, és ragaszkodik az áfás számlához, azonnal elgondolkoznak az eladók a lehetőségeken, és arcukon megjelenik az a fajta segítőkész mosoly, amivel APEH-ellenőr-gyanús személynek viszik ki a rántott csirkét a bátonyterenyei Előre étteremben.

A gyerekek persze fürödni akarnak, és ez tulajdonképpen tolerálható, ezért is választott családunk olyan lakóhelyet, ahonnan egy szabadstrandra lehet leballagni. A gyerekek azonban nemcsak fürödni akarnak, hanem különböző olyan dolgokra vágynak, melyeket a szabadstrandokon árulnak, és ez megkerülhetetlen, a gyerekek erőszakos, eszes kis izék, tehát ez a pénz mindenképpen elmegy, azonban az összeg neveléssel, zsarolással, szamurájkarddal mérsékelhető.

Abból kell kiindulni a balatoni portya tervezésekor, hogy a vendéglősök, boltosok, műanyagnapfogyatkozás-árusok alapvetően mindenhol egyformák, csak a Padlizsán utcában már ismernek minket, mert mindennap ott vásárolunk, és csak annyira vernek át, amennyire feltétlenül szükséges, a magyar tengernél viszont vendégek vagyunk, fontos tehát az első perctől ugyanazon étteremben vacsorázni, és hangosan, tagoltan, nemnémetül beszélni, esetleg kisebb-nagyobb improvizált jelenetekkel emlékezetessé tenni magunkat, például gyereket beejteni a konyha ablakán, vagy kutyát felfektetni az asztalra, majd elkérni a tangóharmonikás tangóharmonikáját, és eljátszani a szakács kedvenc számát, így már a második alkalommal korrekt lesz a számla, és a panírban Schalkhammer Antal segítsége nélkül is megtaláljuk a húst, kis szerencsével pálinkát adnak szeretetük jeléül, és vizet a kutyának. Ez természetesen a parttól távol eső vendéglőkre vonatkozik, ahol tényleg reális áron lehet enni (reális ár: 600 Ft/pulyka + köret).

Szórakozni lehetőleg egymással szórakozzunk, a gyerekek különösen igénylik a foglalkozást, társasjátékot, kártyázást, kagylószedést, horgászok zaklatását, különleges formájú lábnyomok gipsszel való kiöntését, külföldi turistagyerekek drága játékainak elkobzását.

A fiatalok másként értelmezik a szórakozást, de mi már nem vagyunk fiatalok, bár a Balaton ebből a szempontból sem rosszabb az átlagosnál, próbáljanak meg önök szórakozni éjszaka a Kiss József utca bármelyik, éjfél után is nyitva tartó helyén, meg fognak lepődni.

Mindent összevetve még mindig a Balaton vezet a hirtelen megnevezhető úti célok listáján, ahová számtalan előnye miatt érdemes elindulni sokadikán, egy nadrágban és egy pólóban, amit a bérelt mosdókagylóban minden este kiöblíthetünk (mármint a nadrágot és a pólót), egyébként is a mienk, magunknak építettük (mármint a Balatont).

Para-Kovács Imre