Európa első számú pávatáncosa új mutatványt adott elő Sopronban. A régi vágású „magyar úr” álarcát és jelmezét kölcsönözte ki az operettszínháztól és magára öltötte, Tusványos szellemét pedig visszadugta a palackba.
A palackot zsebre tette, más időkre.
Mintha Horn Gyula támadt volna föl, úgy nézett ki és úgy is beszélt. Egyébként az egész soproni banzájban az lett volna az egyetlen hiteles momentum, ha a valódi Horn Gyulát idézik meg, vagy legalább fel.
| ||
Ezt elvárni Orbántól hiú remény volna, nem is várta senki. De a német kancellártól feltétlenül elvártam. Sajnos hiába. Nemcsak Horn Gyulát, de Németh Miklóst, vagy Kovács Lászlót sem méltatták, holott ők aktív részesei voltak a bátor cselekedetnek. Élnek és egészségesek.
Mindössze egy betegségük van: nem illiberálisok.
De konkrétan nekik köszönhető a határnyitás.Sem én nem tettem, sem Orbán Viktor nem tett érte semmit. És legyünk őszinték: az összmagyarságnak sem járna érte semmi.
Szóval a német kancellár hálálkodott mindazoknak, akik nem tettek semmit, és „elfeledkezett” azokról, akik tettek. Ez bizony nem szép dolog, jobb esetben pedig csúnya melléfogás. Nyilvánvalóan a rosszabb esetről van szó.
A német kancellár nem Magyarországnak, hanem Orbán Viktornak tett erőteljes gesztust. A (névleg még keresztény-demokrata, európai) Néppárt nevében. Lehajolt az illiberális EP Fidesz-brigád szavazataiért. Ezzel hiteltelenítette a Néppártot. És – bármennyire fájdalmas, jobb, ha kimondjuk – saját magát is.
És még ez sem a mélypont. Az unió teljes jogú tagjává tett egy nacionalista-soviniszta diktatúrát. Pedig biztosan ismeri a száz között egyetlen rothadt paradicsom esetét.
A szerző sebész.
