Számít-e akár csak egy öltést is az, hogy e hét eleje óta tudhatjuk, melyik képviselő lízingelt Suzuki Swiftet, vagy tulajdonol éppen Trabant 601-est; hogy ki mennyit spórolt össze (pár milliót többnyire), illetve ki mennyivel tartozik az OTP-nek vagy más banknak (pár százezertől pár millióig terjed a skála)? Első pillantásra semmi megrendítő sincs a képviselői vagyonbevallásokban, nagyobb dolgokra jobbára csak olyanoknál bukkanhatunk, akik nagy nyilvánosságot kapott ügyeik miatt nyilván nemigen mertek volna egy használt Zaporozseccel előrukkolni (mint például Torgyán, akinek hatvan-egynéhány milliós adóssága van házépítésből kifolyólag, vagy a Tocsik-ügy kapcsán elhíresült Boldvai ex-főpénztárnok, aki többmilliós havi jövedelmet vállalt be). Amúgy a döntő többségnél semmi különös; bárki, de még a birka szavazópolgár is láthatja, hogy országgyűlési képviselőinknek nincs takargatnivalójuk, jövedelmi helyzetüket tekintve egytől egyig olyanok, mint bármely közepes kisvállalkozó a hazában.
Szórakozzanak az öreganyjukkal.
Nem csak arról van szó, hogy a nyilatkozatok számos esetben felvetik azt a kérdést, honnan került sokaknak az utóbbi években II. meg XII. kerületi lakás vagy ház a birtokukba (30-40 milka alatt az ember labdába se rúghat arrafelé; de inkább ennek a duplája kell egy normálisabb családi ház megvételéhez) - végül is kerülhetett, például lehetett ötösük is, hatosuk is, sőt van már skandináv lottó is, a lehetőségek úgyszólván kimeríthetetlenek. Még csak nem is arról van szó, hogy a cégtulajdonlások ugyan megjelennek a bevallásokban, a cégek tulajdonai viszont már nem; a strómanokról nem is beszélve. Nem csak a kis füllentésekről van szó.
Hanem a nagy hazugságról.
Arról, hogy a képviselők által benyújtott vagyonnyilatkozat, valamint e vagyonok eredete érdemben nem ellenőrizhető, mert senkinek nincs rá felhatalmazása; hogy a vagyonnyilatkozatok benyújtása után bárki bármit mondhat, és azt el kell hinni; és ha valakit mindennek ellenére mégis hazugságon kapnának, annak sincs jogkövetkezménye. Megszívni - mint most Szabadi vagy Torgyán - csak az szívhatja meg, akit gondos kezek erre a szerepre kijelölnek. (Szegény Antall, aki azt gondolta, hogy a borítékba a III/III-as nyilatkozatokat kell elhelyezni! Minő félreismerése volt ez népünk természetének!)
A szavak, melyek hajdanán a képviselők "üvegzsebűségéről", a világos és szigorú törvényekkel szabályozott vagyoni átláthatóságról estek, ennyit érnek csupán. A rendszerváltás politikai elitje még mindig képtelen saját működését normális keretekbe foglalni.
