Rendszerszintű változást csak a kétmilliós – túlnyomóan ellenzéki – főváros vezetője tudna kezdeményezni

  • Haskó László
  • 2019. szeptember 1.

Publicisztika

De alkalmas lesz-e erre Karácsony Gergely?

Országszerte összeálltak az önkormányzati választásokon a kormánypártokat leváltani szándékozó csapatok. Nagy sajnálatomra – és ismét figyelmen kívül hagyva a legutóbbi két szavazás tapasztalatait – a városi választókörzetek túlnyomó többségében ismét, helyben érdemtelen pártkatonák a jelöltek. Környezetvédő egyesületek, civilek, városvédők és várospolitikai szakemberek alig vannak képviselve az ellenzéki csapatokban.

Természetesen érthető, hogy az országos politikában – saját tehetségtelenségük okán – csak a prügelknabe szerepét játszó pártok így kívánják visszanyerni a (ritkán volt) régi dicsőséget. Erre persze alig van esélyük, de hála a végre megvalósult ellenzéki pártközi együttműködésnek, az a szerencsére nem zárható ki, hogy elég sok posztot szerezzenek ahhoz, hogy szálkákat helyezzenek el Orbánék körme alá.

Többről csak akkor lehetne álmodozni,

ha az esetleges ellenzéki győzelmeket a pártvezérek nem csak ugródeszkának tekintenék 2022-höz, hanem lenne valamilyen tervük a megnyert településen a pozitív változtatásra, netán a felvirágoztatásra. Ilyesmiről alig hallani. De ha volnának is jó tervek, azokat – teljesen magyaros, abszurd és paradox módon – csak a kormánnyal szemben lehetne valóra váltani. És ehhez a politikai csatához, okos, bátor és határozott vezetőre van szükség.
Röviden:

„erős ember” nélkül nem fog menni.

A budapesti kerületek polgármesterei között biztosan lesznek erős asszonyok és erős férfiak, akik csodákat tehetnek kerületükben, azonban (önkormányzati) rendszerszintű változást csak a kétmilliós – túlnyomóan ellenzéki – főváros vezetője tudna előidézni. Karácsony Gergely – az előválasztás megnyerése óta – naponta lesz bátrabb és határozottabb. Az eszével és a modorával sosem volt baj. De az erőt még nem látom rajta. Félreértés ne essék, nem azt várom el, hogy hívja ki Orbánt a kocsma elé és fenekelje el, bár – mi tagadás –nagyon ráférne. Az „erőn” valami olyasmit értek, ami hiányzott a tavalyi választás utáni több százezres ellenzéki tüntetés szervezőiből. Hazaküldték a tömeget, holott célt kellett volna adni: új választási törvényt követeltetni velünk. És Hadházy Ákos sem él az erővel. Összegyűjtött csaknem hétszázezer aláírást, majd kidobta az egészet.

A szerző sebész.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.