„Talán a legnagyszerűbb nap a civilizáció történetében” – mondta a maga szokott szerénységével Donald Trump hétfőn a Fehér Házban, miután Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök jelenlétében ismertette húszpontos béketervét a Gázai övezetet illetően. Ám ezzel olyan feltételeket szab a Hamásznak, amelyet aligha fogadnak el maguktól. Igaz, nem is a közös nevezőt kereste Trump és Netanjahu a Gázát markában tartó, egyre fogyatkozó terrorszervezettel. „Izrael mögött fogok állni teljes erővel, hogy befejezzék a munkát és elpusztítsák a Hamászt” – mondta Trump, amikor arról kérdezték, mi történik, ha a terrorszervezet ellenáll.
Mahmoud Mardawi, egy magas rangú Hamász-hivatalnok arról beszélt a Reuters hírügynökségnek, hogy velük nem tárgyalt senki. A Fehér Ház arról tájékoztatta a sajtót, hogy katari és egyiptomi mediátorok ismertették a tervet a Hamász vezetésével, de ezt érdemes fenntartásokkal kezelni. Úgy tűnik, hogy feltételei valójában Katarnak lehettek, amely a Hamász legfőbb szövetségese és finanszírozója. Netanjahunak pedig telefonon kellett bocsánatot kérnie Mohamed sejktől, a gazdag olajország miniszterelnökétől a szeptember 9-i légitámadásért, amellyel az Izraeli Védelmi Erők (IDF) a palesztin terrorszervezet vezetőit vette célba Dohában.
„Ha a Hamász elutasítja az Ön tervét, elnök úr, akkor Izrael befejezi a munkát” – mondta Netanjahu az Ovális Irodában. – „Vagy így, vagy úgy, de megcsináljuk.” Az izraeli miniszterelnök szerint nem azért áldozták fel az életüket az IDF katonái, hogy a Hamász megmaradjon Gázában.
A trumpi terv három szakaszban írja elő az izraeli védelmi erők teljes kivonulását a Gázai övezetből, és hamar megoldaná a túszok kérdését is, amely az izraeli közvélemény szemében a legfontosabb ügy.
Mi a terv?
Az első szakasz feltétele a 2023. október 7-én Izraelben a Hamász és az Iszlám Dzsihád által elrabolt túszok szabadon bocsátása lenne, akik közül húsz lehet életben, Izraelnek pedig 250, életfogytig tartó börtönbüntetését töltő palesztint, valamint 1700 gázait kellene szabadon engednie. Ha ez sikerül, azonnal megindulna a humanitárius segélyek beáramlása az éhínséggel fenyegetett gázai lakossághoz.
A következő lépcsőfok a gázai kormányról szól: ideiglenes testület lenne, amely palesztinokból és nemzetközi tagokból álló, apolitikus, technokrata bizottságként működik, és egy „béketanács” gyakorolna felügyeletet felette, amelyben Trump mellett más államfőknek, valamint Tony Blair volt brit miniszterelnöknek juttatna fontos szerepet. A tanács feladata lenne a Gázai övezet újjáépítésének és gazdasági fejlesztésének irányítása.
A Hamász tagjai amnesztiát kapnának, ha leteszik a fegyvert, ám nekik és más militáns csoportoknak sem jutna rész Gáza irányításában. Egy új katonai testület, az arab és nemzetközi partnerekből kiállított Nemzetközi Stabilizációs Erő védené az övezetet – és csak ekkor vonulna ki az IDF Gázából.
Lehetséges?
Nem ez az első eset, hogy egy szép és idilli elgondolás születik a közel-keleti békéről, ami aztán soha nem akar összejönni. A legutóbbi békejavaslat 2025 márciusában esett kútba, miután Izrael megszegte annak feltételeit, de valójában a háború kirobbanása óta egymást követik a béketárgyalások, amelyek aztán megszegett valamelyik fél, növelve a bizalmatlanságot.
Most a „béketanács” és a Nemzetközi Stabilizációs Erő létrehozása jelent újdonságot.
Az amerikai elnök ezúttal is, ahogy az ukrajnai ásványkincs-megállapodás esetén, üzleti garanciát keres a békére, és ezt Gáza ingatlanfejlesztési potenciáljában látja. Ám ismerve Trump korábbi, rendkívül vad elképzeléseit – amelyek egy „közel-keleti Riviéráról” és a lakosság kiebrudalásáról szóltak –, nem hinnénk, hogy ez megnyugtatja a palesztinokat. A terv egy újjáépített övezetet vázol fel, amelyet elsősorban regionális szereplők hoznak létre, rövid távon humanitárius segítséget nyújtva, hosszú távon pedig gazdasági lehetőségeket teremtve a gázaiak számára.
Abban sem vagyunk biztosak, hogy lehetséges-e a Trump-adminisztráció víziója egy, nemcsak Hamász-mentes, hanem teljesen depolitizált gázai társadalomról. Legalább ilyen problémás lehet, hogy egy olyan nemzetközi katonai erő jelenik meg rendfenntartó szerepben a térségben, amelyre a palesztinok nyugati eszközként tekinthetnek. Igaz, hogy a terv célja hosszú távon a palesztin önrendelkezés és az állam létrehozása – az államalapítás perspektívája olyan pont, amelyet a korábbi javaslatok nem tartalmaztak. Nem világos az sem, hogy kivel szeretne tárgyalni a Trump-adminisztráció, ha a terrorszervezetként nyilvántartott Hamász nem lehet partner.
A tervezet nyomán néhányan arra következtettek, hogy a Ciszjordánia egyes részeit névleg irányító Palesztin Hatóság kaphatna szerepet Gáza jövőjében. De a Palesztin Hatóság helyzete rendkívül kényes – és nem is derül ki a Trump-tervből, hogy szerepük lenne. a Fatah által vezetett testülettel Netanjahu a háború előtt azért nem akart együttműködni, nehogy megerősödjön annyira, hogy az egy önálló palesztin állam megalakulásához vezessen. Egy 2019-es likudos pártkonferencián a miniszterelnök egyenesen bevallotta, pénzutalással támogatja a Hamászt, hogy „elszigetelje a gázai palesztinokat a ciszjordániai palesztinoktól”. De a Palesztin Hatóság a gázaiak számára sem feltétlenül elfogadható, hiszen Ciszjordániában mégiscsak együttműködik Izraellel. Hosszútávon az sem jelent megoldást egy hiteles palesztin kormányzótestület létrehozására, ha azt Izrael választja ki. Márpedig Netanjahu emberei több, a Hamásszal rivális milícia felfegyverzésében is „bűnösek”; az egyik ilyen Yasser Abu Shabab vezetésével például az élelmiszerszállítmányokat fosztogatta a Washington Post oknyomozása szerint.
Izrael elfogadja?
Benjamin Netanjahu nem mondhatott nemet Trump béketervére Washingtonban, de otthon meg kell győznie pártja nacionalista, szélsőjobboldali szárnyát, és két kulcsminiszterét, Bezalel Smotrichot és Itamar Ben-Gvirt, akik eddig minden olyat elutasítottak, ami nem a háború folytatására és a Gázai övezet teljes izraeli kézbevételére irányult. Smotrich pénzügyminiszter máris „diplomáciai kudarcnak” nevezte a tervet, amely „az október 7. tanulságainak elárulása”.
A Likud vezette koalíció jövője függ attól, meg tudja-e tartani szélsőjobboldali szárnyat, ez a dinamika pedig korábban is megakadályozta a háború lezárására irányuló próbálkozásokat.
Netanjahu pártjában, a Likudban általános az elképzelés, hogy a Hamász nem fog békét kötni.
Shlomo Karhi kommunikációs miniszter nem ütött meg békülékeny hangot, amikor azt írta, hogy „a palesztin állam sosem fog létrejönni az őseink földjén”, és felszólította a palesztin szervezetet, hogy „adják meg magukat, vagy kiírtjuk őket”.
Érdemes figyelembe venni, hogy az amerikaiak javaslata többé-kevésbé másfél éve terítéken van, ám Netanjahu sikeresen obstruálta. Mivel a mostani dokumentum nem tartalmaz konkrét határidőket – leszámítva azt a három-négy napot, amit Trump a Hamásznak kitűzött –, az izraeli miniszterelnök könnyen húzhatja az időt. (Pedig az izraeliekre szabott feltételek sokkal könnyebbek: pusztán a segélyszállítmányokat kell átengedniük, és a hadsereg kivonulása is csak később történne.) Nem elképzelhetetlen, hogy Trump béketerve Netanjahu saját nemzetközi renoméján segít leggyorsabban. A miniszterelnök már a jövő évi választásra készül, tekintélyét pedig a túszok rokonainak, valamint az ellenzéki szavazók tömegtüntetései csorbították az elmúlt hetekben. Netanjahu régóta azzal kampányol, hogy az október 7-i tragédia megismétlődhet, ha nem ő a miniszterelnök, ám Izraelben egyre többen okolják őt a háború elhúzódásával.
Netanjahu amúgy megkapott mindent a találkozótól, amire – ilyen nemzetközi elszigeteltség mellett – talán nem is számított: az Egyesült Államok a túszok szabadon bocsátását és fegyverletételt vár a Hamásztól, és ha ez nem teljesül, Izrael szabad kezet kap a bombázások folytatásához. Az izraeli csapatok a jövőben is ott maradhatnak Gáza peremén, és valójában a palesztin államiság reményére tett utalás nem több fél mondatnál.
A Hamászt most Egyiptom, Katar és a többi öböl menti állam is győzködi, noha a megállapodás elfogadása a terrorszervezet katonai és politikai végzetét jelentené. A tervezet alig hagy számukra bármit is, amit felmutathatnak „eredményként” a 2023. október 7-én kiprovokált, két éve tartó háború után, amely legalább hatvanezer civil áldozatot követelt a palesztinoktól. Ám a szervezetet megtizedelte a háború, és ha szövetségeseire nem számíthat, rákényszerülhet, hogy megadja magát. Ez aligha nevezhető „megegyezésnek”, de a gázai lakosság is ezt várja a Hamásztól, amely saját politikai túléléséért háborúzik.
A bizalmatlansági játék máris folytatódik: szerda reggel egy 47 segélyhajóból álló konvoj tartott Gáza felé, több száz aktivistával és politikussal, köztük Greta Thunberggel. Az izraeli haditengerészet arra készül, hogy megállítja a flottillát, amely át akarja törni a blokádot – ez a feszült helyzet pedig mind az izraeli radikálisokat, mind a Hamászt arra ösztönözheti, hogy folytassák a harcot. Abban pedig nem ok nélkül kételkedünk, hogy Donald Trumpnak lesz türelme ahhoz a sziszifuszi munkához, ami fenntarthatja a békét a Közel-Keleten. Ennél könnyebb dolgokba is beletört már a bicskája.
