Publicisztika

2003-ban keltett közfelháborodást a Felvételi Információs Szolgálat felmérése, miszerint a magyar diákok körében a hatodik legnépszerűbb történelmi személy Hitler. Ám a lista alapján egyértelmű, hogy itt nem a legnépszerűbb, hanem a legismertebb hírességek kapták a legtöbb voksot, hiszen a költők versenyét az a Petőfi nyerte, akinek életműve ma csaknem megközelíthetetlen.

A duó lényegében egyetlen releváns és viszonylag egyszerű kérdésre sem tudott válaszolni. Pedig azokat nem végsőkig felháborodott roma aktivisták ordították bele a mikrofonba – hanem például Kertesi Gábor, Molnár György vagy éppen Kovács Éva kérdezett. Inkább kétségbeesetten, mintsem dühvel.

A kormány bejelentette, hogy közel ötven településen 4,7 milliárd forint uniós forrásból komplex telepprogramot indít.

Az elmúlt hetek fontos politikai fejleménye volt Gyurcsány Ferenc DK-elnök és Jávor Benedek LMP-frakcióvezető nyilvános levélváltása. A Facebookon lezajlott eszmecsere arról szól, hogy az LMP-nek mi baja van a volt miniszterelnökkel. Gyurcsány megkérdezte, Jávor megmondta.

Komoly dilemmában vagyok, mert nem nekem kellene megírnom, amit megírni szándékozok. Vártam is eleget, hátha megírja más. Ha csak maga a téma lenne a téma, mármint a hüje magyar hejesírás, akkor várnék is tovább, hiszen a lényeget illetően - hogy tudniillik hüje - ugyan nincsenek kétségeim, de a sok kis ördögöt rejtő részletek kidolgozását, nem lévén szakember, nem vállalnám.

Tavaly év végén nemzetközi dokumentumok sora zárta rövidre a fogyatékos állampolgárok választójogáról szóló vitát. A strasbourgi bíróság ítélete után az ENSZ, az Európa Tanács és a Velencei Bizottság állásfoglalásai mostanra kórussá álltak össze: a gondnokság alá helyezett állampolgárok választójoga semmilyen formában nem korlátozható.

Övék a kétharmad, övék a felelősség, no meg egy halom meggyőződéses antikommunista szavazó, akik egyre nagyobb zavarral és dühvel figyelik az úgynevezett nemzeti párt szerencsétlenkedését. De miért is szerencsétlenkedik a Fidesz az ügynöktörvénnyel?

Mára már jól az eszünkbe véshettük: oktatásunk ezentúl a nemzet felemelkedését szolgálja. Az emelkedés mértéke azonban más lesz az erre méltók és kevésbé méltók számára.

Alighanem jól megtalálta őt a politika.

"Néha érdekes vagy mulatságos szövegeket olvastunk fel egymásnak, mint az egyetemisták. Thomas ráakadt egy francia brosúrára a Zsidókérdést Kutató Intézetben. 'Figyeld csak ezt a furcsa szöveget. Egy bizonyos Charles Laville Biológia és együttműködés című cikke. Íme. Egy politikának biológiai politikának kell lennie, vagy nem politika.'" Jonathan Littell: Jóakaratúak

Rózsa Péter Mentőöv c. cikkében (Magyar Narancs, 2012. február 16.) nem kevesebbet állított, mint hogy az LMP-nek azt a döntését, mely szerint nem vesz részt az ellenzéki kerekasztalban, úgy kell értelmezni, hogy szavak nélküli koalíciós ajánlatot tett a Fidesznek. Ezt, a szerző szerint, a Fidesz persze érti, és azzal fogja meghálálni, hogy szól Simicskának, hogy ugyan tőkésítse már föl az LMP-t, úgy 15 százalékig, és már kész is a következő ciklus stabil kormánykoalíciója.

Zárókérdésében Pindroch mintha elégedetlennek tűnne lapjának a komcsi vérvonal feltárásában elért figyelemre méltó eredményeivel, bátran továbbmegy. „Önnek egyébként volt bármilyen kapcsolata a kiterjedt Schiffer család valamelyik tagjával?” – szegezi a kérdést Szélesnek.

A munkahelyteremtést maga Orbán Viktor tűzte ki kormánya fő céljául: egymillió új munkahelyet ígért. Ehhez jól azonosítható munkaerő-politikát választott, amellyel szemben az LMP a héten aláírásgyűjtésbe kezdett - írásomban emellett fogok érvelni.