Két hónap van hátra a fővárosi közgyűlési chickenrunningból, mielőtt ráhajtanának a szögekre

Belpol

Nagyjából két hónapja van a Fővárosi Közgyűlésnek arra, hogy új szmsz-t szavazzon meg és megválassza a főpolgármester-helyettest, illetve helyetteseket. Ha ez nem sikerül, majd lesz, aki megteszi ezt helyettük, de abban nem lesz köszönet.

Felfoghatjuk jelképnek is azt, hogy a Fővárosi Közgyűlés záróakkordjaként a képviselők kihúzták egymás nevét egy sapkából, és mosolyogva agyalni kezdtek azon, mivel is lepjék meg egymást – miután az eredeti, MKKP-s előterjesztést, amely kalapból húzatta volna ki a neveket, a főpolgármester úgy javasolta módosítani, hogy az ne kalap, hanem mikulássapka legyen. Jelkép, mert őrületes módon sikerült valamiben ismét konszenzusra jutni, és jelkép, mert könnyen lehet, hogy jövő márciusban ennél bonyolultabb ügyben nem is lesznek képesek már szavazni.

Sára Botond, a Budapestet is felügyelő kormányhivatal elnöke november elején küldte meg levelét a közgyűlésnek. Ebben felhívta a figyelmet arra, hogy a főváros elmulasztotta teljesíteni kötelezettségét, vagyis nem választott főpolgármester-helyettest és nem alkotott új Szervezeti és Működési Szabályzatot (szmsz). Hogy ez szerinte jogszabályalkotási mulasztás vagy határozathozatal elmulasztása, nem egyértelmű. Előbbi esetben az önkormányzatnak 60, utóbbi esetben 45 napja van arra, hogy orvosolja a mulasztást. A 60 nap valamikor január elején telik le – ha 45 nap, akkor se nagyon más a helyzet, mivel karácsony környékén szünet lesz.

A vita leegyszerűsítve az, hogy a Tisza Párt, amely bár a legnagyobb kormányzó erő a közgyűlésben, mégis úgy viselkedik, mintha ellenzék lenne, nem hajlandó megszavazni kábé semmit addig, amíg a számukra kedves szmsz-módosításokra rá nem bólint a közgyűlés. Leegyszerűsítve több jogosítványt akarnak a közgyűléshez allokálni, elvéve azokat a főpolgármestertől, illetve a fővárosi cégek vezetésétől. Ettől Karácsony Gergely érthető módon ódzkodik, és bár befeszül, ezzel együtt hétről hétre újabb teret kap a Tisza. A legutóbbi közgyűlésen eljutottak oda, hogy a fővárosi cégek igazgatóságai megszűnnek, a döntéseket a közgyűlés hozza majd meg, a felügyelőbizottságba pedig szakhivatalnokok ülnek be. Ez azonban még mindig kevés a Tisza számára, így nemet mond a saját maga által támogatott helyettes, Vitézy Dávid megválasztására is.

Ami most zajlik, az olyan, mint egy chickenrunning.

A Tisza és a többi, nem fideszes közgyűlési tag teljes gázzal száguld egymás felé, csak az a bökkenő, hogy az aszfaltra ki lett szórva hat marék sulyom, ami nem kecsegtet kedvező végkifejlettel. Ha azt mondanám, ez a sulyom maga Sára Botond, akkor az már akkora képzavar lenne, hogy szégyenletes, de nagyjából az a helyzet, hogy ez a sulyomakadály a határidő, ameddig be kellene fejezni az ész nélküli száguldozást és ökölrázást.

Nagyjából január elején jár le a kormányhivatal által szabott határidő, ami azt jelenti, hogy a soron következő közgyűlésen célszerű lenne döntést hozni. Ha ez nem sikerül, akkor a kormányhivatal rendkívüli közgyűlést hívhat össze. Ez nem kötelező, a főváros kérhet plusz 30 nap türelmi időt, ami elvben többször is meghosszabbítható – kérdés azonban, megteszi-e ezt a szívességet a kormányhivatal. E tekintetben ne legyenek illúzióink. A rendkívüli közgyűlést akár 15 napon belül összehívhatja a kormányhivatal és ott már tényleg döntést kell hozni. Ezen a ponton nagyjából január végén járunk, képzavarunkat tovább vezetve itt a chickenrunning minden utasa látja már a sulyomszőnyeget maga előtt.

Ha mégsem sikerülne fékezni, vagyis helyetteseket választani és szmsz-t elfogadni, akkor a kormányhivatal vezetője, Sára Botond két dolgot tehet. Felléphet támogatólag, hogy légyszi, oldjátok már meg, kaptok még egy dátumot, de a kulcsot le fogom nyelni, szóval kábé másfél nap múlva tudtok kimenni a teremből, ha értitek, mire gondolok, addig szavazzatok már, kösz. Vagy felléphet kicsit türelmetlenebb módon is, hogy október elseje óta eltelt négy hónap és ti ebben a két ügyben egyszerűen képtelenek voltatok konszenzusra jutni, szóval akkor szerintem ez nem fog menni később se, majd akkor döntök helyettetek. Tekintettel arra, hogy Sára kétszer esett pofára a VIII. kerületben a polgármester-választáson, szóval csupa jó és kellemes élmény köti a fővároshoz és egyenként a kerületekhez, az első verziót elvethetjük.

A következő lépés hivatalosan azt jelenti, hogy Sára Botond az önkormányzati törvény értelmében „indítványozhatja a helyi önkormányzat törvényen alapuló jogalkotási kötelezettsége elmulasztásának megállapítását”. És „a határidő leteltét követő harminc napon belül indítványozhatja önkormányzati rendelet vagy normatív határozat megalkotására való felhatalmazását”.

Vagyis Sára Botond kérvényezni fogja a Belügyminisztériumnál, ami az önkormányzatokat és a kormányhivatalokat egyaránt felügyelő tárca, hogy adjon jogosítványokat számára ahhoz, hogy a főváros helyett rendeletet vagy normatív határozatot alkosson. Azaz ő nevezhesse ki a főpolgármester-helyetteseket és módosítsa az szmszt. Ez a döntés nem lesz megmásítható, mert a kormányhivatal által hozott döntések a következő választásig érvényben maradnak. Ilyen döntés vonatkozhat akár a költségvetésre is – nyilván korlátosan, hiszen az mindig adott évre szól –, de

meg lehet kötni a főváros kezét, takaréklángra lehet állítani a működést.

Bár egy ilyen döntést a mindenkori Belügyminisztérium minden kétséget kizáróan megfontol, egy percig se higgyük, hogy a gyakorlatban ez sokáig fog tartani. Nem lenne meglepő, ha a reggel benyújtott indítványozást délutánra már el is fogadná. Ami azt jelentené, hogy az ellenzék elveszítené Budapestet tiszástul, dékástul, kutyástul. Persze a továbbiakban is be lehet nyújtani előterjesztéseket a kukák átfestéséről, a Duna eltereléséről, a Nagykörút erdősítéséről vagy a Ferencvárosi pályaudvar terepasztallá alakításáról, de ezeknél fajsúlyosabb ügyben nemigen járhatna el a Közgyűlés a kormányhivatal jóváhagyása nélkül.

A Tisza és a többi frakció elgondolkodhat azon, hogy ez mennyivel lesz jobb, mint konszenzusra jutni. A Fidesz e tekintetben nem számít, hiszen a kormánypártnak az lenne a legjobb, ha Sára Botond báboztatásával Rogán Antal, Orbán Viktor és Lázár János irányíthatná Budapestet. Ez sokkal jobb lenne, mint új választást kiírni és áramvonalasítani a közgyűlést. Decemberben lehet még egy próbát tenni a következő közgyűlésen, meg talán még egyszer januárban, de akkor már azzal is számolni kell, hogy az szmsz-nél sokkal bonyolultabb költségvetésről is szavazni kell, a zárszámadásról nem beszélve. Mindezt Sára Botond jeges leheletével a nyakukban.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.