Talán egyszer

Publicisztika

Hétfőn ismét elfogadta az Országgyűlés koalíciós többsége az egészségbiztosítás átalakításáról szóló törvényt. Már decemberben is megtette ezt, ám a köztársasági elnök nem írta alá, hanem a két ünnep között visszaküldte a szöveget a Háznak megfontolásra. Sólyom László kifogásai jórészt nem légből kapottak voltak, amit az is mutat, hogy a kormánykoalíció csaknem hatvanpontos módosítócsomagot nyújtott be a mostani újratárgyalás előtt. Néhány államfői észrevételre azonban nem reagált - de nem is nagyon reagálhatott.

Hétfőn ismét elfogadta az Országgyűlés koalíciós többsége az egészségbiztosítás átalakításáról szóló törvényt. Már decemberben is megtette ezt, ám a köztársasági elnök nem írta alá, hanem a két ünnep között visszaküldte a szöveget a Háznak megfontolásra. Sólyom László kifogásai jórészt nem légből kapottak voltak, amit az is mutat, hogy a kormánykoalíció csaknem hatvanpontos módosítócsomagot nyújtott be a mostani újratárgyalás előtt. Néhány államfői észrevételre azonban nem reagált - de nem is nagyon reagálhatott. Az egészségügy hatékonytalan, pazarló struktúráján változtatni kell, de a kormány olyan gyógymódot ajánl, aminek a hatásait senki nem ismeri, és ezért egy kísérlet alanyaivá válhatunk - lényegében így összegezhető Sólyom decemberi konklúziója. A megállapítás önmagában helyes, csak éppen a helyzetleírás másik fele hiányzik: hogy ti. nincs arra történelmi példa, miképpen kell egy bukott állampárti rendszer finanszírozhatatlan egészségügyét, mivel elegendő költségvetési pénz soha nem lesz rá, a magántőke bevonásával rendbe tenni.

Sólyom azt is nehezményezte, hogy a kabinet nem folytatott széles körű társadalmi vitát, nem egyeztetett a szakmával, és így tovább. Ez részben igaz, részben nem. Volt egy ún. Zöld könyv, amit véleményezhetett bárki - és annak, amit Magyarországon "társadalmi vitának" szokás nevezni, ez a folyamat többé-kevésbé megfelelt. (Hogy a "társadalmi vitának" van-e így bármi értelme, az persze más kérdés.)

Csakhogy ez megint a dolgok egyik fele csupán - az érdemi disputához legalább két darab egymásra reflektáló állítás kell; ezek aztán vagy közelednek egymáshoz, vagy nem, de ilyenkor legalább a közös nevezőre jutás szándéka megvan a felekben. Erről azonban szó sem volt. A törvény-előkészítés finisében előrángatott "civil" tervezet, amit politikai okokból a Fidesz is fölkarolt - noha az abban megfogalmazott szakszervezeti és munkaadói ihletettségű társadalombiztosítási önkormányzattól Orbánékat inkább kirázza a hideg, mint az ilyen megoldásokra amúgy fogékonyabb szocialistákat - alternatívának a legcsekélyebb jóindulattal sem volt nevezhető. (Ha borul az egészségbiztosító költségvetése, majd jön állam bácsi és fizet - nagyjából ez a lényege a dolgozatnak.) A Fidesz pedig a tagadáson kívül semmivel nem állt elő. És megint legyünk jóhiszeműek: a puszta elutasításon kívül nem azért nem jutott semmi az eszükbe, mert valamennyien gyengeelméjűek volnának, hanem mert egy évekkel ezelőtt elhibázott politikai stratégia következtében - mely stratégiának a piac- és tőkeellenesség a fő tartópillére - egyszerűen nem mondhatnak mást, ha nem akarnak reménytelen magyarázkodásokba bonyolódni törzsszavazóik előtt. Nem hülyék, ám foglyai a hülyeség tehetetlenségi nyomatékának.

Eddig is oldalakat szenteltünk az egészségügy reformjára (s fogunk is); és az eredeti, több-biztosítós javaslat nagyszerűségéről ugyanúgy nem voltunk meggyőződve, mint ahogyan a végül elfogadott több-pénztáras modellel szemben is vannak fenntartásaink. Lehet, hogy igazunk volt (lesz), lehet, hogy nem (és inkább ennek kellene drukkolni mindannyiunk érdekében). Egyvalamit azonban soha nem vitattunk: az államháztartás rendbetétele, egy normálisan működő államgépezet kialakítása elképzelhetetlen a legendás elosztórendszerek radikális megváltoztatása nélkül. Az előző ciklusban a sajtó jó része azon fanyalgott (mi is), hogy a koalíció nem mer hozzányúlni az egészségügyhöz - most meg azon, hogy megtette.

Tény, per pillanat a legjobb, amit az új törvény alapján kialakítandó több-pénztáras rendszerről elmondhatunk, mindössze annyi, hogy talán egyszer lehet belőle valami; és hogy a mostaninál rosszabbul bizonyosan nem fog működni. Nem sok. Ám ha arra az egyszerre visszataszító és rémisztő butaságra és hisztériára gondolunk, ami az elmúlt hetekben végigsöpört a magyar közéleten (a hazug "érvek" - például hogy megszűnik a nemzeti kockázatközösség - sulykolásától kezdve az ízléstelen performanszon - "elpatkolsz, nyugger!" - és a decemberi politikai indíttatású vasutassztrájkon át az ép ésszel nehezen fölfogható gyűlöletfélórákig), nem lehet nem arra gondolni: ez még így is összehasonlíthatatlanul több, mint amennyi az valaha is lehet.

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.