Éljen a népek barátsága!

Publicisztika

A helyi, szerbiai erőkön kívül a dráma szereplői közé tartoznak még: ismeretlen számú uniós diplomata és döntéshozó; aztán az orosz gázipar, Putyin elnök, Hasim Thaci, Kosovo miniszterelnöke, és még sokan mások. Egy rövid epizódban a múlt hét végén fellépett Balujevszkij tábornok is, az orosz hadsereg vezérkari főnöke, aki megelőző atomcsapással fenyegetett meg mindenkit, aki szembejött, de főként azokat, akik merényt forgatnának a hülye fejükben Oroszország, és - figyelem! - szövetségesei területi épsége és szuverenitása ellen.

A helyi, szerbiai erőkön kívül a dráma szereplői közé tartoznak még: ismeretlen számú uniós diplomata és döntéshozó; aztán az orosz gázipar, Putyin elnök, Hasim Thaci, Kosovo miniszterelnöke, és még sokan mások. Egy rövid epizódban a múlt hét végén fellépett Balujevszkij tábornok is, az orosz hadsereg vezérkari főnöke, aki megelőző atomcsapással fenyegetett meg mindenkit, aki szembejött, de főként azokat, akik merényt forgatnának a hülye fejükben Oroszország, és - figyelem! - szövetségesei területi épsége és szuverenitása ellen.

Ezek mind keresni akarnak a bolton (kivéve a tábornokot, ő csak élvezi).

Vegyük most azt, hogy a szerbiai elnökválasztás február 3-i második fordulójában Tomislav Nikolic, a Szerb Radikális Párt (SRS) vezetője lenyomja Boris Tadicot, a kormányzó Demokrata Párt (DS) jelöltjét, a mérsékelt, európai irányultságú jelenlegi államelnököt. Erre Nikolicnak jó esélye van (illetve nincs, de erről később), hiszen a múlt hétvégi első forduló után négy fával megy Tadic előtt. A kiesett jelöltek közül a liberális Jovanovic 5,5 százalékát besöpri Tadic, a 90 000 magyar szavazatot dettó, a Szerbiai Szocialista Párt 6,5 százalékát meg Nikolic marja. De ez még kevés lenne bármelyik félnek is.

Hiszen van úgy 8 százaléknyi szavazó, akik az első körben egy Velimir Ilic nevű mérnököt és jelenlegi minisztert támogattak: Ilic pedig a kormányfő Vojislav Kostunica választottja és irammenője volt. Nikolic győzelméhez tehát az is kéne, hogy Kostunica, a kormányzó Szerbiai Demokrata Párt (DSS) elnöke, a szerb politika legerősebb embere a második forduló előtt ezt a 8 százalékot az ellenzéki radikálisok rendelkezésére bocsássa.

Így lesz-e?

Bár e fordulat nem elképzelhetetlen, sőt logikusan következne a DSS és az SRS világnézeti rokonságából (nacionalizmus, populizmus, nemzeti bezárkózás), Kostunicának fel kéne rúgnia hozzá az eddigi együttműködést a DS-szel (Tadic-tyal), minek következtében szétesne a kormánykoalíció, és idő előtti parlamenti választások következnének - melyek a radikálisok további térnyerését hoznák.

A radikálisok hatalomátvételének talán lennének hosszú távú előnyei. Például hamar bebizonyosodna, hogy Kosovót nekik se adja vissza senki, hogy csak a pofájuk nagy, és a nacionalista hőbörgésből kormányzást nem lehet csinálni. Szerbia évek óta az ő túszuk, ellenzékből is ők diktálják a tempót és a témákat - itt az ideje, hogy a tettek mezején is bizonyítsák általános alkalmatlanságukat. De ez akkor is évekig eltartana, és addig Szerbia egy nagy büdös fekete lyuk lenne csak Európa térképén, nemhogy Horvátország, de Albánia, sőt Kosovo is ellépne mellőle; az integráció eddigi csekélyke eredményei is lenullázódnának. Kicsit nagy ár azért, hogy a radikálisok kikompromittálják magukat a szerb politikából.

És a legfrissebb hírek szerint ez nem is fog bekövetkezni. A szerb kormány - azaz két fő ereje, a DS és a DSS: Tadic és Kostunica - ugyanis úgy döntött, hogy hosszú távú energiaipari megállapodást köt Oroszországgal. Ennek része egy Oroszországból induló, és Bulgárián, majd Szerbián keresztül futó gázvezeték építése, valamint a szerb nemzeti olajtársaság, a NIS eladása az Orosz Föderációnak, illetve a Gazpromnak. (Az árról nincs hír, de mi pimaszul alacsonyat tippelnénk.) Az EU első reakcióit a bátorító jóváhagyólagosság jellemezte.

Ez a megállapodás a következőket sejteti.

Az unió felé tendáló Tadic beleegyezett az üzletbe, cserébe az orosz kártyával hadonászó Kostunica őt támogatja majd a második fordulóban. Tadic megnyeri az elnökválasztást. A második forduló előtt vagy után, mindegy, a szerb kormány aláírja az unió és Szerbia közti közeledés újabb dokumentumát (a társulási és stabilizációs paktumot).

Hasim Thaci és a kosovói parlament a második forduló után kikiáltja Kosovo függetlenségét. És nem fog semmi történni. Belgrád ezt nem ismeri majd el, ríni fog és tiltakozni - de nem indít fegyveres akciót a tartomány visszaszerzéséért (a NATO vagy az unió ellen?), még gazdasági blokádot sem hirdet meg (sokba kerülne az Szerbiának, a kosovói szerbeknek még többe). Moszkva mindent megtesz, hogy e keserű pirulát megédesítse kis pártfogoltjai számára. De ezen túl mit várhatna még tőle bárki? Atomot csak nem szórhat nyakra-főre!

Inkább keresne egy kicsit. Hisz az unió nagyon erős és nagyon gazdag; és Szerbia lassan, de biztosan csúszik belefele az unióba. Ami helyes is. Szerbia európai ország, és az ilyennek itt van a helye. Köztünk. És ebben a súlyos helyzetben ki tehetne neki szemrehányást, ha egy kicsit magával hozza a barátait is?

Figyelmébe ajánljuk

„Rá­adásul gonosz hőseinek drukkol”

A több mint kétezer strófás Nibelung-ének a középkori német irodalom talán legjelentősebb műve. Hogyan lehet ma aktuális egy 800 éves irodalmi mű? Miért volt szükség egy új magyar változatra? Erről beszélgettünk Márton László író-műfordítóval öt évvel ezelőtt. Idézzük fel a cikket!

Balatonföldvári „idill”: íme az ország egyetlen strandkikötője

  • narancs.hu

Dagonya, vagy a legtisztább balatoni homok? Ökokatasztrófa, vagy gyönyörűség? Elkészült a vitorláskikötő Balatonföldvár Nyugati strandján; július, vagy ha úgy tetszik, a balatoni főszezon első hétvégéjén néztük meg, valóban ellentétes-e a „józan ésszel”, hogy strand és kikötő ugyanazon a területen létezzen.

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”