Stumpf: A tőke

  • 1999. március 4.

Publicisztika

Stumpf Sztyopa fõstratéga meggondolta magát. Miután a múlt héten találkozott néhány multi képviselõjével, és valakik elmagyarázták neki néhány, a gazdaságra vonatkozó számsor értelmét is - amibõl Sztyopa rájött, hogy szar van a palacsintában -, miniszterünk békülékeny hangnemet ütött meg. Ha az általa ellenállhatatlanul szellemesen "betartásos demokráciának" nevezett izének véget vet az ellenzék, úgy a kormányerõk szóba fognak állni vele. A hangnemet gyors orvosi ellátásban részesítette Isépy, és kijelentette, hogy most már az ellenzék térfelén pattog a pettyes (sporthasonlattal élt az örökifjú demokrata). (Érdekes egyébként, ahogy ezeket a korosabb KDNP-seket üzengetésre használják a fideszes fiúk. Csépe Bélának a MEH-ben a koalíciós partnerrel való kapcsolattartás a feladata. Ha mondjuk a Napi Maóba csomagolt halat kellene átvinni valami alulteljesítõ apparatcsiknak az FM-be, bátran a hátára lehet Csépének csapni, hogy "no, Béla bátyám, gyújtsad be a rakétákat".)

Stumpf: A tõke

Stumpfot tehát lecseszték, és most gondterhelten túrja az orrát. A megoldás, ami eszébe jutott, pont olyan, mint minden eddigi ötlete.

A Fidesz a kormányzás stratégiájának kialakításakor úgy gondolkodott: a gazdaságban megmaradunk liberálisnak, és azt fogjuk csinálni, amit az elõzõ kormány is csinált, barátságosak leszünk a külföldi tõkével, ami meg nem a gazdaság, hát ott kissé erélyesebben lépünk majd fel, de az úgysem érdekel senkit, maximum néhány belvárosi zsúrfiút, különösen, ha a gazdaságnak jól megy, márpedig a gazdaságnak jól fog menni. Chikán, Járai meg Surányi hozzák a formájukat, lesz növekedés, lé rogyásig, és akkor ki nem szarja le, hogy ülésezik-e a parlament, hogy a kormánynak milyen a kinevezési gyakorlata, hogy mennyi közpénz folyik el a kisgazdákra, hogy a Fidesznek muszáj értelmiséget vásárolnia magának, kit fog érdekelni Nemeskürty, az alkotmány, bármi.

De ez nem jó gondolat.

Magyarország jóléte, ha tetszik, ha nem, attól függ, hogy a külföldi tõke hogyan viselkedik, hogy gyün-e vagy mén. Most húz ki az országból. A magyarázat, miszerint csak a profitot viszik ki az országból, sovány. Eddig miért nem vitték? Vagy ha viszik, miért nem jön helyette új, annyi, mint eddig?

Azok, akiknek a pénzük forog a kormány kockáján, most azt hallják, hogy a kormány privatizációs fehér könyvet készít, sõt bizonyos privatizációs ügyletekbe már bele is kötött, más privatizációs ügyletekben (mint például a gázszolgáltatók esetében) pedig egyszerûen nem teljesíti a jogelõdje által vállalt kötelezettségeket; és azt látják, hogy az ország egyik legnagyobb bankját abszolút titkos és gyanús körülmények között, és vélhetõen bizonyos "egyensúlyteremtés" érdekében, "konszolidálják", és ez a konszolidálás leginkább azt a célt látszik szolgálni, hogy a bankot késõbb el lehessen lopni. A külföldi tõkések azt is látják, hogy a szigorú gazdaságpolitikát képviselõ kormánytagokat meg a jegybank elnökét megállás nélkül csesztetik a káosz kormányon belüli és kívüli prófétái, hogy a nagyobb bankok vezetõit (a szélsõjobb választási programjának megfelelõen) egy az egyben elküldték a vérbe; hogy az adóhivatal lett a politikai jellegû leszámolások eszköze; hogy a pénzpiacokat ellenõrzõ egyik legfontosabb szerv vezetõit, akiknek munkaköri kötelességük, hogy ne legyenek bizalmi viszonyban a kormánnyal, indoklás nélkül, épp a "bizalom hiányára" hivatkozva mentik fel. A külföldi tõke tulajdonosai nyilván azt is érzékelik, hogy a kormányfõ a parlamentáris demokrácia helyett sajátos elnöki demokráciát valósított meg, elnöki döntési jogkörökkel, de elnöki felhatalmazások és felelõsségek nélkül, hogy a kormány alkotmány-ellenes törvényeket ver keresztül az egyébként nullára leírt parlamenten, hogy Fidesz-pacsirtákat ültet a közmédiumok politikai mûsoraiba.

A külföldi tõkések egy idõ után nyilván azt fogják hinni, hogy Magyarországon a kormány azt csinál, amihez éppen kedve szottyan. Mindenkivel. Velük is. Hogy Magyarország nem eléggé szabad ország.

Hát nem elszalad erre a barma?

Stumpf Sztyopa, midõn feltápászkodott nyugszékébõl, arra a következtetésre jutott, hogy ezért nem lehet más a felelõs, mint az ellenzék.

De nem baj. Azoknak úgy sincs hova szaladniuk.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van. Teátrálisnak teátrális, végül is színházban vagyunk.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.