Stumpf: A tőke

  • 1999. március 4.

Publicisztika

Stumpf Sztyopa fõstratéga meggondolta magát. Miután a múlt héten találkozott néhány multi képviselõjével, és valakik elmagyarázták neki néhány, a gazdaságra vonatkozó számsor értelmét is - amibõl Sztyopa rájött, hogy szar van a palacsintában -, miniszterünk békülékeny hangnemet ütött meg. Ha az általa ellenállhatatlanul szellemesen "betartásos demokráciának" nevezett izének véget vet az ellenzék, úgy a kormányerõk szóba fognak állni vele. A hangnemet gyors orvosi ellátásban részesítette Isépy, és kijelentette, hogy most már az ellenzék térfelén pattog a pettyes (sporthasonlattal élt az örökifjú demokrata). (Érdekes egyébként, ahogy ezeket a korosabb KDNP-seket üzengetésre használják a fideszes fiúk. Csépe Bélának a MEH-ben a koalíciós partnerrel való kapcsolattartás a feladata. Ha mondjuk a Napi Maóba csomagolt halat kellene átvinni valami alulteljesítõ apparatcsiknak az FM-be, bátran a hátára lehet Csépének csapni, hogy "no, Béla bátyám, gyújtsad be a rakétákat".)

Stumpf: A tõke

Stumpfot tehát lecseszték, és most gondterhelten túrja az orrát. A megoldás, ami eszébe jutott, pont olyan, mint minden eddigi ötlete.

A Fidesz a kormányzás stratégiájának kialakításakor úgy gondolkodott: a gazdaságban megmaradunk liberálisnak, és azt fogjuk csinálni, amit az elõzõ kormány is csinált, barátságosak leszünk a külföldi tõkével, ami meg nem a gazdaság, hát ott kissé erélyesebben lépünk majd fel, de az úgysem érdekel senkit, maximum néhány belvárosi zsúrfiút, különösen, ha a gazdaságnak jól megy, márpedig a gazdaságnak jól fog menni. Chikán, Járai meg Surányi hozzák a formájukat, lesz növekedés, lé rogyásig, és akkor ki nem szarja le, hogy ülésezik-e a parlament, hogy a kormánynak milyen a kinevezési gyakorlata, hogy mennyi közpénz folyik el a kisgazdákra, hogy a Fidesznek muszáj értelmiséget vásárolnia magának, kit fog érdekelni Nemeskürty, az alkotmány, bármi.

De ez nem jó gondolat.

Magyarország jóléte, ha tetszik, ha nem, attól függ, hogy a külföldi tõke hogyan viselkedik, hogy gyün-e vagy mén. Most húz ki az országból. A magyarázat, miszerint csak a profitot viszik ki az országból, sovány. Eddig miért nem vitték? Vagy ha viszik, miért nem jön helyette új, annyi, mint eddig?

Azok, akiknek a pénzük forog a kormány kockáján, most azt hallják, hogy a kormány privatizációs fehér könyvet készít, sõt bizonyos privatizációs ügyletekbe már bele is kötött, más privatizációs ügyletekben (mint például a gázszolgáltatók esetében) pedig egyszerûen nem teljesíti a jogelõdje által vállalt kötelezettségeket; és azt látják, hogy az ország egyik legnagyobb bankját abszolút titkos és gyanús körülmények között, és vélhetõen bizonyos "egyensúlyteremtés" érdekében, "konszolidálják", és ez a konszolidálás leginkább azt a célt látszik szolgálni, hogy a bankot késõbb el lehessen lopni. A külföldi tõkések azt is látják, hogy a szigorú gazdaságpolitikát képviselõ kormánytagokat meg a jegybank elnökét megállás nélkül csesztetik a káosz kormányon belüli és kívüli prófétái, hogy a nagyobb bankok vezetõit (a szélsõjobb választási programjának megfelelõen) egy az egyben elküldték a vérbe; hogy az adóhivatal lett a politikai jellegû leszámolások eszköze; hogy a pénzpiacokat ellenõrzõ egyik legfontosabb szerv vezetõit, akiknek munkaköri kötelességük, hogy ne legyenek bizalmi viszonyban a kormánnyal, indoklás nélkül, épp a "bizalom hiányára" hivatkozva mentik fel. A külföldi tõke tulajdonosai nyilván azt is érzékelik, hogy a kormányfõ a parlamentáris demokrácia helyett sajátos elnöki demokráciát valósított meg, elnöki döntési jogkörökkel, de elnöki felhatalmazások és felelõsségek nélkül, hogy a kormány alkotmány-ellenes törvényeket ver keresztül az egyébként nullára leírt parlamenten, hogy Fidesz-pacsirtákat ültet a közmédiumok politikai mûsoraiba.

A külföldi tõkések egy idõ után nyilván azt fogják hinni, hogy Magyarországon a kormány azt csinál, amihez éppen kedve szottyan. Mindenkivel. Velük is. Hogy Magyarország nem eléggé szabad ország.

Hát nem elszalad erre a barma?

Stumpf Sztyopa, midõn feltápászkodott nyugszékébõl, arra a következtetésre jutott, hogy ezért nem lehet más a felelõs, mint az ellenzék.

De nem baj. Azoknak úgy sincs hova szaladniuk.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.