Lemondása - amit az elkerülhetetlen bukás korai szakaszában még csak zsarolásra használt, aztán ijesztgetett vele, s amit végül mégiscsak becsúsztatott az ajtórésen - megítélésünk szerint csak néhány apróságra elég (bár azokra se nagyon): hogy hátráltassa az ország mihamarabbi rendbetételét, rontsa a baloldal további esélyeit, keresztbe tegyen hirtelen felismert ellenfeleinek, illetve saját maga számára biztosítson valamiféle hazug látszatot, miszerint volt szemernyi beleszólása önvégébe. Pont, ahogy belesírt Friderikusz kamerájába: elsõ az ország érdeke, második a baloldalé, s csak aztán jöhetnek a személyi kérdések. Tényleg, õ megmondta; csak hát az összetett szó második felit akkor is lefelejtette. Az "érdeke" kifejezés helyett az "érdeksérelmére" gondolhatott alighanem. Mert ez így senkinek nem jó, sem az országnak, sem a baloldalnak, sem a következõ kormányt alkotó személyeknek. Nota bene: Medgyessy Péternek sem, de neki már akkor is rossz volt, nyilván úgy van vele, legyen másnak is. (Mondhatnánk ezt szebben is: "Robespierre, követni fogsz!" - de biztos nem állnánk meg röhögés nélkül.)
Mert a kicsinyes bosszún kívül semmi fel nem hozható e lemondás indoklására. Legkevésbé azok a szólamok, melyeket Medgyessy a lemondó nyilatkozatában magának megenged. "A bizalmatlansági indítvánnyal szemben a lemondással a miniszterelnök teljes egészében magára vállalja a koalíciós partner bizalomvesztésének a következményeit. Ezzel el lehet kerülni, hogy megkérdõjelezhetõk legyenek az elmúlt két év eredményei, amelyre alapot az ország népének a teljesítménye adott." Értjük: azért vállalja a következményeket, mert a koalíciós partner bizalma személyén keresztül az istenadta népben ingott meg - borzasztó, hát nem szégyelik magukat? Aztán csak mentegetõzés és piszkolódás, panasz, panasz: "Sokáig hezitáltam, hogy hogy döntsek egy ilyen helyzetben. Nem könnyû ezt a döntést meghozni" - ilyenek.
Egyvalamit azért elért: az ellenzék és a Medgyessyt idáig emberszámba se nagyon vevõ napilapja - amely bukását elõször a "gazdasági válságnak" tulajdonította, ám utóbb, a kormányfõi hisztire hivatkozva már egyenesen Medgyessy "antikorrupciós" heroizmusának - a távozó miniszterelnököt végre megszerette. A "nemzeti közép" politikája beérett.
