Mindig forradalom

  • 1998. október 1.

Publicisztika

A kormányfő és csapata lépten-nyomon rázza a saját kezét és gratulál mgának; ami kívülről értelem és cél nélküli kapkodásnak, a szocialisták négy éve alatt véres verejtékkel felhalmozott vagyonka szétszórásának meg váratlan mélységekig hatoló politikai tisztogatásnak tűnik, az belülről nem más, mint soha nem látott, a magyar történelemben példa nélkül álló, lendületes, megalkuvást nem ismerő stb. kormányzati munka, az új, romlatlan, hatékony és (és!) nemzeti érzelmű nemzedék bevonulása a politikába, az ígéretek valóra váltása, az ország végső kommunistátlanítása és dekádárizálása (az országnak, pláne az államapparátusnak ugyanis sok olyan rejtett zuga van, ahol kommunisták és kádáristák húzták meg magukat), de annyira, hogy az már-már egy... FORRADALOM! Vagy legalábbis a rendszerváltás véghezvitele és beteljesítése, a történelem lelassult, sőt épphogy visszafele forogni el nem kezdett kerekének továbblendítése! (Amiben a parlament meg az ellenzék kifejezetten zavaró, már-már ellenforradalmi tényező: ezért lesz majd bőven elég, ha - amint a Fidesz akarja - jövőre csak háromhetente ülésezik.)

A kormányfő és csapata lépten-nyomon rázza a saját kezét és gratulál mgának; ami kívülről értelem és cél nélküli kapkodásnak, a szocialisták négy éve alatt véres verejtékkel felhalmozott vagyonka szétszórásának meg váratlan mélységekig hatoló politikai tisztogatásnak tűnik, az belülről nem más, mint soha nem látott, a magyar történelemben példa nélkül álló, lendületes, megalkuvást nem ismerő stb. kormányzati munka, az új, romlatlan, hatékony és (és!) nemzeti érzelmű nemzedék bevonulása a politikába, az ígéretek valóra váltása, az ország végső kommunistátlanítása és dekádárizálása (az országnak, pláne az államapparátusnak ugyanis sok olyan rejtett zuga van, ahol kommunisták és kádáristák húzták meg magukat), de annyira, hogy az már-már egy... FORRADALOM! Vagy legalábbis a rendszerváltás véghezvitele és beteljesítése, a történelem lelassult, sőt épphogy visszafele forogni el nem kezdett kerekének továbblendítése! (Amiben a parlament meg az ellenzék kifejezetten zavaró, már-már ellenforradalmi tényező: ezért lesz majd bőven elég, ha - amint a Fidesz akarja - jövőre csak háromhetente ülésezik.)

A kormánynak "át kell alakítania" az erőviszonyokat a gazdaságban, a kultúrában és a médiában, fenyegetőzött ennek szellemében a hét végén a miniszterelnök, hogy aztán a kormány az átalakított erőviszonyokat "konszolidálja".

Vajon hogyan alakíthatná át a gazdasági "erőviszonyokat" a kormány? Például elveszi valaki valamijét, amitől ez a valaki erős az üzleti életben, és odaadja a gyengének. A pénzét, a gyárát, a földjét. No, Simicska államtitkári posztja ide, felülvizsgálandó energiaprivatizációs szerződések oda, Princz Gábor amoda, ennek nem sok értelme van. A szófordulat ezenkívül utalhatna még a Fidesz által gyökeresen megváltoztatott adópolitikára, ám mivel ilyenről szó sincs, a kijelentés ennyi értelemmel sem bír. És végül jelentheti azt, hogy az állami vállalatok élére a kormány a saját coterie-jéből nevez majd ki cimbiket - hisz oda megteheti. (És a Horn-kormány is ezt tette, szól még a polgári érvelés: az állam zsíros testéből való szalonnázás képviselhetné a forradalmi folytonosságot, ha lenne olyan.) Ez utóbbi értelemben éppen igaza lehet Orbánnak, de ez a gyakorlat már feltűnt másnak is: úgyhogy egyből nulla.

Nézzük, van-e értelme annak, hogy "az erőviszonyok átalakítása a kultúrában". Ha ezzel a kormányfő a magyar iskolákat internetes számítógép-hálózattal felszerelő program, a Sulinet tönkretételére gondolt (ne a számítógép fölött görnyedjen az a gyerek, hanem járjon ingyenhittanra, vagy legyen igazi, pajkos gyerek, és kergesse az öccsét vasvillával, mint azt a kis Viktor tette anno), esetleg Nemeskürty professzor kinevezésére egy Rendkívül Fontos Bizottság élére (amely egyelőre évente, hétszázalékos gazdasági növekedés esetén állítólag már hetente fog millecentenáriumi ünnepségsorozatokat szervezni, és az egész nem kerül többe pimf 20-25 milliárd forintnál), szóval, ha ez járt a fejében, úgy le a kalappal az átrendezés előtt. A kultúrában persze vannak erőviszonyok, de azok a kultúra saját erőviszonyai, és egy kormányhoz sincs semmi közük; Gyurkovics Tibor például akkor is félanalfabéta nímand maradna, ha a mostani adagnál naponta tucattal több gépelt oldalon mélyesztené nyelvét polgári alfelekbe. Sajnos ennek is csak annyi értelme van, mint az előző állításnak: a könyv-, folyóirat-, film- stb. támogatásokat majd a "mieink" kapják. Ez nem sok, és sejtettük is, hogy így lesz. Kettőből nulla.

Nézzük a médiát. A média erőviszonyainak mind ez idáig legpontosabb térképét ifj. Hegedűs Lóránd ref. lelk. (MIÉP) skiccelte fel, amikor néhány hete egy agresszív, ámde rejtőzködő kisebbség médiatúlsúlyáról hablatyolva - a háború utáni magyar történelemben példa nélkül állóan -nyíltan zsidózott a parlamentben, egészen pontosan egyes, meg nem nevezett honfitársainkat önmaguk lezsidózására szólította fel. (Persze rosszul lenni igazából nem tőle, hanem Pokorni oktatási miniszter rá adott reakciójától kell és érdemes, aki szerint pártjának, a Fidesznek azért nem dolga elítélnie Isten lángszavú küldöttének eme kijelentését, mert a küldött nem kormánypárti.) Nem mintha valakik "médiatúlsúlyára" nem panaszkodna sírós hangon minden kormánypárti tényező is, csak még egyik sem fogalmazta meg olyan pontosan, hogy kik ezek a valakik, mint a frappáns ifj. Hegedűs. Az erőviszonyok átrendezése egyébként e téren - már ha a kormány mégsem ifj. Hegedűs direktíváinak szellemében óhajt majd eljárni - lehetne még a Napi Magyarország és a Demokrata klónozása, és ezzel még néhány olyan sajtóorgánum előállítása, amelyben egymásról készítenének portrékat, és egymásnak mesélnék el századszor is a helyzetről vallott nézeteiket jobboldali közírók. Ez szintén nem valami kecsegtető perspektíva; ennél többet ígér az, hogy a közszolgálati tévének és rádiónak addig nem adnak pénzt, amíg magától el nem kotródik még a környékükről is minden kriptoemeszpés és kriptokisebbségi médiacsótány; ekkor majd megjön a lé is, meg vele az olyan új fiúk, mint Feledy Péter, akik számára nem lesz nehéz feladat a megváltozott viszonyokhoz való "igazodás" (amit a miniszterelnöki beszéd szerint a sajtónak muszáj lesz megtennie), hisz nem először fogják csinálni. Ennek az állításnak kis jóindulattal tulajdoníthatunk némi értelmet: háromból fél.

Végső soron lehetne rosszabb is. Például ha ezeknek a kijelentéseknek a fentiekben vázoltakon kívül is lenne értelmük. Mert akkor Magyarország pont olyan hellyé válna, mint amilyen Szlovákia volt a múlt szombatig.

Figyelmébe ajánljuk

Nemcsak költségvetési biztost, hanem ÁSZ-vizsgálatot és büntetést is kapott Orosháza

Nincs elég baja Békés megye egykor virágzó ipari centrumának, Orosházának, amhova nemrégiben költségvetési biztost neveztek ki. Állami számvevőszéki vizsgálat is folyik az önkormányzatnál, a korábbi fideszes vezetés miatt súlyos visszafizetési kötelezettségek terhelik, ráadásul kormánypárti településekkel ellentétben egyelőre nem kap pótlólagos forrásokat a működésére.

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.