Szégyen a bukás, de hasznos

  • 2004. szeptember 2.

Publicisztika

"Ez bizony csúnya búcsú: Medgyessy Péter, akit sok mindenért támadtak, de eleganciáját általában elismerték, képtelen méltósággal viselni bukását" - így kezdtük múlt héten ugyanitt, és most sem tehetünk másként, csak - az azóta történtek miatt - rá kell erõsítenünk a jelzõkre: rútul végezte, szitkozódva és nyafogva, hivatalához és választóihoz méltatlanul. Ki kell tehát egészíteni a múltkor leírtakat, hiszen lemondása idõközben esett.

Lemondása - amit az elkerülhetetlen bukás korai szakaszában még csak zsarolásra használt, aztán ijesztgetett vele, s amit végül mégiscsak becsúsztatott az ajtórésen - megítélésünk szerint csak néhány apróságra elég (bár azokra se nagyon): hogy hátráltassa az ország mihamarabbi rendbetételét, rontsa a baloldal további esélyeit, keresztbe tegyen hirtelen felismert ellenfeleinek, illetve saját maga számára biztosítson valamiféle hazug látszatot, miszerint volt szemernyi beleszólása önvégébe. Pont, ahogy belesírt Friderikusz kamerájába: elsõ az ország érdeke, második a baloldalé, s csak aztán jöhetnek a személyi kérdések. Tényleg, õ megmondta; csak hát az összetett szó második felit akkor is lefelejtette. Az "érdeke" kifejezés helyett az "érdeksérelmére" gondolhatott alighanem. Mert ez így senkinek nem jó, sem az országnak, sem a baloldalnak, sem a következõ kormányt alkotó személyeknek. Nota bene: Medgyessy Péternek sem, de neki már akkor is rossz volt, nyilván úgy van vele, legyen másnak is. (Mondhatnánk ezt szebben is: "Robespierre, követni fogsz!" - de biztos nem állnánk meg röhögés nélkül.)

Mert a kicsinyes bosszún kívül semmi fel nem hozható e lemondás indoklására. Legkevésbé azok a szólamok, melyeket Medgyessy a lemondó nyilatkozatában magának megenged. "A bizalmatlansági indítvánnyal szemben a lemondással a miniszterelnök teljes egészében magára vállalja a koalíciós partner bizalomvesztésének a következményeit. Ezzel el lehet kerülni, hogy megkérdõjelezhetõk legyenek az elmúlt két év eredményei, amelyre alapot az ország népének a teljesítménye adott." Értjük: azért vállalja a következményeket, mert a koalíciós partner bizalma személyén keresztül az istenadta népben ingott meg - borzasztó, hát nem szégyelik magukat? Aztán csak mentegetõzés és piszkolódás, panasz, panasz: "Sokáig hezitáltam, hogy hogy döntsek egy ilyen helyzetben. Nem könnyû ezt a döntést meghozni" - ilyenek.

Egyvalamit azért elért: az ellenzék és a Medgyessyt idáig emberszámba se nagyon vevõ napilapja - amely bukását elõször a "gazdasági válságnak" tulajdonította, ám utóbb, a kormányfõi hisztire hivatkozva már egyenesen Medgyessy "antikorrupciós" heroizmusának - a távozó miniszterelnököt végre megszerette. A "nemzeti közép" politikája beérett.

Figyelmébe ajánljuk

Szól a jazz

Az ún. közrádió, amelyet egy ideje inkább állami rádiónak esik jól nevezni, új csatornát indított. Óvatos szerszámsuhintgatás ez, egyelőre kísérleti adást sugároznak csupán, és a hamarosan induló „rendes” műsorfolyam is online lesz elérhető, a hagyományos éterbe egyelőre nem küldik a projektet.

Fülsiketítő hallgatás

„Csalódott volt, amikor a parlamentben a képviselők szó nélkül mentek el ön mellett?” – kérdezte az RTL riportere múlt heti interjújában Karsai Dánieltől. A gyógyíthatatlan ALS-betegséggel küzdő alkotmányjogász azokban a napokban tért haza a kórházból, ahová tüdőgyulladással szállították, épp a születésnapján.

A szabadságharc ára

Semmi meglepő nincs abban, hogy az első háromhavi hiánnyal lényegében megvan az egész éves terv – a központi költségvetés éves hiánycéljának 86,6 százaléka, a teljes alrendszer 92,3 százaléka teljesült márciusban.

Puskák és virágok

Egyetlen nap elég volt ahhoz, hogy a fegyveres erők lázadása és a népi elégedetlenség elsöpörje Portugáliában az évtizedek óta fennálló jobboldali diktatúrát. Azért a demokráciába való átmenet sem volt könnyű.

New York árnyai

Közelednek az önkormányzati választások, és ismét egyre többet hallunk nagyszabású városfejlesztési tervekről. Bődületes deficit ide vagy oda, választási kampányban ez a nóta járja. A jelenlegi főpolgármester első számú kihívója már be is jelentette, mi mindent készül építeni nekünk Budapesten, és országszerte is egyre több szemkápráztató javaslat hangzik el.