A hétvégén négy szocialista országgyűlési képviselő udvarába hajítottak Molotov-koktélokat. Gödön, Dunaújvárosban és Kunhegyesen. Felmerül a kérdés, hogy mennyiben számít az, hogy országgyűlési képviselők voltak a célpontban. Vagy az, hogy éppenséggel szocialisták. Vagy csak a hajigálás maga a vérlázító.
Ha képviselők, ha nem, mindenképpen megtámadottakról kell beszélnünk, s elemi érdekünk, hogy megvédjük őket. Elsősorban azért, mert e védelem jár nekik, másodsorban meg azért, hogy mindevvel megvédjük magunkat is, akiket éppen most nem ért Molotov-koktélos támadás. Ugyanakkor arról sem feledkezhetünk meg, hogy az államnak megvannak (meglennének) azon mechanizmusai, amelyek alkalmasak polgárai és azok választott képviselőinek védelmére (még ha ezen mechanizmusok nem is száz százalékig azonosak e két halmaz tekintetében).
A hétvégi bűncselekményeket - nem először a honi terrorizmus történetében, de mégsem szokott módon - magára vállalta egy magát szervezetnek mondó cím (a Magyarok Nyilai - legyen az bármi is). Hogy cselekedetük alkalmat adott bármiféle (tehát igaznak vagy hamisnak tetsző) politikai nyilatkozatok közzétételére, az az ügy természetes velejárójának tekinthető. A politikai felelősség tisztázása előtt, de legrosszabb esetben is mellette, és semmiképpen sem utána a tevőleges, a kétkezi, a hajigáló felelősökkel van dolga a társadalomnak. Konkrétan a minél előbbi kézre kerítésük, bíróság elé állításuk és példás megbüntetésük. Erre a társadalom elméletileg felkészült. Adófizetői pénzén fenntart egy célszervezetet, a rendőrséget. A következő fázisra egy másikat, az ügyészséget. De ezt tudják a kedves olvasók is, a vége a bíróság - és minden ilyen esetben a dutyi kéne, hogy legyen.
Mindehhez képest nincsenek még meg azok sem, akik anno sorozatot eresztettek a rendőrpalotába - hm, az talán nehezebb eset, hisz nem vállalta senki, semmilyen szervezet, tehette akár magányos elmebeteg is, nem mintha akkor nagyobb biztonságban érezhetnénk magunkat. Ám például Csintalan Sándor jelenlegi újságíró megveretésekor pont ugyanez a cím, a Magyarok Nyilai vállalta a bűncselekményt. Az az eset is éppen elég régen volt ahhoz, hogy ma már joggal várhassuk el, hogy a magyarok mondott nyilai rég a rács mögött legyenek, s ne Molotov-koktélokkal dobálózzanak.
Mert amíg tehetik, nemcsak a szocialista vagy másmilyen országgyűlési képviselők vannak komoly veszélyben, hanem mindenki: mi, ti, ők. Ezért kell megvédenünk most épp őket. Mindazonáltal előbb a rendőrségnek, mint nekünk (végül is nekünk: általuk).
