Verdes Tamás

Nekik is jár

Fordulat a gondnokoltak választójogának ügyében

  • Verdes Tamás
  • 2012. április 1.

Publicisztika

Tavaly év végén nemzetközi dokumentumok sora zárta rövidre a fogyatékos állampolgárok választójogáról szóló vitát. A strasbourgi bíróság ítélete után az ENSZ, az Európa Tanács és a Velencei Bizottság állásfoglalásai mostanra kórussá álltak össze: a gondnokság alá helyezett állampolgárok választójoga semmilyen formában nem korlátozható.

E dokumentumok fényében immáron napnál is világosabb: Alaptörvényünk jogsértő.

A nemzetközi jogi intézményrendszer mindeddig ódzkodott attól, hogy a fogyatékos emberek politikai jogait a feketék vagy a nők politikai jogaival azonos súlyú problémaként kezelje. A mostani fordulat azért is fontos, mert a választójoguktól megfosztott és gondnokság alá helyezett állampolgárok gyakorta intézetekben vannak elkülönítve, vagy társadalmaik legszegényebb polgárai közé sorolhatók, ezért fizikai esélyük sincs a szerveződésre. Nem csoda, hogy ma a kontinens legtöbb államában találkozhatunk a korlátozás valamilyen formájával. A "bolondok" és "elmebetegek" politikai részvételének semmibevétele az európai kultúra szégyenteljes alkotóeleme.

Bizonytalanság és értetlenség

2006-ban a fogyatékosügyi egyezmény (Convention on the Rights of Persons with DisabilitiesA fogyatékkal élő emberek jogairól szóló egyezmény)kihirdetésével azonban az ENSZ közgyűlése felmondta ezt a közmegegyezést. Ebben ugyanis garanciát vállaltak a fogyatékos állampolgárok politikai részvétele előtt tornyosuló minden akadály elhárítására. A dokumentumról igennel szavazó parlamentek képviselői közül talán kevesen voltak tisztában vele, hogy az egyezmény 29. cikkében nem csak a szavazófülkék elé tolt rámpákról vagy Braille-írással ellátott szavazócédulákról van szó. Erre Magyarország esete is fájó példa: fogyatékos emberek és a témával foglalkozó hazai szakemberek 2007 óta minden rendezvényen feszengve hallgatják a konferenciát megnyitó - és megnyitóbeszédük után sietve távozó - politikusok mantráját arról, hogy hazánk a világon másodikként hirdette ki az egyezményt, s ezzel fényes bizonyítékát adta a fogyatékos emberek iránti elkötelezettségének.

Meg annak is - teszi ilyenkor hozzá a hallgatók többsége -, hogy nem olvasták el, mielőtt szavaztak róla. Mert hogy az egyezménynek köze lehet a gondnokoltak választójogához, azt a magyar szakpolitikusok - és feltehetően más országok döntéshozói is - akkor vették először komolyan, amikor 2010 májusában a K. A. kontra Magyarország ügyben a strasbourgi emberi jogi bíróság verdiktje éppen hazánkat meszelte el a gondnokoltak választójogának megsértése miatt. A döntés pillanatában azonban még a '89-es Alkotmány volt hatályban, amely minden nem teljesen cselekvőképes felnőtt állampolgártól automatikusan elvette a választójogot. Talán ezzel is magyarázható: a bevett magyar álláspont szerint csak a korlátozás automatikus és általános jellegét érhette kritika.

Ezt az értelmezést vette át az ítélethirdetés után hivatalba lépő konzervatív kormány is, amely ugyan tudomásul vette a verdiktet, és enyhített a korlátozáson, de nem értette meg az ítélet tényleges üzenetét. A 2012-ben hatályba lépő Alaptörvény eltörölte az automatikus korlátozást, és a gondnokság alá helyezési eljárásban rendelte vizsgálni a választási képességet. De a korlátozás teljes eltörlését javasló civil álláspontot a kormány rendre lesöpörte az asztalról. Nem hagyta magát zavartatni attól sem, hogy a döntéshez a bíróságok kezébe semmilyen tudományosan megalapozott mércét nem adott, s ezzel arra kényszeríti a bírókat és az elmeorvosi szakértőket, hogy szinte ránézésre döntsenek bizonyos magyar állampolgárok elemi politikai jogairól. Valójában a bíróságok spontán gyakorlatára bízta a választási képesség fogalmának tényleges kidolgozását.

A választójog teljes elismerése melletti érvekre a kormány egyszer sem reagált komolyan. Pedig a korlátozás konzervatív politikájának védelmezéséhez akkor még nemzetközi jogi dokumentumokra is támaszkodhatott volna. Mert bár a civil szervezetek rendre félmegoldásnak minősítették a kormány módosítását, a nemzetközi jog ekkor még kétlelkű és zavarodott volt az ügyben.

Fiaskó, megrovás, fordulat

Ezt mutatta meg a Velencei Bizottság fiaskója: 2011 októberében közzétett állásfoglalásuk szerint ugyanis "testi vagy mentális/értelmi fogyatékossága okán egyetlen fogyatékos ember sem fosztható meg választójogától és attól a jogtól, hogy választható legyen, kivéve abban az esetben, ha mentális/értelmi fogyatékossága egyedi bírósági eljárás során nyert bizonyítást, s ennek okán korlátozták választójogát és azt a jogát, hogy választható legyen".

Az ellentmondásos szentencia európai jogvédő szervezetek tucatjainál verte ki a biztosítékot. Miközben nemzetközi kampány indult a bizottsági állásfoglalás revideálásáért, az ENSZ fogyatékos személyek jogaival foglalkozó bizottsága kihirdette: megrója Madridot, mivel a spanyol törvények szerint a bíróságoknak jogukban áll korlátozni a nem teljesen cselekvőképes személyek választójogát. A döntés jelentőségét aligha becsülhetjük túl. Az ENSZ fogyatékosügyi egyezményének értelmezésére felkent szerv első alkalommal mondta ki félreérthetetlenül: a fogyatékosság alapján a politikai jogok korlátozása kivételes esetben sem fogadható el.

A döntés óta egymást követik a nemzetközi állásfoglalások. Az Európa Tanács Miniszterek Bizottsága november 16-án tette közzé CM/Rec(2011)14. számú ajánlását. Eszerint minden fogyatékos ember választójoga és választhatósághoz való joga érinthetetlen, és sem törvény, sem pedig bíróság nem foszthatja meg őket ettől korlátozott cselekvőképességükre hivatkozva. December 19-én a Velencei Bizottság törölte korábbi szerencsétlen mondatát, és csatlakozott az ENSZ álláspontjához. Néhány nappal később az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosságának Hivatala önálló tanulmányt tett közzé, és elítélte a cselekvőképtelen állampolgárok választójogának akár egyedi bírósági döntésre alapozó korlátozását. Márpedig ezzel egyértelművé vált, hogy a vitatott kérdésben beállt a fordulat: immár nemcsak Spanyolországra vonatkozik az ENSZ verdiktje, hanem tényként kell kezelnünk, hogy a fogyatékosügyi egyezményt ratifikáló több mint 100 tagállamában olyan törvény van érvényben, amely tiltja a jogfosztásnak ezt a módját.

Európa számos országa tehát megsérti a fogyatékos állampolgárok politikai jogait. Ez azonban nem ment fel minket. Tény, hogy a magyar Alaptörvény XXVI. cikk (6) bekezdése magyar állampolgárok politikai jogait sérti, mert ellentmond az Országgyűlés által ellenszavazat nélkül elfogadott, az ENSZ-egyezményt kihirdető 2007. évi XCII. törvénynek. És tény, hogy jogsértő az Alaptörvény fenti cikkét kifejtő összes jogszabály - sarkalatos törvénytől végrehajtási rendeletig.

A szerző a Társaság a Szabadságjogokért munkatársa.

Köszönöm Gombos Gábornak a cikk megírásához nyújtott segítségét.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.