Német László, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) titkára levélben kereste meg Takács Albert igazságügyi minisztert avval, hogy a misebor ivása után a papokat a rendőrök nehogy már megbüntessék közúti ellenőrzés során. Minderről Szerdahelyi Csongor, az MKPK sajtóiroda-vezetője még el is dicsekedett az MTI-nek. Mértékletességről vagy állatias leittasodásról nem ejt szót a tartózkodó kérelem, de a magyarázatból tudható, hogy a körzetesített papság mindennap vagy egy tucat helyen misézik, ott meg nincs mese, fél-egy decilitert a gallér mögé kell gyűrni, aztán uzsgyé, be a kocsiba, mert várnak a szomszéd faluban, rózsás kis angyalom! Úgyszólván kijózanodni sincsen idejük az agyonterhelt egyháziaknak. No, a papság nemes vezető testülete pedig úgy képzeli, hogy a püspök kiadna egy igazolványt, a közúti ellenőrzést végző rendőr meg szalutálna.
Legelőször is azt szögezzük le, hogy a villámgyors reakcióidő már önmagában előremutató. Január 20-ától szigorították az ittas vezetés szankcióit, és már kész is a levél. Giordano Brunónak négyszáz évet kellett várnia, míg a Vatikán elmormogott valami bocsánatkérés-félét, de ezt tényleg nem hánytorgatnánk most fel, még provokációnak vennék, és holnaptól megint a Nap keringene az eléggé lapos Föld körül. Tekintsük inkább át a várható következményeket.
A hamisított rokkantigazolványokhoz hasonlóan kialakul az egyházi áligazolványok piaca, a kocsmákban pedig spontán reverendakölcsönző nyílik. Bérreverendás álpapok hejehujáznak a volán mögött; amikor az intézkedő rendőr megállít egy gyanús ívben kanyarodó autót, a három utas - egy abbé-, egy megyéspüspök- és egy bíborosjelmezt viselő illető - Johnny Walkerrel kínálja, és megpróbálják rávenni, hogy énekelje el velük a Bunkócskát. Az igazolványaik rendben vannak (mindhármat az újítási előadó szerezte, kettőt egy-egy üveg Cinzanóért a parókián, a harmadikat ugyanott lopta; amúgy egy vállalati csapatépítésről tartanak a kuplerájba), a közeg, mit tehet mást, jó utat, balesetmentes vezetést kíván.
Természetesen az ilyen esetek inverze is előfordulhat. A rendőrök kinyitják a vezetőülés melletti ajtót, kiesik a flaszterra egy határozottan civil ruhás szerencsétlen, aki váltig, ámbátor nehezen forgó nyelvvel bizonygatja, hogy őt Haranglábnak vagy Tuck barátnak vagy Katznak hívják, csak nem találja a püspöki igazolványát. Az illetőtől másnap a rendőrség közleményben kér elnézést, mert mégis kiderül, hogy ő valóban az egyesített légvédelmi alakulatok tábori lelkésze, hobbinuncius.
És hol vagyunk még a végétől! Ha az igazságügyi miniszter pozitív elbírálásban részesíti a püspöki konferencia kérelmét, úgy érdemes lesz ezután az állampolgársági jogegyenlőség amúgy is idejétmúlt intézményét tovább birizgálni, amíg megadja magát.
Mindebből három lehetőségre nyílik mód következtetni.
1, A papságnak teljesen elment az esze.
2, Nem ment el, csak vérszemet kaptak, ha már adót nem kell fizetniük, tán furikázhatnának részegen.
3. A levélíráskor is részegek voltak.
