Tény, hogy ez az árbevétel a 25 406 Mrd Ft-os 2007-es bruttó hazai termék közel hat százaléka. Ez valóban lenyűgöző arány, főként, ha azt föltételezzük, hogy a magyar állam (a magyar állampolgárok közkiadásait szolgáló) adóbevételei a GDP-vel arányosak. S joggal hagyjuk magunkat lenyűgözni, ha a kocsi magyarországi bányákban fejtett vasércből Magyarországon kitermelt fűtőanyaggal Magyarországon kohósított acélból, magyar élelmiszeren táplált munkásokkal készül el.
De mi van, ha a Mercedes mindent alkatrészt olyan helyekről szállít Kecskemétre, amelyeken nem a Magyar Köztársaságnak fizetnek adót? Ha a kecskeméti gyárban folytatandó termelés hozzáadott értéke az árbevételnek például csak öt százaléka volna, akkor a hazánk részére adózó bevétel már csak 74 Mrd Ft, és ez a szám már bizony összevethető egy "20 vagy akár 40 milliárd" forintos támogatással. A cikk szerint az árbevétel-arányos iparűzési adó hosszú távon 1,6 százalék (24 Mrd Ft), s ha a többi bevételt 15 Mrd Ft-nak (a hozzáadott érték egyötödének föltételezem), akkor összességében (39 Mrd Ft) még mindig nem vagyunk túl a cikkben vélelmezett lehetséges támogatás maximumán (40 Mrd Ft).
Az üzlet Kecskemét pár tízezer polgára számára jó (kb. ötven-százezer adóforint/fő), az állam ezerszer több polgára számára a fejenkénti hátrány (2-4 ezer adóforint) a szűk körű előnynek ötvened vagy huszonötöd része. Minden elismerésem Kecskemété, de ismerjük el, egy ekkora nyereségért már érdemes küzdeni.
Tisztelettel üdvözli Önöket
Halmos Károly
