Publicisztika

Mi az Orbán-rendszer legnagyobb bűne?

Ennek a bugris, rabló, úrhatnám hatalomnak mindennél fontosabb a személyiség önállóságának megtörése.

Az UNESCO Világörökség Bizottságának júliusi döntései nyomán felmerült, hogy a budapesti világörökségi helyszínt veszélyeztetetté minősítsék, és ellehetetlenült az egykori római limes világörökségi listára kerülése is. Mindez kisebb vihart váltott ki, de az gyorsan el is csendesedett. Látszólag szűk réteget érintő szakmai kérdésről van szó, s különben is – vélhetik néhányan –, mi köze van a világörökségi szervezetnek ahhoz, hogy mi épül Budapesten?

Az épített védművek elszaporodását látva, ez a vég talán nem is olyan távoli.

Ami azt illeti, a barátok sem látszanak egész világosan.

De alkalmas lesz-e erre Karácsony Gergely?

Záptojások, petárdák, vizelettel teli palackok, megalázó gesztusok és szavak röpködtek az Egyenlőség Menetének mintegy ezer résztvevője felé július 20-án, szombaton Białystokban. Az események okozta felháborodás szinte semmiség a közömbösség tengeréhez képest, ami lassan megfojtja civilizációnkat.

Orbánban gyenge láncszemet lát, és a soproni látogatást e probléma kezelésére is fordította.

Bevallom, nem volt kényelmes kisebbségben maradnom, és a szövetségeseinkkel szemben szavaznom, amikor Ursula von der Leyen megválasztásáról döntöttünk az Európai Parlament múlt heti, strasbourgi plenáris ülésén. De tudom: helyesen határoztam, amikor nem támogattam a német védelmi miniszter átzsilipelését az Európai Bizottság élére. Azok az elvi okok, amelyek akkor meghatározták az álláspontomat, azóta is szilárdak, sőt, az elmúlt napokban még igazolást is nyertek.

Mindenki arról beszél, hogy Ursula von der Leyent „rekordalacsony” számú honatya szavazta meg július 16-án az Európai Parlament strasbourgi plenáris ülésén. És sajnos csak kevesen beszélnek arról, mi volt a tétje és mik lehetnek a következményei ennek az aktusnak.

Járóka Lívia sokkal inkább elszámoltatható, mint a rezsim hazai mamelukjai. Romaként pedig az is nyilvánvaló, hogy milyen társadalompolitikát fedez, illetve képvisel.

A német kancellár azoknak hálálkodott, akik nem tettek semmit, és „elfeledkezett” azokról, akik tettek.

Sem a fasizmus, sem a bolsevizmus nem tudott meglenni hőskultusz nélkül.

Az irracionálisnak tűnő közpénzköltést a sportágazatban sokan összefüggésbe hozzák a miniszterelnök adakozó kedvével, amelynek gyökere a kormányfő sport iránti rajongása lenne. De mi van, ha nemcsak a sportszeretet játszik itt, hanem nagyon is racionális okokból szórja szét mindannyiunk pénzét a sportban?