Csak semmi meglepetést!

Publicisztika

A népszavazás végeredményét e pillanatban még tippelni is merészség lenne. A közvélemény-kutatások eredményes igeneket és csekély számú nemeket jósolnak, ami jó kis verés lenne a koalíciónak. Másfelől 2,1 millió szavazó az nagyon sok, és azt se lehet tudni, hogy a 15 százaléknyi hardcore szocialista szavazó elmegy-e, nem-e, aztán lehet, az SZDSZ is hoz pár tízezer lelkes nemezőt, szóval erre a medvebőrre sem innánk előre.

A népszavazás végeredményét e pillanatban még tippelni is merészség lenne. A közvélemény-kutatások eredményes igeneket és csekély számú nemeket jósolnak, ami jó kis verés lenne a koalíciónak. Másfelől 2,1 millió szavazó az nagyon sok, és azt se lehet tudni, hogy a 15 százaléknyi hardcore szocialista szavazó elmegy-e, nem-e, aztán lehet, az SZDSZ is hoz pár tízezer lelkes nemezőt, szóval erre a medvebőrre sem innánk előre.

De mi lesz, ha így lesz, és mi, ha nem így, de úgy? És mi értelme van mindennek?

Ha eredménytelen lesz a referendum, mindkét fél győztesnek fogja kihirdetni magát. Az ellenzék azért, mert "nyertek az igenek" (úgy, ahogy a számára ugyancsak balsikerű állampolgársági népszavazás után tették): a kormány mondjon le! A kormányoldal azért, mert a választók nem hagyták magukat becsapni, és nemet mondtak a demagógiára, a szociális köntösbe bújtatott nyers hatalomvágyra, etc., etc. Ha a 25 százalék alatti igen szavazatok mellett lesz mondjuk 15 százaléknyi nem is, a koalíció egyenesen diadalt ül; a beszédek ez esetben a választói felelősségről és éleslátásról szólnak majd. Az ellenzék viszont arra fogja felhívni ekkor a figyelmet, hogy "nyertek az igenek". A magyar emberek elutasították a szociális válságot előidéző, hazugságon alapuló politikát, az új többség a hiteles polgári politizálásra szavazott, a kormánynak figyelembe kell vennie az emberek akaratát, és távoznia kell.

A kormánynak persze esze ágában sem lesz. Meg se moccan. Ám az ellenzék vezetője nem csodálkozik majd. Ugyan, mit várhatunk - ezektől? Sőt. Tekintetét, orcáját, félmosolyát a jövő felé fordítja. Már másnap új témát dob be. (Mint 2004-ben, amikor seperc alatt feledte az addig sorskérdésnek láttatott állampolgársági ügyet, és helyette a "szociális problémák" kezdték izgatni.) A hétfői frakcióülésen Orbánnak volt is egy preventív lépésként értékelhető bejelentése, miszerint még az ősszel törvénymegerősítő népszavazást óhajt az egészségbiztosítási törvényről. Ez lenne hát a vészkijárat: március 10-én újabb nagy cél állítható a magyarság elé. És persze ez az őszi lesz az igazi kormánybuktató referendum, az embereknek addigra végképp elfogy a türelmük, minek hatására a kormánynak/kormányfőnek mennie kell, ámen.

Nézzük azt a lehetőséget, hogy március 9-én eredményesen népszavazunk, és győznek az igenek. A kormányoldal szomorúan tudomásul veszi az eredményt, az elutasított intézkedéseket viszszavonják, és megvallják, ők is hibásak, mert bár a politikájuk a haza üdvét szolgálja, ezt nem tudták megmagyarázni a választóknak. De most változtatnak. Lemondani sajnos nem áll módjukban, mert akkor nem tudnának sem magyarázni, sem változtatni. Sőt, még csak a kormányfőt sem cserélik le Kissre. Ez elég kínos lesz, és emlékeztetni fog 2006 őszére, amikor Orbán ultimátumot adott a kormánynak, nagygyűléseket szervezett, Igen-chartát hirdetett; de mintha a falnak beszélt és szervezett és hirdetett volna. De ő mégsem fog meglepődni - ezeken?

Inkább előretekint! Hisz a népszavazás hétvégéjét március 15. követi. És ha március 15., akkor nagygyűlés! Ha nagygyűlés, akkor kormánybuktatás! A kormány március 15-én megbukik! Más választása nincs!

Március 16-án már nem március 15-én bukik meg a kormány, hanem ellenkezőleg. Akkor bukik meg, amikor - mint fent - az emberek az ősszel az egészségpénztárakról szóló törvényt megerősítendő vagy elvetendő népszavazni fognak. És az a szavazás többről szól majd, mind az egészségbiztosításról, barátaim. Ha a március 9-i referendum a 21. század nagy kérdéseiről dönt - ezt maga Orbán mondta -, az őszi törvénymegerősítő referendum már a 22., talán a 23. század kérdése lesz. Rólunk szól majd, a jövőnkről! A méltóságunkról, arról, hogy a népet senki nem vezetheti az orránál fogva. Senki! A kormánynak mennie kell!

Eljön az ősz, a levélhullás és a megerősítő referendum. Az igenek győznek, esetleg nem győznek, vagy nagyon, vagy nem annyira. A kormány - úgy megszokta - nem mond le; a Fidesz elnöke csalódott talán lesz, de meglepett aligha. Ezek már nem tudnak meglepetést okozni neki. De a lényeg nem is ez, hanem a jövő évi európai parlamenti választás. Nos, ezen választások után, amikor a polgárok egyöntetűen kifejezik akaratukat, a kormánynak nem lesz más választása, mintÉ

Hát meg lehet ezt unni?

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.