Múlt csütörtöki sajtótájékoztatóján a társadalmi felzárkózásért felelős államtitkár, Balog Zoltán elmondta, hogy ez a pénz felülmúlja az elmúlt öt év összes hasonló pályázatának mértékét. A forrás nagyságát tekintve stimmel is az államtitkár kijelentése. Sőt: nemhogy az elmúlt öt, de az elmúlt tíz évben sem volt ilyen volumenű program. A Medgyessy-kormány 16 milliárdot szánt telepfelszámolásra, ám abból végül nem lett semmi. A 2005-ben indult modellprogram mindössze 800 milliót moccantott erre, azóta 2011-ig összesen úgy 50 településen 3 milliárdot használtak fel hasonló célokra.
Biztosra mentek
Az államtitkár szerint azonban az új telepprogram egészen más lesz, mint a korábbiak. "Most nem eldózerolásról van szó" - jelentette ki Balog, hiszen ha egy telepet így szüntetnek meg, akkor általában máshol jönnek létre újabb "minitelepek".
Ez a megállapítás részben igaz - de nehéz lenne az emberbaráti szeretet, a könyörületesség vagy a karitatív irgalom megnyilvánulásaként értelmezni. A putritelepek létrejöttének mechanizmusa ennél bonyolultabb, és szükségeltetik hozzá némi hatalmi ráhatás is.
Azt tán nem túl nehéz belátni, hogy senki nem akar gettóban élni. Szervezett telepfelszámolási kísérletek a 60-as években indultak először. Az akkori előírások jóval progresszívabbak voltak a későbbieknél, kifejezetten tiltották például az egy tömbben építkezést - de mit lehetett tenni, ha a helyi hatalom már akkor is távol akarta tartani a romákat? A helyi tanácsok szabotázsának eredményeképp "csökkentett komfortfokozatú", "cs-házas" övezetek épültek a települések legrosszabb minőségű területein, többnyire belvízzel, árvízzel veszélyeztetett, gyakran a szeméttelep melletti, értéktelen telkeken. Jórészt ezekből lettek a mai telepek. Pedig ekkoriban indult a közművesítés, így jutottak a magyar családok lényegében térítésmentesen vízhez, csatornához, járdához. A romák ebből is kimaradtak, nem csak a későbbi lakás- és földprivatizációból.
Ma azt sem tudhatjuk pontosan, hány telep van szerte Magyarországon, teljes körű, tudományos igényű felmérés erről soha nem készült. Egyáltalán, milyen paraméterek szerint nyilvánítható valami annak? A KSH pár éve adott ugyan egy definíciót, és a kétezer főnél népesebb településeken eszerint azonosították az ún. szegregátumokat: de 2010-ben már az új kormány társadalmi felzárkózásért felelős tárcája mondott le annak az elnyert uniós pályázatnak a megvalósításáról, amely a településeink 75 százalékát kitevő, kétezer fő alatti községeket mérte volna fel. Egy 2010-ben készült kérdőíves vizsgálat 300 ezer főre becsüli a telepeken élők számát. Arról pedig csak a telepszakértők tudnak hosszasan mesélni, hogy hány helyen, hány családot érintően próbálták megakadályozni a legkülönbözőbb fortélyokkal a pályázati pénzt elnyerő települések vezetői a kitörést a gettóból. Többségük biztosra ment: eszük ágában sem volt pályázni.
Nátriumszegény
Az előző kormány telepfelszámolási programjaiban nagyjából 350 család költözött új lakásba, 650 lakóépület készült vagy újult meg. Bár hivatalos utókövetésről nem tudni, a részt vevő szakemberek szerint a programba bevont családok elenyésző része került újra gettókörülmények közé, és sokan közülük az elsődleges munkaerőpiacon tudtak elhelyezkedni.
Ebben a mostani programban viszont, bár tartalmaz képzési, szociális szolgáltatási, egészségügyi, foglalkoztatási elemeket, nincs az égvilágon semmi, ami a lakókörülmények megváltoztatását célozná. Új épület építése vagy használt megvásárlása nem támogatható. A legfőbb üzenete a romáknak: maradjatok ott, ahol vagytok! Lehetőség a következőkre nyílik: "A pályázó tulajdonában (állami, önkormányzati vagy civil szervezeti tulajdonban) lévő épületben a Csillagház-Cserhaj (szolgáltatóház), Csillag Szolgáltatópont és a telep lakóingatlanaiban nem biztosított háztartási funkciókat helyettesítő szolgáltatások biztosítására alkalmas helyiség kialakítására, felújítására. Amennyiben nincs olyan épület, mely a fent sorolt tevékenységek ellátására alkalmas lenne, abban az esetben mobil megoldások is alkalmazhatók."
Ha jól értem, művház, közfürdő és közmosoda készül; jó lesz konténerben is. Csak a jó ég tudja, miért kell ezt csillagnak nevezni. Tán nem lesz teteje, vagy mint a Harry Potterben, mindig az aktuális égbolt látszik a nagyterem plafonján. A vicces kedvű tervezők merészet gondoltak: a Csillagházat tilos a gettóban létrehozni, a falu közepire kell tenni. Mindezek után a napnál is világosabb, miért kell hangsúlyozni, hogy a Csillagház "üzleti jellegű hirdetésektől, közleményektől, reklámoktól, illetve minden politikai szervezettől független, politikai ideológiáktól mentes legyen". Drukkolok, hogy sikerüljön távol tartani a Csillagházban hasznot sejtő gonosz befektetőket és politikusokat.
Mindenki marad a helyén, lakhatási program nincs, lesz viszont "humánszolgáltatás" rogyásig. Közösségi beavatkozási terv meg egyéni fejlesztési terv. Környezettudatosságra nevelés, ének, zene, tánc, mulatás a cigány művházban. A munkáltatóknak sokszínűségi, érzékenyítő tréning. A telepi romákat a családi életre felkészítő programokkal, a szülői szerep erősítését célzó tréningekkel ajándékozzák meg. (Hát mégsem a család a legfontosabb a cigánynak? A fene, aki érti ezt a logikát.) Az "étkezési szokások, gyermekétkeztetési szokások formálása" program paradigmatikus újításokkal kezelheti a jövőben a cigánytelepek lakóinak gasztronómiai pallérozatlanságát. El sem merem képzelni a felvilágosítottak örömét és háláját, amikor dietetikus szakemberek elmagyarázzák nekik a nátriumszegény étrend jótékony hatásait.
Pályázati előnyt jelent, ha a gettó a település belterületén, illetve attól nem messze helyezkedik el, vagy a közlekedés és közművesítés biztosított. Még szép: a külterületi gettókkal túl sok a baj - az árvíz, belvíz, a szolgáltatásokhoz való hozzáférés hiánya éppen ezeket sújtja leginkább. A legjobb az lenne, ha cigánytelep mint olyan nem is létezne.
Kötelező partnerek
Pedig egy 2010-es uniós rendeletmódosítás lehetővé teszi, hogy európai forrásból éppenséggel telepfelszámolási programok induljanak. Eszerint új lakások építésére és lakásvásárlásra is nyílna lehetőség; igaz, a rendelet előírása szerint a programoknak nemcsak a lakhatást, hanem egyéb területeket, a foglalkoztatást, az oktatást, az egészségügyet is érinteniük kell. Ez a fentiek fényében rendben is van, de a passzusok mondanak valamit a szegregációról is. "A marginalizált közösségeket segítő lakásberuházási intézkedések kiadásai csak akkor támogathatók, ha a következő feltételek teljesülnek: (...) a lakásberuházás földrajzi elhelyezkedése biztosítja ezeknek a közösségeknek a többségi társadalomba történő térbeli integrációját, és nem járul hozzá a szegregációhoz, az elszigetelődéshez és a kirekesztéshez."
Egy éve az államtitkár úgy nyilatkozott a Roma Sajtóközpontnak, hogy a kormány épp a részletekről tárgyal Brüsszelben. Valószínűleg nem értették egymást. Láttunk már ilyet.
Vannak viszont kötelező pályázati partnerek. Az egyik ilyen a méltán hírneves Türr István Képző és Kutató Intézet (TKKI). Ennek a feladata, hogy segítse a pályázó önkormányzatokat a koordinációban, és biztosítsa a módszertani támogatást. A kormány alighanem nagy versenyre számít a települések között, biztos ezért kellett közvetlen szabályozókat is beépíteni a kiválasztási eljárásba. A TKKI mondja meg, ki játszhat, az ő egyetértése szükséges ugyanis a beadáshoz. Cserébe a nem várt segítségért a TKKI néhány millió forintot minden pályázatból megkap. Mindez annak fényében különösen érdekes, hogy minden más tekintetben a pályázó azzal a szolgáltatóval köthet szerződést, amelyik a legjobb ár-minőség arányt ajánlja, és kellő gondot kell fordítania az összeférhetetlenség elkerülésére is, "az átláthatóság és a potenciális ajánlattevőkkel való egyenlő elbánás elveivel összhangban". A nyertesek kiválasztásában a másik kötelező partner az Országos Roma Önkormányzat (ORÖ, őszintébb nevén Lungo Drom), a vele való együttműködési megállapodás benyújtása szintén a támogatási szerződés megkötésének előfeltétele.
Az ORÖ elnöke, Farkas Flórián nemrégiben oda nyilatkozott: Magyarország olyan romastratégiát dolgozott ki az elmúlt évben, amely példaértékű lehet más országok számára is, már csak ezért sem igaz, hogy a romák nem tudnak megélni Magyarországon.
Reménykedjünk, hogy a telepprogram nem része a stratégiának.
