Két hónap van hátra a fővárosi közgyűlési chickenrunningból, mielőtt ráhajtanának a szögekre

Belpol

Nagyjából két hónapja van a Fővárosi Közgyűlésnek arra, hogy új szmsz-t szavazzon meg és megválassza a főpolgármester-helyettest, illetve helyetteseket. Ha ez nem sikerül, majd lesz, aki megteszi ezt helyettük, de abban nem lesz köszönet.

Felfoghatjuk jelképnek is azt, hogy a Fővárosi Közgyűlés záróakkordjaként a képviselők kihúzták egymás nevét egy sapkából, és mosolyogva agyalni kezdtek azon, mivel is lepjék meg egymást – miután az eredeti, MKKP-s előterjesztést, amely kalapból húzatta volna ki a neveket, a főpolgármester úgy javasolta módosítani, hogy az ne kalap, hanem mikulássapka legyen. Jelkép, mert őrületes módon sikerült valamiben ismét konszenzusra jutni, és jelkép, mert könnyen lehet, hogy jövő márciusban ennél bonyolultabb ügyben nem is lesznek képesek már szavazni.

Sára Botond, a Budapestet is felügyelő kormányhivatal elnöke november elején küldte meg levelét a közgyűlésnek. Ebben felhívta a figyelmet arra, hogy a főváros elmulasztotta teljesíteni kötelezettségét, vagyis nem választott főpolgármester-helyettest és nem alkotott új Szervezeti és Működési Szabályzatot (szmsz). Hogy ez szerinte jogszabályalkotási mulasztás vagy határozathozatal elmulasztása, nem egyértelmű. Előbbi esetben az önkormányzatnak 60, utóbbi esetben 45 napja van arra, hogy orvosolja a mulasztást. A 60 nap valamikor január elején telik le – ha 45 nap, akkor se nagyon más a helyzet, mivel karácsony környékén szünet lesz.

A vita leegyszerűsítve az, hogy a Tisza Párt, amely bár a legnagyobb kormányzó erő a közgyűlésben, mégis úgy viselkedik, mintha ellenzék lenne, nem hajlandó megszavazni kábé semmit addig, amíg a számukra kedves szmsz-módosításokra rá nem bólint a közgyűlés. Leegyszerűsítve több jogosítványt akarnak a közgyűléshez allokálni, elvéve azokat a főpolgármestertől, illetve a fővárosi cégek vezetésétől. Ettől Karácsony Gergely érthető módon ódzkodik, és bár befeszül, ezzel együtt hétről hétre újabb teret kap a Tisza. A legutóbbi közgyűlésen eljutottak oda, hogy a fővárosi cégek igazgatóságai megszűnnek, a döntéseket a közgyűlés hozza majd meg, a felügyelőbizottságba pedig szakhivatalnokok ülnek be. Ez azonban még mindig kevés a Tisza számára, így nemet mond a saját maga által támogatott helyettes, Vitézy Dávid megválasztására is.

Ami most zajlik, az olyan, mint egy chickenrunning.

A Tisza és a többi, nem fideszes közgyűlési tag teljes gázzal száguld egymás felé, csak az a bökkenő, hogy az aszfaltra ki lett szórva hat marék sulyom, ami nem kecsegtet kedvező végkifejlettel. Ha azt mondanám, ez a sulyom maga Sára Botond, akkor az már akkora képzavar lenne, hogy szégyenletes, de nagyjából az a helyzet, hogy ez a sulyomakadály a határidő, ameddig be kellene fejezni az ész nélküli száguldozást és ökölrázást.

Nagyjából január elején jár le a kormányhivatal által szabott határidő, ami azt jelenti, hogy a soron következő közgyűlésen célszerű lenne döntést hozni. Ha ez nem sikerül, akkor a kormányhivatal rendkívüli közgyűlést hívhat össze. Ez nem kötelező, a főváros kérhet plusz 30 nap türelmi időt, ami elvben többször is meghosszabbítható – kérdés azonban, megteszi-e ezt a szívességet a kormányhivatal. E tekintetben ne legyenek illúzióink. A rendkívüli közgyűlést akár 15 napon belül összehívhatja a kormányhivatal és ott már tényleg döntést kell hozni. Ezen a ponton nagyjából január végén járunk, képzavarunkat tovább vezetve itt a chickenrunning minden utasa látja már a sulyomszőnyeget maga előtt.

Ha mégsem sikerülne fékezni, vagyis helyetteseket választani és szmsz-t elfogadni, akkor a kormányhivatal vezetője, Sára Botond két dolgot tehet. Felléphet támogatólag, hogy légyszi, oldjátok már meg, kaptok még egy dátumot, de a kulcsot le fogom nyelni, szóval kábé másfél nap múlva tudtok kimenni a teremből, ha értitek, mire gondolok, addig szavazzatok már, kösz. Vagy felléphet kicsit türelmetlenebb módon is, hogy október elseje óta eltelt négy hónap és ti ebben a két ügyben egyszerűen képtelenek voltatok konszenzusra jutni, szóval akkor szerintem ez nem fog menni később se, majd akkor döntök helyettetek. Tekintettel arra, hogy Sára kétszer esett pofára a VIII. kerületben a polgármester-választáson, szóval csupa jó és kellemes élmény köti a fővároshoz és egyenként a kerületekhez, az első verziót elvethetjük.

A következő lépés hivatalosan azt jelenti, hogy Sára Botond az önkormányzati törvény értelmében „indítványozhatja a helyi önkormányzat törvényen alapuló jogalkotási kötelezettsége elmulasztásának megállapítását”. És „a határidő leteltét követő harminc napon belül indítványozhatja önkormányzati rendelet vagy normatív határozat megalkotására való felhatalmazását”.

Vagyis Sára Botond kérvényezni fogja a Belügyminisztériumnál, ami az önkormányzatokat és a kormányhivatalokat egyaránt felügyelő tárca, hogy adjon jogosítványokat számára ahhoz, hogy a főváros helyett rendeletet vagy normatív határozatot alkosson. Azaz ő nevezhesse ki a főpolgármester-helyetteseket és módosítsa az szmszt. Ez a döntés nem lesz megmásítható, mert a kormányhivatal által hozott döntések a következő választásig érvényben maradnak. Ilyen döntés vonatkozhat akár a költségvetésre is – nyilván korlátosan, hiszen az mindig adott évre szól –, de

meg lehet kötni a főváros kezét, takaréklángra lehet állítani a működést.

Bár egy ilyen döntést a mindenkori Belügyminisztérium minden kétséget kizáróan megfontol, egy percig se higgyük, hogy a gyakorlatban ez sokáig fog tartani. Nem lenne meglepő, ha a reggel benyújtott indítványozást délutánra már el is fogadná. Ami azt jelentené, hogy az ellenzék elveszítené Budapestet tiszástul, dékástul, kutyástul. Persze a továbbiakban is be lehet nyújtani előterjesztéseket a kukák átfestéséről, a Duna eltereléséről, a Nagykörút erdősítéséről vagy a Ferencvárosi pályaudvar terepasztallá alakításáról, de ezeknél fajsúlyosabb ügyben nemigen járhatna el a Közgyűlés a kormányhivatal jóváhagyása nélkül.

A Tisza és a többi frakció elgondolkodhat azon, hogy ez mennyivel lesz jobb, mint konszenzusra jutni. A Fidesz e tekintetben nem számít, hiszen a kormánypártnak az lenne a legjobb, ha Sára Botond báboztatásával Rogán Antal, Orbán Viktor és Lázár János irányíthatná Budapestet. Ez sokkal jobb lenne, mint új választást kiírni és áramvonalasítani a közgyűlést. Decemberben lehet még egy próbát tenni a következő közgyűlésen, meg talán még egyszer januárban, de akkor már azzal is számolni kell, hogy az szmsz-nél sokkal bonyolultabb költségvetésről is szavazni kell, a zárszámadásról nem beszélve. Mindezt Sára Botond jeges leheletével a nyakukban.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”