A népszavazás végeredményét e pillanatban még tippelni is merészség lenne. A közvélemény-kutatások eredményes igeneket és csekély számú nemeket jósolnak, ami jó kis verés lenne a koalíciónak. Másfelől 2,1 millió szavazó az nagyon sok, és azt se lehet tudni, hogy a 15 százaléknyi hardcore szocialista szavazó elmegy-e, nem-e, aztán lehet, az SZDSZ is hoz pár tízezer lelkes nemezőt, szóval erre a medvebőrre sem innánk előre.
De mi lesz, ha így lesz, és mi, ha nem így, de úgy? És mi értelme van mindennek?
Ha eredménytelen lesz a referendum, mindkét fél győztesnek fogja kihirdetni magát. Az ellenzék azért, mert "nyertek az igenek" (úgy, ahogy a számára ugyancsak balsikerű állampolgársági népszavazás után tették): a kormány mondjon le! A kormányoldal azért, mert a választók nem hagyták magukat becsapni, és nemet mondtak a demagógiára, a szociális köntösbe bújtatott nyers hatalomvágyra, etc., etc. Ha a 25 százalék alatti igen szavazatok mellett lesz mondjuk 15 százaléknyi nem is, a koalíció egyenesen diadalt ül; a beszédek ez esetben a választói felelősségről és éleslátásról szólnak majd. Az ellenzék viszont arra fogja felhívni ekkor a figyelmet, hogy "nyertek az igenek". A magyar emberek elutasították a szociális válságot előidéző, hazugságon alapuló politikát, az új többség a hiteles polgári politizálásra szavazott, a kormánynak figyelembe kell vennie az emberek akaratát, és távoznia kell.
A kormánynak persze esze ágában sem lesz. Meg se moccan. Ám az ellenzék vezetője nem csodálkozik majd. Ugyan, mit várhatunk - ezektől? Sőt. Tekintetét, orcáját, félmosolyát a jövő felé fordítja. Már másnap új témát dob be. (Mint 2004-ben, amikor seperc alatt feledte az addig sorskérdésnek láttatott állampolgársági ügyet, és helyette a "szociális problémák" kezdték izgatni.) A hétfői frakcióülésen Orbánnak volt is egy preventív lépésként értékelhető bejelentése, miszerint még az ősszel törvénymegerősítő népszavazást óhajt az egészségbiztosítási törvényről. Ez lenne hát a vészkijárat: március 10-én újabb nagy cél állítható a magyarság elé. És persze ez az őszi lesz az igazi kormánybuktató referendum, az embereknek addigra végképp elfogy a türelmük, minek hatására a kormánynak/kormányfőnek mennie kell, ámen.
Nézzük azt a lehetőséget, hogy március 9-én eredményesen népszavazunk, és győznek az igenek. A kormányoldal szomorúan tudomásul veszi az eredményt, az elutasított intézkedéseket viszszavonják, és megvallják, ők is hibásak, mert bár a politikájuk a haza üdvét szolgálja, ezt nem tudták megmagyarázni a választóknak. De most változtatnak. Lemondani sajnos nem áll módjukban, mert akkor nem tudnának sem magyarázni, sem változtatni. Sőt, még csak a kormányfőt sem cserélik le Kissre. Ez elég kínos lesz, és emlékeztetni fog 2006 őszére, amikor Orbán ultimátumot adott a kormánynak, nagygyűléseket szervezett, Igen-chartát hirdetett; de mintha a falnak beszélt és szervezett és hirdetett volna. De ő mégsem fog meglepődni - ezeken?
Inkább előretekint! Hisz a népszavazás hétvégéjét március 15. követi. És ha március 15., akkor nagygyűlés! Ha nagygyűlés, akkor kormánybuktatás! A kormány március 15-én megbukik! Más választása nincs!
Március 16-án már nem március 15-én bukik meg a kormány, hanem ellenkezőleg. Akkor bukik meg, amikor - mint fent - az emberek az ősszel az egészségpénztárakról szóló törvényt megerősítendő vagy elvetendő népszavazni fognak. És az a szavazás többről szól majd, mind az egészségbiztosításról, barátaim. Ha a március 9-i referendum a 21. század nagy kérdéseiről dönt - ezt maga Orbán mondta -, az őszi törvénymegerősítő referendum már a 22., talán a 23. század kérdése lesz. Rólunk szól majd, a jövőnkről! A méltóságunkról, arról, hogy a népet senki nem vezetheti az orránál fogva. Senki! A kormánynak mennie kell!
Eljön az ősz, a levélhullás és a megerősítő referendum. Az igenek győznek, esetleg nem győznek, vagy nagyon, vagy nem annyira. A kormány - úgy megszokta - nem mond le; a Fidesz elnöke csalódott talán lesz, de meglepett aligha. Ezek már nem tudnak meglepetést okozni neki. De a lényeg nem is ez, hanem a jövő évi európai parlamenti választás. Nos, ezen választások után, amikor a polgárok egyöntetűen kifejezik akaratukat, a kormánynak nem lesz más választása, mintÉ
Hát meg lehet ezt unni?
