A helyi, szerbiai erőkön kívül a dráma szereplői közé tartoznak még: ismeretlen számú uniós diplomata és döntéshozó; aztán az orosz gázipar, Putyin elnök, Hasim Thaci, Kosovo miniszterelnöke, és még sokan mások. Egy rövid epizódban a múlt hét végén fellépett Balujevszkij tábornok is, az orosz hadsereg vezérkari főnöke, aki megelőző atomcsapással fenyegetett meg mindenkit, aki szembejött, de főként azokat, akik merényt forgatnának a hülye fejükben Oroszország, és - figyelem! - szövetségesei területi épsége és szuverenitása ellen.
Ezek mind keresni akarnak a bolton (kivéve a tábornokot, ő csak élvezi).
Vegyük most azt, hogy a szerbiai elnökválasztás február 3-i második fordulójában Tomislav Nikolic, a Szerb Radikális Párt (SRS) vezetője lenyomja Boris Tadicot, a kormányzó Demokrata Párt (DS) jelöltjét, a mérsékelt, európai irányultságú jelenlegi államelnököt. Erre Nikolicnak jó esélye van (illetve nincs, de erről később), hiszen a múlt hétvégi első forduló után négy fával megy Tadic előtt. A kiesett jelöltek közül a liberális Jovanovic 5,5 százalékát besöpri Tadic, a 90 000 magyar szavazatot dettó, a Szerbiai Szocialista Párt 6,5 százalékát meg Nikolic marja. De ez még kevés lenne bármelyik félnek is.
Hiszen van úgy 8 százaléknyi szavazó, akik az első körben egy Velimir Ilic nevű mérnököt és jelenlegi minisztert támogattak: Ilic pedig a kormányfő Vojislav Kostunica választottja és irammenője volt. Nikolic győzelméhez tehát az is kéne, hogy Kostunica, a kormányzó Szerbiai Demokrata Párt (DSS) elnöke, a szerb politika legerősebb embere a második forduló előtt ezt a 8 százalékot az ellenzéki radikálisok rendelkezésére bocsássa.
Így lesz-e?
Bár e fordulat nem elképzelhetetlen, sőt logikusan következne a DSS és az SRS világnézeti rokonságából (nacionalizmus, populizmus, nemzeti bezárkózás), Kostunicának fel kéne rúgnia hozzá az eddigi együttműködést a DS-szel (Tadic-tyal), minek következtében szétesne a kormánykoalíció, és idő előtti parlamenti választások következnének - melyek a radikálisok további térnyerését hoznák.
A radikálisok hatalomátvételének talán lennének hosszú távú előnyei. Például hamar bebizonyosodna, hogy Kosovót nekik se adja vissza senki, hogy csak a pofájuk nagy, és a nacionalista hőbörgésből kormányzást nem lehet csinálni. Szerbia évek óta az ő túszuk, ellenzékből is ők diktálják a tempót és a témákat - itt az ideje, hogy a tettek mezején is bizonyítsák általános alkalmatlanságukat. De ez akkor is évekig eltartana, és addig Szerbia egy nagy büdös fekete lyuk lenne csak Európa térképén, nemhogy Horvátország, de Albánia, sőt Kosovo is ellépne mellőle; az integráció eddigi csekélyke eredményei is lenullázódnának. Kicsit nagy ár azért, hogy a radikálisok kikompromittálják magukat a szerb politikából.
És a legfrissebb hírek szerint ez nem is fog bekövetkezni. A szerb kormány - azaz két fő ereje, a DS és a DSS: Tadic és Kostunica - ugyanis úgy döntött, hogy hosszú távú energiaipari megállapodást köt Oroszországgal. Ennek része egy Oroszországból induló, és Bulgárián, majd Szerbián keresztül futó gázvezeték építése, valamint a szerb nemzeti olajtársaság, a NIS eladása az Orosz Föderációnak, illetve a Gazpromnak. (Az árról nincs hír, de mi pimaszul alacsonyat tippelnénk.) Az EU első reakcióit a bátorító jóváhagyólagosság jellemezte.
Ez a megállapodás a következőket sejteti.
Az unió felé tendáló Tadic beleegyezett az üzletbe, cserébe az orosz kártyával hadonászó Kostunica őt támogatja majd a második fordulóban. Tadic megnyeri az elnökválasztást. A második forduló előtt vagy után, mindegy, a szerb kormány aláírja az unió és Szerbia közti közeledés újabb dokumentumát (a társulási és stabilizációs paktumot).
Hasim Thaci és a kosovói parlament a második forduló után kikiáltja Kosovo függetlenségét. És nem fog semmi történni. Belgrád ezt nem ismeri majd el, ríni fog és tiltakozni - de nem indít fegyveres akciót a tartomány visszaszerzéséért (a NATO vagy az unió ellen?), még gazdasági blokádot sem hirdet meg (sokba kerülne az Szerbiának, a kosovói szerbeknek még többe). Moszkva mindent megtesz, hogy e keserű pirulát megédesítse kis pártfogoltjai számára. De ezen túl mit várhatna még tőle bárki? Atomot csak nem szórhat nyakra-főre!
Inkább keresne egy kicsit. Hisz az unió nagyon erős és nagyon gazdag; és Szerbia lassan, de biztosan csúszik belefele az unióba. Ami helyes is. Szerbia európai ország, és az ilyennek itt van a helye. Köztünk. És ebben a súlyos helyzetben ki tehetne neki szemrehányást, ha egy kicsit magával hozza a barátait is?
