Második nekifutás

  • 2004. szeptember 2.

Publicisztika

Várható volt, jó elõre borítékoltuk (lásd: Szünidei matiné, Magyar Narancs, 2004. június 24.), és íme: Dávid Ibolya Lakitelek Munkacsoport nevû belsõ ellenzéke élni kezd frakcióbeli fölényével. Az MTI szerint Lezsák Sándorék pénteken bizalmatlansági indítványt nyújtanak be az országgyûlési képviselõcsoport vezetõje, a pártelnök egyik legbiztosabb támasza, Herényi Károly ellen. A valódi célpont persze Dávid Ibolya: a lakitelkiek a közelmúltban lemondásra szólították föl, ám álláspontjukat a frakcióülésen nem tudták kifejteni, mivel Herényi nem tûzte napirendre a kérdést - formálisan ez is az oka a visszahívási kezdeményezésnek.

Várható volt, jó elõre borítékoltuk (lásd: Szünidei matiné, Magyar Narancs, 2004. június 24.), és íme: Dávid Ibolya Lakitelek Munkacsoport nevû belsõ ellenzéke élni kezd frakcióbeli fölényével. Az MTI szerint Lezsák Sándorék pénteken bizalmatlansági indítványt nyújtanak be az országgyûlési képviselõcsoport vezetõje, a pártelnök egyik legbiztosabb támasza, Herényi Károly ellen. A valódi célpont persze Dávid Ibolya: a lakitelkiek a közelmúltban lemondásra szólították föl, ám álláspontjukat a frakcióülésen nem tudták kifejteni, mivel Herényi nem tûzte napirendre a kérdést - formálisan ez is az oka a visszahívási kezdeményezésnek.

Mirõl van szó? Pusztán arról, hogy a párt szövetségi politikáját, a Fideszhez viszonyulást másként képzelik el a szemben állók, s a véleménykülönbség oly nagy, hogy normális kompromisszummal nem lehet lezárni? A látszat ez, de a valóság egyszerûbb. A Fidesszel ún. szoros együttmûködést hirdetõk a demokratikus pártélet valamennyi fórumán - az országos és a legtöbb megyei elnökségben, a választmányban s korábban az országos gyûlésen - kisebbségbe szorultak. Egyetlen testületben van többségük, az országgyûlési frakcióban (a 22 tagból 13 a fideszista), amely - bár a nyilvánosságban a legtöbbet szerepel - nem önálló intézmény. A frakció mindig kirakat, s ezért is fontos: nem a párt irányvonalának a meghatározója, hanem annak megjelenítõje. A lakitelkiek hiába igyekeznek többségi szavazással - vagyis demokratikus eszközökkel - konkrét személyi változásokat elérni, amikor maga a folyamat, amellyel diktálni akarnak, antidemokratikus, és amelynek egyetlen végeredménye lehet csak: a frakciószakadás. Mert vagy Lezsákék zárják ki Dávidékat, vagy fordítva. S noha a pártszakadásnak Lezsákék fentebb említett alacsony támogatottsága miatt minimális az esélye, a képviselõcsoport osztódása végzetes lehet: nemcsak azért, mert Herényiék szívós munkával építgették a magas színvonalon dolgozó, a feladatokat elsõsorban szakmai oldalról közelítõ, a terméketlen pártcsatározásokat kerülõ frakció imázsát, ami most pillanatok alatt foszlana semmivé, hanem mert 22 mínusz 13 az nem 15, vagyis elvileg egyik csoport sem alakíthatna parlamenti frakciót. Ez nyilván a lekitelkieket zavarja kevésbé, mivel - ibista társaik szerint - a Fidesz ígérvényének a tudatában kuruckodnak (hogy ti. a "Szövetség" közös jelöltként számít rájuk 2006-ban), a kötelezõ fél év függetlenkedés után a Fidesz képviselõcsoportjában landolnak. Herényiék ellenben csapdahelyzetbe kerülnek: a Ház vagy alkalmazza a frakcióalakításhoz minimálisan szükséges 15 fõs szabályt, és akkor nincs MDF-frakció, ami komoly pozíció- (országgyûlési alelnök, bizottsági helyek, napirend elõtti felszólalások) és anyagi veszteségekkel járna, vagy mûködhetnek a kisebb létszám ellenére is, ami viszont újabb támadásra adna módot az antiibistáknak. Utóbbi esetben ugyanis az MDF képviselõcsoportja csak a koalíció jóindulatú törvényértelmezésének köszönhetõen maradhatna meg, azaz le nem mosnák magukról azt a lakitelki vádat, miszerint Dávidék régóta az MSZP szekerét tolják. (Ha a mostani kormánypártok következetesek, nem is mennek bele: az elõzõ ciklusban ellenzékként épp azt vetették Orbánék szemére, hogy a Fidesz a kialakult parlamenti rendet fölrúgva saját céljai miatt legitimálta a 15 fõ alatti MIÉP-frakciót.)

Van-e bármi értelme Lezsákék erõlködésének? Az MDF felõl nézve az égvilágon semmi: ez a párt olyan kicsi, hogy nincs mit szétszakítani rajta, viszont nagyon könnyen megszûnhet. Például úgy, hogy - egy nyilván látványos - egyesülési kongresszus keretében az ún. Szövetség boldog részese lesz. Éppen ezért nem kell összeesküvés-elmélet gyártására gyanakodni akkor, ha akár Herényiék, akár a külsõ szemlélõk Orbán és Kövér alakját látják a háttérben kirajzolódni. Mi tagadás, a Dávid Ibolya és az önállóskodó MDF legyûrésén régóta munkálkodó magyarpolgárok jól idõzítettek: egy antiibista, az MDF ellehetetlenedését eredményezõ akció észrevétlenebbül levezényelhetõ a kormányfõváltás lázas napjaiban, mint a szürke hétköznapokon. Még a jobb érzésû közönség sem fog nagyon fanyalogni a távvezérelt pártbomlasztás miatt.

A rutin mindenesetre megvan, hiszen a "természetes szövetségesek" hidegre tétele országgyûlési frakcióikon keresztül összejött már Orbánéknak a KDNP meg a kisgazdák esetében is. No meg egyszer az MDF-nél, 1996-ban. Miért ne sikerülne másodszor is?

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."