Várható volt, jó elõre borítékoltuk (lásd: Szünidei matiné, Magyar Narancs, 2004. június 24.), és íme: Dávid Ibolya Lakitelek Munkacsoport nevû belsõ ellenzéke élni kezd frakcióbeli fölényével. Az MTI szerint Lezsák Sándorék pénteken bizalmatlansági indítványt nyújtanak be az országgyûlési képviselõcsoport vezetõje, a pártelnök egyik legbiztosabb támasza, Herényi Károly ellen. A valódi célpont persze Dávid Ibolya: a lakitelkiek a közelmúltban lemondásra szólították föl, ám álláspontjukat a frakcióülésen nem tudták kifejteni, mivel Herényi nem tûzte napirendre a kérdést - formálisan ez is az oka a visszahívási kezdeményezésnek.
Mirõl van szó? Pusztán arról, hogy a párt szövetségi politikáját, a Fideszhez viszonyulást másként képzelik el a szemben állók, s a véleménykülönbség oly nagy, hogy normális kompromisszummal nem lehet lezárni? A látszat ez, de a valóság egyszerûbb. A Fidesszel ún. szoros együttmûködést hirdetõk a demokratikus pártélet valamennyi fórumán - az országos és a legtöbb megyei elnökségben, a választmányban s korábban az országos gyûlésen - kisebbségbe szorultak. Egyetlen testületben van többségük, az országgyûlési frakcióban (a 22 tagból 13 a fideszista), amely - bár a nyilvánosságban a legtöbbet szerepel - nem önálló intézmény. A frakció mindig kirakat, s ezért is fontos: nem a párt irányvonalának a meghatározója, hanem annak megjelenítõje. A lakitelkiek hiába igyekeznek többségi szavazással - vagyis demokratikus eszközökkel - konkrét személyi változásokat elérni, amikor maga a folyamat, amellyel diktálni akarnak, antidemokratikus, és amelynek egyetlen végeredménye lehet csak: a frakciószakadás. Mert vagy Lezsákék zárják ki Dávidékat, vagy fordítva. S noha a pártszakadásnak Lezsákék fentebb említett alacsony támogatottsága miatt minimális az esélye, a képviselõcsoport osztódása végzetes lehet: nemcsak azért, mert Herényiék szívós munkával építgették a magas színvonalon dolgozó, a feladatokat elsõsorban szakmai oldalról közelítõ, a terméketlen pártcsatározásokat kerülõ frakció imázsát, ami most pillanatok alatt foszlana semmivé, hanem mert 22 mínusz 13 az nem 15, vagyis elvileg egyik csoport sem alakíthatna parlamenti frakciót. Ez nyilván a lekitelkieket zavarja kevésbé, mivel - ibista társaik szerint - a Fidesz ígérvényének a tudatában kuruckodnak (hogy ti. a "Szövetség" közös jelöltként számít rájuk 2006-ban), a kötelezõ fél év függetlenkedés után a Fidesz képviselõcsoportjában landolnak. Herényiék ellenben csapdahelyzetbe kerülnek: a Ház vagy alkalmazza a frakcióalakításhoz minimálisan szükséges 15 fõs szabályt, és akkor nincs MDF-frakció, ami komoly pozíció- (országgyûlési alelnök, bizottsági helyek, napirend elõtti felszólalások) és anyagi veszteségekkel járna, vagy mûködhetnek a kisebb létszám ellenére is, ami viszont újabb támadásra adna módot az antiibistáknak. Utóbbi esetben ugyanis az MDF képviselõcsoportja csak a koalíció jóindulatú törvényértelmezésének köszönhetõen maradhatna meg, azaz le nem mosnák magukról azt a lakitelki vádat, miszerint Dávidék régóta az MSZP szekerét tolják. (Ha a mostani kormánypártok következetesek, nem is mennek bele: az elõzõ ciklusban ellenzékként épp azt vetették Orbánék szemére, hogy a Fidesz a kialakult parlamenti rendet fölrúgva saját céljai miatt legitimálta a 15 fõ alatti MIÉP-frakciót.)
Van-e bármi értelme Lezsákék erõlködésének? Az MDF felõl nézve az égvilágon semmi: ez a párt olyan kicsi, hogy nincs mit szétszakítani rajta, viszont nagyon könnyen megszûnhet. Például úgy, hogy - egy nyilván látványos - egyesülési kongresszus keretében az ún. Szövetség boldog részese lesz. Éppen ezért nem kell összeesküvés-elmélet gyártására gyanakodni akkor, ha akár Herényiék, akár a külsõ szemlélõk Orbán és Kövér alakját látják a háttérben kirajzolódni. Mi tagadás, a Dávid Ibolya és az önállóskodó MDF legyûrésén régóta munkálkodó magyarpolgárok jól idõzítettek: egy antiibista, az MDF ellehetetlenedését eredményezõ akció észrevétlenebbül levezényelhetõ a kormányfõváltás lázas napjaiban, mint a szürke hétköznapokon. Még a jobb érzésû közönség sem fog nagyon fanyalogni a távvezérelt pártbomlasztás miatt.
A rutin mindenesetre megvan, hiszen a "természetes szövetségesek" hidegre tétele országgyûlési frakcióikon keresztül összejött már Orbánéknak a KDNP meg a kisgazdák esetében is. No meg egyszer az MDF-nél, 1996-ban. Miért ne sikerülne másodszor is?