Narancs XX. évf. 7. szám (2008-02-14)
Az idei (négy-, hat- és nyolcosztályos) középiskolai matematikafelvételi sorok ismét újabb dimenziókat nyitottak. Kiderült, hogy a puszta matematikatudás és a józan értelem önmagában kevés, sőt kifejezett hátrányt is jelent. Szeretném tehát bemutatni, hogy a kapott feladatok tükrében manapság milyennek is kellene lennie egy sikeres fevételizőnek.
A növényi eredetű üzemanyagok, vagyis bioüzemanyagok kérdése az utóbbi években a globalizációról, környezetvédelemről és nemzetközi fejlesztésről folyó közbeszéd egyik legvitatottabb témájává nőtte ki magát. A legelterjedtebb bioüzemanyag a benzint helyettesítő bioetanol, ami gyakorlatilag növényi eredetű alkoholt jelent. Alapanyagai jelenleg magas cukor-, illetve keményítőtartalmú növények (búza, kukorica, cukorrépa, burgonya, trópusi területeken cukornád vagy manióka), a cellulózalapú bioetanol-gyártáshoz még nem létezik piacképes technológia. A gázolaj kiváltására alkalmas biodízelt olajtartalmú növényekből állítják elő (trópusi vidékeken olajpálmából, mérsékelt éghajlaton repcéből, szójából, napraforgóból).
A magyar médiumokban tömegével vannak jelen a rasszista, szexista, idegenellenes, homofób tartalmak. E megnyilvánulások nem lokalizálhatók egyértelműen, nem jelenthetjük ki, hogy ez vagy az a sajtótermék vagy tévécsatorna lenne e tartalmak honállomása, hanem - szándékkal vagy a nélkül - szinte az összes médiumban rájuk bukkanunk. Mondok néhány példát, hogy egyértelművé tegyem, a közlemények, műsorelemek mely típusáról beszélek.
A hétvégén négy szocialista országgyűlési képviselő udvarába hajítottak Molotov-koktélokat. Gödön, Dunaújvárosban és Kunhegyesen. Felmerül a kérdés, hogy mennyiben számít az, hogy országgyűlési képviselők voltak a célpontban. Vagy az, hogy éppenséggel szocialisták. Vagy csak a hajigálás maga a vérlázító.
Hétfőn ismét elfogadta az Országgyűlés koalíciós többsége az egészségbiztosítás átalakításáról szóló törvényt. Már decemberben is megtette ezt, ám a köztársasági elnök nem írta alá, hanem a két ünnep között visszaküldte a szöveget a Háznak megfontolásra. Sólyom László kifogásai jórészt nem légből kapottak voltak, amit az is mutat, hogy a kormánykoalíció csaknem hatvanpontos módosítócsomagot nyújtott be a mostani újratárgyalás előtt. Néhány államfői észrevételre azonban nem reagált - de nem is nagyon reagálhatott.
A megkésettség öröme A megkésettség általában nem örvendetes dolog; nem véletlen, hogy már száz éve (jé, tényleg!) keserű poémára ihlette a költőt a "mi mindig mindenről elkésünk" gondolat. Egyes esetekben azonban kifejezetten előnyös lehet a késlekedés, a főáramtól való elmaradás. Itt van például a mostanság lábra kapott világvége hangulat, amely főleg a fejlett pénzügyi rendszerű országok pénzügyileg kiművelt köreiben szedi áldozatait, minthogy okozójának, a másodlagos jelzálogpiaci válságnak a tovagyűrűző hatását a kevésbé fejlett országok kevésbé kiművelt emberfői alig értik. Addig még számunkra is követhető a dolog, hogy egyes amerikai pénzintézetek nem igazán hitelképes ügyfeleket is meghiteleztek, hiszen ilyesmire nálunk is volt már példa doszt. Azt viszont tényleg nehéz egy pénzügyileg retardált magyarnak megemésztenie, hogy az amerikai háztartások rossz adósságai miként terjedtek szét a világban, s miként okozhattak európai nagy bankokban is eurómilliárdos veszteségeket.
A "szocialista egészségügy" visszaálmodóinak K.-ék kisebbik lánya, a "virágkezű Surika" 1982 őszén, négyéves korában, bandzsítani kezdett. Az akkor másfél éve tartó, válással fenyegető házassági válságra az idősebbik lányuk, bár még ő is csak nyolcéves volt, azt mondta: "Ez a ti dolgotok. Engem hagyjatok ki belőle!" A hatéves fiú úgy tett, mintha semmit se venne észre. A kisebbik lány talán tényleg nem tudta, mi történik körülötte, de a jobb szemgolyója egyik pillanatról a másikra szinte eltűnt az orrnyerge alatt. A rejtett kancsalságot, amelyet Sára a jobb szemére ugyancsak tompalátó apjától örökölhetett, a szülők háborúja változtatta csúf bandzsítássá.
Bár február eleje óta már hivatalosan is lehet kampányolni, egyelőre csak az SZDSZ igazán aktív. A Fidesz nagyon készül, az MSZP kevéssé forszírozza a dolgot, míg az MDF a jelek szerint érdektelenséget nyilvánított az ügyben. Ha van is véleményük, igyekeznek megtartani maguknak.
Lapzártánk idején úgy tűnik, a MÁV továbbra sem kíván engedni a vasutasok követeléseinek, így péntekre valószínűleg ismét áll a bál. A sztrájk célja - a decemberivel szemben - most egyértelmű: több pénzt a munkavállalóknak.
Január utolsó hetében az államvasút kommunikációs igazgatóságáról négy, PR-kapcsolatokkal foglalkozó cégnek küldtek e-mailt arról, hogy várják javaslatukat a MÁV "társadalmi felelősségvállalásának" kidolgozására. Az eredmény fölveti a gyanút: valakik cinkelt lapokkal játszottak.
Visszavesz a reformtempóból a Gyurcsány-kormány, legalábbis ez derül ki a január 31-én leadott törvényalkotási programból. A kétharmados többséget igénylő törvények között nyomát sem látni a párt- és kampányfinanszírozásra vagy a képviselői összeférhetetlenségre vonatkozó javaslatoknak.
2008. január elsején ötesztendős lett az egyszerűsített vállalkozói adó, az eva. Noha "szocialista találmány", létét a Fidesz is elfogadja és támogatja. Az állam - a bevezetés óta - 482,5 milliárd forint evát kasszírozott. A bevételek az első évihez képest több mint megötszöröződtek, és 2007-ben már meghaladták a 150 milliárd forintot. A múlt heti antieva írás után az alábbi cikk az adónem mellett érvel.
Temetni jöttem és dicsérni. Egy nagy ember távozott közülünk. Egy nagy ember, akinek sok minden sikerült, amit csak kevesen tudtak elérni. Magyarországon született, zsidó holokauszt-túlélő volt, és amerikai lett. Ízig-vérig magyar maradt és zsidó és mindenekelőtt amerikai. Ez sem számára, sem új hazájának nem jelentett gondot. Amerikát is dicséri, hogy 1980 óta minden alkalommal megválasztották a Kongresszusba erős és azonnal felismerhető magyar akcentusa dacára, és Tom Lantost sosem kényszerítette arra, hogy válasszon identitásai között.
Tavaly szeptemberben lépett életbe az új vagyontörvény, és év eleje óta működik a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) Zrt., amely a magyar állam vagyonát hivatott kezelni. Az MNV a Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács végrehajtó szervezete. A tanács elnökénél megpróbáltunk minden lényeges dologra rákérdezni - az alábbi eredménnyel.
Január végén a kenyai Naivasha városában feléledt a decemberi választásokkal kezdődött erőszakhullám: legalább tizenhét ember égett benn a felgyújtott házakban, köztük nők és gyermekek. Az elkövetők kikujuk, az áldozatok luók voltak. Kikből szerveződnek a bosszúálló bandák, amelyek több száz ember haláláért felelnek?
A demokratáknak nem sikerült, de a republikánusok összehozták: február 5-én, az úgynevezett szuperkedden a "régi nagy párt" törzsszavazói voksaikkal egyértelmű sorrendet állítottak fel az elnökjelöltségre pályázók között. John McCain a jelöltséget már bezsebelte, de nem dőlhet hátra. A Fehér Házhoz vezető utat a Bush-kormányzat nyolc évének terheivel a hátán kellene legyűrnie.
Álmomban törzsvendég vagyok egy étteremben. A konyhában a séf minden reggel frissen őrli az összes fűszert. Semmi zacskózörgés, semmi kész, poros üvegcse.
A vonalbejáró, egy fokkal hivatalosabb nevén vonalgondozó egy idős alkesz volt, mindenféle emlékekkel. Maga hülyének tartotta ezeket az ezért-azért minduntalan előbukkanó múltfelhőcskéket, s gyakran gondolt arra, hogy talán kellemesebb, kényelmesebb lenne nélkülük.
Új bányászfelszerelést kaptunk,felfedezhetjük hát a pokol legmélyebb bugyrait. Listánkon gyanús külsejű csárdák, hullámpala hamburgerezők, hűtőszekrényből kialakított pizzériák, konzervgyári salátázók.
A csodálatos mandarin keletkezéstörténete egyike a legbonyolultabbaknak, az ezzel párhuzamosan zajló színpadi viszontagságai pedig nem tartoznak a magyar (és német) zenetörténet különösebben dicsőséges eseményei közé.
Nem tudom, Szurcsik József ismeri-e az amerikai Elihu Vedder 1863-ban festett vásznát, melyen az álláig homokba temetett Szphinx faggatja a vándort; a sivatagban csak törött oszlopok, s fehérre szikkadt koponya utal - mire? Civilizációra? Múltra? Jövőre?
Nagyon fenn, magasan kezdünk, ott szerintem nem lehet. Vagy csak egészen keveseknek illik? Talán az dönti el, hogy szabad-e, ami utána következik? Adott esetben mindenképpen ön- és közveszélyes vakmerőség. Ilyet szól a hős rögtön az első lap tetején: "Három hete derült ki, hogy rosszindulatú daganat van a tüdőmben, s holnap elkezdődik egy kemoterápiás kezelés."
A mai Budapest történetének egyik lehetséges kiindulópontja 1703. október 23. Ekkor írta alá I. (Habsburg) Lipót a kiváltságlevelet, miszerint a két szabad királyi városnak "Élegeltetési, faizási, madarászati, vadászati, apróbb, s nagyobb halfogási joga vagyon (...), nem különben őt illetik a malom, kikötő, part, átjárás, és vámjogok (...), valamint joga van korcsmákat, vendéglőket, gyógyszertárakat, fürdőket, városi orvost, vagy rendes gyógyászt, borbély műhelyt, sütő házakat, mész és téglaégető kemenczéket (...) kőbányákat, színházakat, lövész házakat, vízcsatornákat, valamint más nyilvános helyeket, és piaczokat is felállítani..." és így tovább. Még húsz év sem telt el azóta, hogy kiverték Budáról a törököket, akik menekülés közben még egyszer, utoljára felégették Pestet.
"Mi más úton megyünk majd!" - mondta állítólag családja előtt a 16 éves Vlagyimir Iljics, miután tudomást szerzett a cár ellen merényletet tervező bátyja, Alekszandr kivégzéséről. Ezt a mondatot évtizedeken át annak bizonyítékaként idézte a Lenin-életrajzok sora, hogy a proletariátus majdani nagy vezére már akkor elvi alapon tagadta meg az agrárszocializmust és annak taktikai eszközét, a terrort.
A kortárs könnyűzene egyik leginkább ámulatba ejtő története az At The Drive-In és a belőle kifejlődött Mars Volta nevéhez kötődik. Az 1993-ban alakult post-hardcore banda szinte kiáltványszerűen kerülte a népszerűséget, felvételeik mind a témák, mind a megvalósítás tekintetében messze kerültek minden popklisét - 2001-es feloszlása idején mégsem csak az undergroundban volt ünnepelt ikon.
Nem panaszkodhatnak a magyar rockerek hozzátartozói: tavaly karácsonykor végre a furamód gitárzenére gyengülő megajándékozottak szemét is felcsillanni láthatták a szokásos sapka, zokni és sál mellé illesztett ajándék miatt. Már ha bevásároltak az év végi hazai rocktermésből.
A krónikák szerint Gustav Mahler 8. szimfóniájának a zeneszerző vezényelte 1910-es müncheni bemutatóján húsz percig zúgott a taps; Budapesten az ováció ötödik perce táján vettem a kabátom, és meglehet, akik ott maradtak, még most is ünnepelnek. Jól teszik. Kocsis Zoltán újabb hatalmas diadalát élhettük át, Mitilineou Cleo, Cserna Ildikó, Meláth Andrea, Németh Judit, Szabóki Tünde, Káldi Kiss András, Kovács István, Mathias Schulz szólójával, a Magyar Rádió két kórusa, a Budapest Kórus, továbbá a Nemzeti Filharmonikusok Énekkara és Zenekara élén.
"Márpedig ahogy ez kinéz, megnémulok, s az a kevés is tűnni fog. Az a kevés - nem is tudom, hogy hívjam azt, talán csak így: volt egy-két este" - énekelte Cseh Tamás az Antoine és Désiré című lemezen, sikere teljében, a hetvenes évek végén. Négy évtizede mondja el dalban, Bereményi Géza szövegeire, hogy mi a helyzet a világgal, és benne velünk. Másfél éve hallgat, mintha a "jóslatot" teljesítette volna be, és küzd a betegségével. Megjelent vele egy "beszélgetőkönyv" és egy dupla válogatásalbum. Összegez.
Betéve ismeri a terrorizmust: még a kliensei szabadulásáért is követtek el halálos kimenetelű akciókat. Nyolcvankét évesen állt Barbet Schroeder kamerája elé - a Terror ügyvédje e héttől nálunk is látható a mozikban. Cannes-ban beszéltünk vele.
Algériai háború, függetlenségi harcok Afrikában, a palesztin ügy 1948-tól máig, 1968-as lázongások, Mao és Pol Pot, a Vörös Hadsereg Frakció és leágazásai, Carlos és a Stasi, az iszlám terrorizmus születése, Klaus Barbie, Slobodan Milosevic és Szaddám Huszein... úgy tűnik, mintha Barbet Schroeder filmjének hőse ott lett volna a XX. század második felének minden kilométerkövénél.
Kérem, ne kezdjük mindjárt úgy, hogy szépeket mondunk! Húzzuk még egy kicsit az időt! Csak egy kicsit. De illik-e úgy kezdeni egy filmes búcsúdalt, hogy "Utoljára Dolph Lundgren oldalán láttalak, babám"? Vagy a Hálózat tévén, este tizenegykor. A Film+-on netán? Ne tegyenek úgy, mintha nem tudnák, miről beszélek! Hogy kicsoda az a Dolph Lundgren? Egy marhanagy egybetűs transzparens, neonreklám, amin ez áll: B (minden reklám hazudik, ez a "B" is cét jelent, és akkor még finom voltam, alkalomhoz illőn megilletődött). A két nevezett tévécsatorna pedigréjét sem hinném, hogy különösebben szükséges lenne körülírnunk. Használhatjuk nyugodtan az előbb megtanult nagybetűket.
Alighanem a filmtörténet egyik legerősebb metaforája, s egyben legrusnyább, -undorítóbb és -félelmetesebb szörnye született meg, amikor Hans Rüdi Giger, a setét lelkű svájci képzőművész megalkotta az Alient, Ridley Scott azonos című filmjének kétségtelen főszereplőjét. Nálunk, mint azt minden honfitársunk tudja, a filmet Nyolcadik utas a halál néven játszották, ami a sequelek név- és címadását is predesztinálta - éppen ezért az Idegen neve nálunk ettől kezdve Halál, ami akár mélyebb társadalomlélektani meglátásokat is sugallhatna. Az Alienről sokat írtak már, és joggal: az óriásrovarra, savazó sárkánygyíkra egyaránt emlékeztető, de azért humanoid vonásokat is mutató szuperparazita figurája tényleg erős, s egyben szinte valamennyi félelmünket egyesíti - ezek közül, természetesen az élősködőfóbia mellett, a legfontosabb, hogy letaszíttatunk a tápláléklánc tetejéről, és rögvest előkelő helyre kerülünk mások étlapján.
A kisregény megjelenése idején, 1933-ban az ifjú Simenon már sikeres és jómódú krimiszerző volt, a háta mögött a Maigret-regények első sorozatával. A "félirodalomból" - merthogy a Maigret-ket annak gondolta - ekkoriban a magasabb műfajok és a magasabb irodalmi szférák felé tört, ekkor tett először kísérletet arra, hogy a felügyelő figurájától megszabaduljon. A londoni férfi mindazonáltal le se tagadhatná szerzőjét: a tájfestés, a hétköznapi élet megannyi rettenetes, kilátástalan részletének, s az emberi törekvések hiábavaló tragikumának takarékos, mégis plasztikus ábrázolásmódja visszaköszön megannyi Maigret-történetből.
Január vége óta játsszák itthon Tarr Béla cannes-i versenyÞlmjét, A londoni férfit, melyhez Georges Simenon azonos című regénye szolgált alapanyagul.
A teheráni születésű, tősgyökeres genfi, Kolumbiában nevelkedő, Párizsban Eric Rohmer producereként debütáló, Hollywoodban Oscar-jelölt rendezővé váló, egykori kommunista párttag fásultan, gondterhes melankóliával magyarázza filmjét. A szerencse forgandó, az Egyedülálló nő megosztaná, a Barfly című Bukowski-film, A gyanú árnyéka, a Megérint a halál, a Gyilkos donor, a Kísérleti gyilkosság krimispecialistája saját bevallása szerint pályája legveszélyesebb feladatán van túl: nem akarta úgy beállítani Vergés-t, mint akinek igaza van.
Süketnémakórust szervez egy templomba, testi fogyatékosoknak ép emberek végtagjait "kölcsönzi". Szereplőit megtervezett helyzetekbe veti, majd hátrébb húzódva rögzíti a kibontakozásukat. Radikális szolidaritás című kiállítása március 2-ig látható a Trafó Galériában.
1916. december 29-éről 30-ára virradó éjszaka a szentpétervári Juszupov-palotában orosz arisztokraták több lövéssel megöltek egy muzsik sztarecet ("szent embert"), Grigorij Raszputyint.
1999-ben a Tilos Rádió új helyet keresett magának: ebből a keresésből nőtt ki a Kultiplex. A történet részletezve sem sokkal bonyolultabb ennél. A rádió addig a Podmaniczky utca és a körút sarkán használta egy kerületi önkormányzati tulajdonú ingatlanrész néhány helyiségét, ahonnan egy idő után a többi bérlővel együtt mennie kellett. Kapóra jött, hogy a Budapest Film megpályáztatta üzemeltetésre az egykori Kinizsi, később Blue Box mozi épületét, amely akkor egy ideje már nem üzemelt. A Tilos összeállt az Open Film Fesztivál (OFF) nevű szervezettel, amely vállalta, hogy art mozi jelleggel újra beindítja a filmvetítéseket. És ha már meglett a hely, kézenfekvő volt, hogy színes, kellemes közösségi és kulturális térré kell formálni.
Tél vége felé az állatvédők rendszerint megkongatják a vészharangot: a kóbor macskák elszaporodása nem jó az embernek, és borzasztó az állatoknak is.
Szakmai és emberi hitelét felhasználva az elmúlt húsz évben a környezetvédelem és a fenntartható fejlődés ügyének szentelte életét. 73 évesen is átlagosan évi 300 napot utazik. Lobbizik és előadásokat tart, abban a hitben, hogy az emberiség képes megoldani a saját maga által előidézett problémákat. A világhírű csimpánzkutató-környezetvédő a Rügyek és Gyökerek környezeti nevelési hálózat magyarországi szervezetének meghívására érkezett Budapestre.
