Küszöbön a nagy magyar haderőreform, csak még azt nem mondták meg, hogy ki is az ellenség

  • Haskó László
  • 2019. szeptember 3.

Publicisztika

Ami azt illeti, a barátok sem látszanak egész világosan.

Haderőreform: kissé avultnak tűnhet a kifejezés, de nem véletlenül kezdem ezzel. Az Orbán kurzus példaképének, Tisza István grófnak a háború előkészítésére irányuló erőfeszítéseit tartja így nyilván a történetírás. A „csóvás ember”, ahogy Ady hívta, minden eszközzel a monarchia és benne a magyar hadsereg hadrafoghatóságának megteremtésére törekedett. Az akkori ellenzék pedig minden áron ellene volt e reformnak és a háborúnak – a parlamenti obstrukció eszközét is bevetették. De még merényletkísérletek is voltak a nemes gróf ellen, aki szintén nem válogatott az eszközökben.

Nem volt demokrata, politikai szörnyeteg volt, de úriembernek hitte magát.

Céljait nem titkolta, nyílt lapokkal játszott. Tudni lehetett, hogy mit miért akar, még akkor is, amikor nem akart jót. Egyébként valahogy úgy alakult, hogy jót sosem akart. Talán ezért lett Orbán mintaképe, ezért hozták vissza őt jól megérdemelt helyéről, a történelmi süllyesztőből szobornak a Kossuth térre. Az első világháború „végeredménye” (Trianon) és Tisza István sorsa (merénylet) ismert, bár nem eléggé széles körben. Kormánykörben például valószínűleg ismerik a valódi történéseket, csak nem vesznek tudomást róla. Ők azt szeretnék, hogy tudjuk úgy, hogy mindenért Károlyi, a ballib gróf és a vörös Kun Béla a hibás.

A haderőreform és a háború az rendben volt. És a másik háború is.

Orbán és csapatai most jutottak el a haderőreformig. A nagy különbség az, hogy a példakép tudta és ki is mondta, hol van az ellenség. Most halvány gőzünk sem lehet róla. Trump és Putyin elnökön kívül bárkinek az országa lehetne, ugyanis minden más vezetőre került már annyi kígyó és béka a kormánykörök szájából, hogy tényleg már csak egy jó kis hadüzenet hiányzik. A másik bökkenő, hogy azt sem tudjuk, kik a szövetségeseink. A NATO – tekintve Trump elnök ez irányú fenntartásait –, legalábbis kétesélyes. Az EU inkább az ellenség kategóriába férne bele, hacsak von der Leyen asszony nem teszi meg helyettesének Trócsányi doktort. Salvini nagyon jó lenne, de éppen lapáton van. Erdogan nincs lapáton, NATO tag is, hadserege is van, focizni is tudott valamikor – valamennyire. Ő megfelelne, csak állandóan olyanokkal háborúzik, akikkel mi – ilyen-olyan okból – nem akarunk. Egyelőre. Erdogan hamarosan jön is hozzánk vendégségbe. Majd meglátjuk. Putyin elnök úrnál jobb barát nincs a földtekén, de őt vállalni mint fegyvertársat, még egy kicsit snassz lenne. Pedig ő az igazi.

Szóval a haderőreform iránya még cseppfolyós.

Tovább nehezíti a helyzetet, hogy a tájékoztatás a helyzetnek megfelelő. Vagyis kusza és zagyva. Veszünk Merkel és von der Leyen asszonyoktól Leopárd tankokat pár százmilliárdért, melyek ugyan sem a szövetségi sem az ellenség rendszerben nem használhatók, és hát sem szállító, sem kezelői kapacitásunk nincs hozzájuk. Igaz, útlezáráshoz, tüntetések feloszlatásához, annexióhoz nincs különb eszköz feltalálva. Aztán veszünk Trumptól is valamit, nehogy elhidegüljön tőlünk. Levegő-levegő rakétákat kínál, de, hogy az ellenség keze ne tehesse bele a lábát, azt mondjuk, hogy a Grippenekre szereljük majd őket. Talán sikerül, de hogy mibe lövünk velük, az továbbra is kérdéses.

Mi majd időben értesülünk, hogy merre meneteljünk. A szükséges információk hiányában, akár úgy feltételezhetnék, hogy valaki (a szokott módon: ideiglenes) ország-gyarapításon töri a fejét.

 

A szerző sebész.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.