Somogyi Zoltán

Megelőző csapás

Miért fogja megóvni a Political Capital a januári időközi választást?

  • Somogyi Zoltán
  • 2008. november 27.

Publicisztika

Január 11-én időközi és alkotmányos szempontból kifogásolható országgyűlési választást tartanak Budapest 12. választókörzetében. Időközi, mert Gegesy Ferenc (SZDSZ) lemondott a mandátumáról.

Alkotmányos szempontból két ok miatt kifogásolható: egyrészt mert a törvényben megszabott határidőhöz képest késve írták ki a választást (ezzel a továbbiakban nem foglalkozunk), másrészt, és legfőképp, mert az Alkotmánybíróság (AB) a 22/2005. (VI. 17.) számú határozatában 2007. június 30-i határidővel arra kötelezte az Országgyűlést, biztosítson törvényi garanciát arra, hogy a választókerületek lélekszáma igazodjon a mindenkori lakosságmozgásokhoz. A parlament nem tett eleget alkotmányos kötelezettségének: a 176 egyéni választókerület határai szinte ugyanott húzódnak, ahol 1990-ben. Emiatt a legkevesebb választópolgárral rendelkező választókörzetben (Veszprém, 6. számú egyéni választókerület - evk) körülbelül két és félszer annyit ér egy választó szavazata, mint a legtöbb választópolgárral rendelkezőben (Pest 4. számú evk). A kerülethatárokat ráadásul nem is a választási eljárásról szóló törvény, hanem egy 1990-es minisztertanácsi rendelet szabályozza. Az AB viszont rámutatott: törvényi garanciák szükségesek ahhoz, hogy a jelenlegi aránytalanságok hosszú távon megelőzhetők legyenek.

A magyar választási rendszer számos más sebből is vérzik: ugyancsak a Political Capital hívta föl a figyelmet arra, hogy a külképviseleti szavazás szabályai hatályukat vesztik 2009. december 31-én. Amennyiben tehát az Országgyűlés az Alkotmánybíróság határozatának megfelelően nem rendezi e kérdést, akkor könnyen lehet, hogy 2010-ben egy már megszerzett jogtól esnek el a magyar választópolgárok.

Mindez jól jellemzi politikai viszonyaink változatlanságát. Csakhogy ez nem szükségszerűség, hanem egyszerűen a szellemi lustaság, a bizalmatlanság, a felelősségelhárítás és az önérdek fel nem ismerésének következménye. Magyarország az óriási tervek és álmok hazája (a "nemzeti konzultációtól" a "nemzeti csúcsig"), amikor azonban konkrét problémákat kell megoldani, a "lelkesedés" rendre alábbhagy. Például 1989 óta rengeteg szó esik a "valódi rendszerváltás" és az "új alkotmányozás" szükségességéről, arról viszont alig hallani, hogy amíg nincs új, addig a hibás, elavult előírásokat javítani, a mulasztásokat pótolni, az érvényben lévő alkotmányt pedig tisztelni kellene. A parlamenti pártok felelőtlen, rövidlátó magatartását - több közismert alkotmányos mulasztás mellett - jól érzékelteti, hogy nem törekszenek tiszta helyzetet teremteni a következő parlament megválasztásához; ez világosan látszik az említett ügyek rendezetlenségéből.

Legkésőbb 2010-ben országgyűlési választások lesznek Magyarországon: ha addig a parlament nem tesz eleget alkotmányos kötelezettségeinek, és nem teremti meg a törvényi garanciáját az egyenlő választójog érvényesülésének, borítékolható, hogy - bárki is legyen majd a vesztes oldalon - akad valaki, aki megóvja a választási eredményt. Kétkedő alkotmányjogászok figyelmébe ajánlom, hogy a választások tisztaságának megkérdőjelezéséhez 2006 őszén nem volt szükség közjogi aggályokra - ehhez elegendő volt egy nyilvánosságra került hangfelvétel.

Ez esetben a legközelebbi választást követően megkezdődhet a pánikszerű jogértelmezés, amelyre a politikai kontextustól függően óriási nyomást gyakorolhatnak az utcai demonstrációk, az esetleges zavargások. Ez az, amit Magyarország nem engedhet meg magának. Egy alkotmányellenesen lebonyolított választás súlyos, beláthatatlan következményekkel járó jogbizonytalanságot és politikai kockázatot jelentene: és az ilyesmire nincs IMF-mentőöv. Ezt a botrányt meg kell előzni, mégpedig az alkotmányellenes állapot feloldásával - amire kizárólag az Országgyűlésnek van lehetősége, sőt kötelezettsége.

*

Magyarországon azonban az alkotmányos kötelezettségből nem következik cselekvési kényszer; közel másfél évvel az AB megszabta határidő után sincs jele annak, hogy a kormány és az Országgyűlés megoldaná e problémát. Ezért más úton kell cselekvésre ösztönözni a parlamentet: olyan helyzetet kell teremteni, amelyben jól felfogott politikai érdekük kényszeríti ki az alkotmánysértő állapot feloldását. A Political Capital ezért döntött úgy, hogy a 2009. januári ferencvárosi időközi országgyűlési választás másnapján kifogással él az illetékes választási bizottságnál. Ily módon hamar kiderül, hogyan reagálnak a jogalkalmazók az alkotmányossági szempontból megkérdőjelezhető helyzetre. Nem gondoljuk, hogy a Ferencvárosban élőknek ne lenne szükségük arra, hogy minél előbb betölthessék a megüresedett mandátumot, de a 12. választókerület most Magyarország egészét képviseli, a tét pedig óriási.

Nem kizárt, hogy az illetékes választási bizottság úgy foglal állást: az alkotmányos mulasztás ellenére igenis tartható érvényes időközi választás. Ez azonban - túl azon, hogy megrendítheti az alkotmányos jogállamiságba vetett bizalmat - nem legitimálná a soron következő országgyűlési választásokat, az alkotmánysértő állapot és a választókerületek közötti aránytalanság továbbra is fennállna. Az Országgyűlés tehát e számára látszólag kedvező döntés ellenére sem spórolhatná meg a munkát. A másik lehetőség, hogy a bizottság megsemmisíti az eredményt, és új választást ír ki. Ez nyilvánvalóvá teszi, hogy a jelenlegi alkotmánysértő környezetben nem lehet legitim választást tartani. Ez a helyzet bizonyosan kikényszerítené az új választókerületi térkép megalkotását, és ami még fontosabb, a hosszú távú garanciák beépítését a választási törvénybe annak érdekében, hogy ilyen visszás helyzet többé ne állhasson elő.

Tény, hogy a választókerületi határok átrajzolása előnybe hozhatja egyik vagy másik pártot - éppen ezért van jelentősége az Alkotmánybíróság 2005-ös döntésének, mely a törvényi garancia említésével végső soron politikai kompromisszumra kényszeríti a pártokat a kérdés rendezésében. Az alkotmányellenes állapot feloldása azonban érdeke is minden politikai pártnak, hiszen csak így biztosítható esetleges választási győzelmük megkérdőjelezhetetlensége. Ha ez a pártok számára is világossá válik, bizonyosan meghozza a térképrajzolási kedvüket is. A legfontosabb szempont azonban az, hogy mindez az alkotmányos berendezkedés életben tartásának a követelménye. Ha ezért nem állunk ki, nem marad semmi, ami mellettünk állna.

A szerző a Political Capital Institute igazgatója.

(A választási rendszer hiányosságairól és az Országgyűlés alkotmányos mulasztásairól lásd korábbi cikkeinket: "Megtanultuk a választási rendszer játékszabályait", 2006. május 11. és Ami késik, az múlik, 2007. november 15. - a szerk.)

Neked ajánljuk