Talán egyszer

Publicisztika

Hétfőn ismét elfogadta az Országgyűlés koalíciós többsége az egészségbiztosítás átalakításáról szóló törvényt. Már decemberben is megtette ezt, ám a köztársasági elnök nem írta alá, hanem a két ünnep között visszaküldte a szöveget a Háznak megfontolásra. Sólyom László kifogásai jórészt nem légből kapottak voltak, amit az is mutat, hogy a kormánykoalíció csaknem hatvanpontos módosítócsomagot nyújtott be a mostani újratárgyalás előtt. Néhány államfői észrevételre azonban nem reagált - de nem is nagyon reagálhatott.

Hétfőn ismét elfogadta az Országgyűlés koalíciós többsége az egészségbiztosítás átalakításáról szóló törvényt. Már decemberben is megtette ezt, ám a köztársasági elnök nem írta alá, hanem a két ünnep között visszaküldte a szöveget a Háznak megfontolásra. Sólyom László kifogásai jórészt nem légből kapottak voltak, amit az is mutat, hogy a kormánykoalíció csaknem hatvanpontos módosítócsomagot nyújtott be a mostani újratárgyalás előtt. Néhány államfői észrevételre azonban nem reagált - de nem is nagyon reagálhatott. Az egészségügy hatékonytalan, pazarló struktúráján változtatni kell, de a kormány olyan gyógymódot ajánl, aminek a hatásait senki nem ismeri, és ezért egy kísérlet alanyaivá válhatunk - lényegében így összegezhető Sólyom decemberi konklúziója. A megállapítás önmagában helyes, csak éppen a helyzetleírás másik fele hiányzik: hogy ti. nincs arra történelmi példa, miképpen kell egy bukott állampárti rendszer finanszírozhatatlan egészségügyét, mivel elegendő költségvetési pénz soha nem lesz rá, a magántőke bevonásával rendbe tenni.

Sólyom azt is nehezményezte, hogy a kabinet nem folytatott széles körű társadalmi vitát, nem egyeztetett a szakmával, és így tovább. Ez részben igaz, részben nem. Volt egy ún. Zöld könyv, amit véleményezhetett bárki - és annak, amit Magyarországon "társadalmi vitának" szokás nevezni, ez a folyamat többé-kevésbé megfelelt. (Hogy a "társadalmi vitának" van-e így bármi értelme, az persze más kérdés.)

Csakhogy ez megint a dolgok egyik fele csupán - az érdemi disputához legalább két darab egymásra reflektáló állítás kell; ezek aztán vagy közelednek egymáshoz, vagy nem, de ilyenkor legalább a közös nevezőre jutás szándéka megvan a felekben. Erről azonban szó sem volt. A törvény-előkészítés finisében előrángatott "civil" tervezet, amit politikai okokból a Fidesz is fölkarolt - noha az abban megfogalmazott szakszervezeti és munkaadói ihletettségű társadalombiztosítási önkormányzattól Orbánékat inkább kirázza a hideg, mint az ilyen megoldásokra amúgy fogékonyabb szocialistákat - alternatívának a legcsekélyebb jóindulattal sem volt nevezhető. (Ha borul az egészségbiztosító költségvetése, majd jön állam bácsi és fizet - nagyjából ez a lényege a dolgozatnak.) A Fidesz pedig a tagadáson kívül semmivel nem állt elő. És megint legyünk jóhiszeműek: a puszta elutasításon kívül nem azért nem jutott semmi az eszükbe, mert valamennyien gyengeelméjűek volnának, hanem mert egy évekkel ezelőtt elhibázott politikai stratégia következtében - mely stratégiának a piac- és tőkeellenesség a fő tartópillére - egyszerűen nem mondhatnak mást, ha nem akarnak reménytelen magyarázkodásokba bonyolódni törzsszavazóik előtt. Nem hülyék, ám foglyai a hülyeség tehetetlenségi nyomatékának.

Eddig is oldalakat szenteltünk az egészségügy reformjára (s fogunk is); és az eredeti, több-biztosítós javaslat nagyszerűségéről ugyanúgy nem voltunk meggyőződve, mint ahogyan a végül elfogadott több-pénztáras modellel szemben is vannak fenntartásaink. Lehet, hogy igazunk volt (lesz), lehet, hogy nem (és inkább ennek kellene drukkolni mindannyiunk érdekében). Egyvalamit azonban soha nem vitattunk: az államháztartás rendbetétele, egy normálisan működő államgépezet kialakítása elképzelhetetlen a legendás elosztórendszerek radikális megváltoztatása nélkül. Az előző ciklusban a sajtó jó része azon fanyalgott (mi is), hogy a koalíció nem mer hozzányúlni az egészségügyhöz - most meg azon, hogy megtette.

Tény, per pillanat a legjobb, amit az új törvény alapján kialakítandó több-pénztáras rendszerről elmondhatunk, mindössze annyi, hogy talán egyszer lehet belőle valami; és hogy a mostaninál rosszabbul bizonyosan nem fog működni. Nem sok. Ám ha arra az egyszerre visszataszító és rémisztő butaságra és hisztériára gondolunk, ami az elmúlt hetekben végigsöpört a magyar közéleten (a hazug "érvek" - például hogy megszűnik a nemzeti kockázatközösség - sulykolásától kezdve az ízléstelen performanszon - "elpatkolsz, nyugger!" - és a decemberi politikai indíttatású vasutassztrájkon át az ép ésszel nehezen fölfogható gyűlöletfélórákig), nem lehet nem arra gondolni: ez még így is összehasonlíthatatlanul több, mint amennyi az valaha is lehet.

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.

„Lövésük sincs róla”

Magyarországon nem az illegális kábítószerek okozzák a legnagyobb problémát a fiatalok körében. A hazai 16 évesek élen járnak az alkohol, a cigaretta és e-cigaretta kipróbálásában, és kilátástalannak érzett helyzetük miatt sokan a serkentők felé fordulnak.