Erőt, egészséget elvtársak!
Katonai díszszemle,
1966. április 4.
Az Egészségügyi Minisztérium új politikai államtitkára, Horváth Zsolt pár hete azzal indokolta kinevezését, hogy Fidesz-tagként hatékonyabban tudja képviselni az egészségügyet, mint az előző államtitkár, a néppárti Pusztai Erzsébet. Mint mondta, ő bejár a Parlamentbe és a képviselőházba is, így igen jó kapcsolatokkal s napi ismeretekkel rendelkezik. Minisztere, Gógl Árpád nagyjából ugyanebben az időben ígért fejenként mintegy százezer forintnyi bérjellegű juttatást a szférában dolgozóknak. Később e kijelentés többször módosult, így a végén már csak az volt biztos, hogy az egészségügyben dolgozóknak szánt egyszeri pénzbeni juttatásra 15 milliárd forint van. A 119/2000. kormányrendelet értelmében "az egyszeri juttatás személyenként a bruttó 75 000 forintot (a közterhekkel növelt 102 000 Ft-ot) nem haladhatja meg". Vagyis például egy ápolónő, akinek 45 ezer forint bruttó volt a júniusi illetménye, plusz 45 ezer bruttót kapott.
g
Volt közben egy tüntetés is, amelyet az egészségügyi dolgozók szakszervezete szervezett, élén azzal a Cser Ágnessel, aki a Legfelsőbb Bíróság (LB) ellene hozott ítéletét - amellyel az LB felülbírálta azt a jogerős határozatot, amely Csert visszahelyezte az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) élére - tévesnek tartotta, és azt nyilatkozta, hogy nem fizeti vissza azt a körülbelül hatmillió forintot, amire az LB kötelezte. Ezt az összeget az OEP a másodfokú, jogerős döntés után fizette ki Csernek a jogtalannak ítélt kirúgás pénzügyi vonzataként. A volt főigazgatónő kijelentette, hogy nemzetközi bírósághoz fordul. (Az más kérdés, hogy a magyar Legfelsőbb Bíróságot Strasbourg semmire sem kötelezheti.)
Ami a tüntetést illeti: Gógl Árpád miniszter is támogatta ezt korábban azzal a felkiáltással, hogy ő mindent támogat, ami az egészségügy érdekében történik. A balul sikerült egyszeri minisztériumi "adomány" aztán egyértelművé tette, hogy alapjában kormányellenes megmozdulásról van szó. Cser Ágnes nyilatkozataiban az Orbán-kormányt támadta; nyilván elfelejtette, hogy vezetősége idején az általa vezetett OEP költségvetésében nem volt meg az egyszeri 10 000 forintra rugó jutalom fedezete sem, és az összeg nagysága miatt sem tiltakozott, sőt az Alkotmánybírósággal sem fenyegetőzött, mint most.
g
Persze mindez nem feledtetheti a jelenlegi egészségügyi tárca baklövéseit. A minisztérium politikai "szamárvezetője", Horváth Zsolt azt nyilatkozta az M 1-en, hogy ők jót akartak; a visszaküldött jutalmat egy közös kalapba teszik, és ismét szétosztják. (Akik elfogadták az "adományt", azok közül sokan csak azért tették ezt, mert anyagi okok miatt még e nettó húszezer forintról sem mondhatnak le.) Az államtitkár ebben a riportban a szétosztandó 15 milliárd forintról azt is elmondta, hogy az Országos Mentőszolgálatot két évig lehetne ebből működtetni. Ez egyszerűen nem igaz; ha a 15 milliárdot bérként fizetik ki, akkor annak a körülbelül 60 százaléka azonnal visszakerül az államhoz adó és egyéb járulékok formájában, tehát szó sincs bruttó 15 milliárdról. A mentőknél a működtetés viszont dologi kiadásként jelentkezne, mivel működtetési költségről van szó, tehát értelemszerűen nem terhelnék azok a járulékok, amelyek a bérre rakódnak. A katarzis azonban az volt, amikor az államtitkár a riportban kijelentette: az egészségügyi dolgozók eredetileg többet kaptak volna, de kiderült, hogy az egészségügyben vagy 30 ezerrel többen vannak (!), mint amivel a minisztérium eredetileg számolt (!). A másnapi újságokban ezek az érvek ismét megjelentek.
Mit lehetett volna ebből a 15 milliárdból az egészségügyben megoldani? Például azt az amortizációt, amelynek rendezése nélkül minden egyes jó szándékú reformtörekvés bukásra ítéltetett. Vagy júliustól egy általános, 15 százalékos béremelést. Ezek a megoldások többet értek volna, mint ez az általános felzúdulást kiváltó minisztériumi pótcselekvés az egyszeri juttatással. (A rendelet, amely előírja ezt, nem beszél differenciálási lehetőségről, vagyis mindenki egyenlő, a rosszul dolgozó és a jó munkaerő is, ami egy piacgazdaságban azért elképzelhetetlen. Ráadásul ha valaki csak egy napja dolgozik az adott egészségügyi intézménynél, máris jogosult erre az összegre, hiszen a kormányrendelet szerint az egyszeri juttatás jogosultjai az OEP által finanszírozott betegellátásban részt vevő, a munkáltatónál 2000. július 1-jén statisztikai állományba tartozó munkavállalók.)
g
A Pénzügyminisztérium politikai államtitkára, Varga Mihály a napokban jelentette be, amit előzően már feltehetően Gógl Árpád és Horváth Zsolt is tudott. A jövő évi büdzsé pluszbevételeiből az egészségügy alig kap valamit. Az olyan átgondolatlan intézkedések, amelyek nem számolnak a várható következményekkel, a kormány ellen hangolják a mindenkori közvéleményt. Ezt aztán azok a szakszervezetek is meglovagolják, amelyek egyértelműen a szocialista párthoz kötődnek, és érdekérvényesítési szándékaik mögött nemegyszer egyéni ambíciók rejlenek.
A minisztérium érdekérvényesítéséről még csak annyit, hogy a múlt héten a világhíres magyar labdarúgás 21 milliárdot kapott támogatásként stadionátalakításokra. Az egészségügyi tárcának ezért érdemes lenne megfontolnia azt, hogy Demján Sándort kinevezi menedzsernek, és odaadja neki a frekventált helyeken fekvő ispotályokat. A sportlétesítményekhez tartozó telkeken épülő szállodák, vendéglátó-ipari egységek és egyéb profithozó intézmények mintájára a kórházak mellett azonnal temetőket, búfelejtő kiskocsmákat, európai színvonalú temetkezésre szakosodott hitelintézeteket lehetne gründolni; ezek hozamából talán az egészségügybe is csöppenne végre valami.
