Publicisztika

A hétvégén négy szocialista országgyűlési képviselő udvarába hajítottak Molotov-koktélokat. Gödön, Dunaújvárosban és Kunhegyesen. Felmerül a kérdés, hogy mennyiben számít az, hogy országgyűlési képviselők voltak a célpontban. Vagy az, hogy éppenséggel szocialisták. Vagy csak a hajigálás maga a vérlázító.

Az egyszerűsített vállalkozási adó szabályainak megváltoztatására két nagy tekintélyű intézmény is javaslatot tett a közelmúltban. A témát a Kopint-Tárki tavaly októberben a Pénzügyminisztérium számára készített munkaanyagban pedzegette, majd januárban a Versenyképességi Kerekasztal nevében Zara László, a Magyar Adótanácsadók Egyesületének elnöke tárta elképzeléseit a nyilvánosság elé. Mindkét elgondolás lényege, hogy az evásokat vegyék ki az áfakörből, és - hogy az így adózók a mostaninál ne kerüljenek kedvezőtlenebb helyzetbe - az eva kulcsát vigyék le 25-ről 10 százalékra. Ettől a szakértők a gazdaság fehéredését, a költségvetési bevételek növekedését remélik, méghozzá oly módon, hogy egyetlen érintett sem járna rosszul. Mint a mesében!

A múlt héten befejezte eredményes tevékenységét az Együtt Egymásért, Egy-másért Alapítvány és a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) közötti kapcsolatot kutató országgyűlési vizsgálóbizottság. Kompromisszumos állásfoglalás született, volt fideszes-szocialista összeborulás, és csupán egyetlen ellenszavazat. Ezek után hótbiztos, hogy az alapítvány nem volt az NBH fedőszerve, de néhanap szívességeket tett az NBH-nak. Továbbá gyanúsak a vámhivatalok. A számról, ami az NBH és az alapítvány közti szerződésben a lóvé mennyiségét jelölte, mély kuss volt. Szilárdan megalapozott vélekedésünk szerint a vizsgálóbizottság, melynek protagonistái Demeter Ervin, Tóth Károly és Berényi Claudia voltak, az alábbi bizonyítékok alapján jutott a fenti - nyilván teljesen helyes - következtetésre:

Boris Tadic hajszállal megnyerte a szerb elnökválasztás második fordulóját, és ez nagy dolog. De mi jön utána? Két héttel ezelőtti vezércikkünkben ott hagytuk el (Éljen a népek barátsága!, 2008. január 24.), hogy a miniszterelnök Vojislav Kostunica és az elnökjelölt Boris Tadic által vezetett kormánykoalíció épp odaígérte a szerb olajipart - nyomott áron - az Orosz Föderáció kormányának. A két rokonszenves középkorú fiatalember ezután Moszkvába hajtatott, ahol szövetségüket, valamint a mondott tranzakciót Putyin elnök megáldotta, majd zökkenőmentes gázszolgáltatást és kellemes szobahőmérsékletet kívánva útjukra bocsátotta őket. Ekkor, gondoltuk, már csak annyi hiányzott, hogy Kostunica kiálljon koalíciós partnere mellett, és híveit (8 százaléknyi szavazót) Boris barátja támogatására szólítsa fel.

Ez egy megkésett manifesztum. Régen meg kellett volna írnom, hisz amiről szól, már '89 előtt is nyugtalanított. Nem tehettem azonban, mert kötött a szakmai logika. Aki az eszmék kurrens történetét hideg fejjel szeretné követni, tartsa távol magát a programmatikus érveléstől. Másfél éve - remélem, csak átmenetileg - kiléptem a "pártatlan nézelődő" szerepéből, az ELTE új Közgazdaságtudományi Tanszékének egyik kezdeményezője lettem. Jelentem, el vagyok fogulva. De hát mi értelme közreadni egy megkésett kiáltványt? Visszakérdezek: mi értelme visszazárni az asztalfiókba? Talán már nem időszerű? Én lennék a legboldogabb, ha ebben az értelemben is megkésett lenne. *

Azt hiszik, hülyéskedünk. Pont mi. Akkor ezt hallgassák meg!

A népszavazás végeredményét e pillanatban még tippelni is merészség lenne. A közvélemény-kutatások eredményes igeneket és csekély számú nemeket jósolnak, ami jó kis verés lenne a koalíciónak. Másfelől 2,1 millió szavazó az nagyon sok, és azt se lehet tudni, hogy a 15 százaléknyi hardcore szocialista szavazó elmegy-e, nem-e, aztán lehet, az SZDSZ is hoz pár tízezer lelkes nemezőt, szóval erre a medvebőrre sem innánk előre.

Úgy tűnik, az éghajlatváltozás hatására a fehér karácsony képe végleg tovatűnik, s a képzelet birodalmába vándorol, a mézeskalács házak és a kolbászból font kerítés mellé. Az eltűnő fehérség eszünkbe juttathatja az észleléselmélet egy érdekes problémáját: a hóhatárváltozás metaforáját. A mindennapi életünkben bekövetkező folyamatos, állandó, lassú változást nehéz érzékelni, többnyire épp úgy nem tűnik fel, mint a bérceken évről évre zsugorodó hótakaró. A morál, a normák és az értékek változásának követése épp emiatt nehéz feladat - még akkor is, ha akad két olyan helyzet, amely segít e folyamatok érzékelésében.

Lapzártánk (kedd, január 22.) délutánján jött a jó hír: Aba Botond érkezik megmenteni a MÁV személyszállító cégét, a Startot. Továbbá az eddig nyereséges, ám nemrégiben eladott teherfuvarozó alegység, a MÁV Cargo főnöke is átigazol vezérigazgatónak a Starthoz. Öröm lesz eztán vonatozni. Nagy örömünkben idézzük is föl, mi történt idén a vasúti személyszállításban.

A helyi, szerbiai erőkön kívül a dráma szereplői közé tartoznak még: ismeretlen számú uniós diplomata és döntéshozó; aztán az orosz gázipar, Putyin elnök, Hasim Thaci, Kosovo miniszterelnöke, és még sokan mások. Egy rövid epizódban a múlt hét végén fellépett Balujevszkij tábornok is, az orosz hadsereg vezérkari főnöke, aki megelőző atomcsapással fenyegetett meg mindenkit, aki szembejött, de főként azokat, akik merényt forgatnának a hülye fejükben Oroszország, és - figyelem! - szövetségesei területi épsége és szuverenitása ellen.

Hogyan is áll a helyzet történelmi felzárkózásunkkal az európai gazdaságokhoz? Mennyit kell aludnunk, amíg úgy élünk majd, mint az osztrák sógorok? Az új év alkalmából érdemes kitekinteni a napi kérdések mögül, és szélesebb perspektívában vizsgálni a dolgok folyását.

Toller László országgyűlési képviselő, Pécs volt polgármesterének a gondnokság alá helyezését kezdeményezte egy magánszemély, a hét elején pedig egy egyszemélyes szervezet feljelentést tett az úgymond szabálytalanul folyósított tiszteletdíj miatt.

A kormányzati negyedért vérzik a szívünk, kizárólagos vigaszunk, hogy egyetlen kapavágás nem történt még, a kár csekély, csak annyi, amennyi az előkészítésére elment, az a bagatell 650 vagy 700 millió.