P. W. Botha egykori dél-afrikai elnökről, aki a nyolcvanas években, az apartheidellenes nyugati embargó idején vezette országát és népét, sok rosszat el lehet mondani, ám az 7szentség, hogy következetes 1 illető. Nem volt pl. hajlandó engedni az embargónak. Úgy gondolta, hogy őt a dél-afrikaiak, a szavazati joggal rendelkező, azaz fehér dél-afrikaiak választották meg, és neki ne jöjjön senki külföldi elmagyarázni, mi a jó a választóinak. Azok az apartheidet szeretik, und passz, mondta Botha, és tartotta is magát ehhez az elvhez, amíg tönkre nem ment az ország gazdasága, és meg nem bukott az apartheid. De Botha legalább következetes volt, és ez bizonyára vigaszt jelent az érintetteknek; van mihez magukat tartani.
Akárcsak magának Bothának, aki úgy döntött, fittyet hány az Igazságtételi és Megbékélési Bizottság idézésére, amihez elvben joga van: ez a szervezet nem bíróság, ítéleteket nem hozhat, egyfajta össznépi pszichodráma inkább, ahol az érintettek elsírhatják a múltjukat, és eközben tisztázhatják, mi is volt az az elmebaj, amiben éltek. Majd bolond lesz egy Botha egy efféle könnyáztatta ceremóniába belemenni. Botha következetes, és ezzel a gesztusával is üzeni a tisztelt nagyközönségnek, hogy nem bánt meg semmit, történelmi hivatását teljesítette be, és azzal annyi.
Ezt szintén teheti, a hatályos demokráciák jogrendje nehezen szabadul önmaga keretei közül, és fukarul méri a politikai felelősségrevonás lehetőségeit. Nehéz megvonni a határokat, ugyebár. Botha megússza, és ezt tudja is, és megengedheti magának, hogy pökjék arra a társadalmi berendezkedésre, amit Dél-Afrikában éppen kétségbeesetten igyekeznek, mondjuk így: elmélyíteni; és aminek a nyomorult életét köszönheti -és ezt is tudja.
De ezt a nagy igazságot nem csak Botha tudja. A múlt tisztázásának folyamata Magyarországon is inkább börleszkbe, mint pszichodrámába torkollott. Előbbi szórakoztatóbb műfaj az utóbbinál, úgyhogy lehet, hogy így jártunk jobban, és lehet, hogy jobb beletörődnünk: itt az illetékes gazemberek, akár elnyomtak, akár síboltak fénykorukban, nem fogják nyugállományuk békéjét holmi tisztázási indítékból elkövetett köz-zokogással megzavarni, és ha lesz valamilyen elszámoltatás, egyszerűen nem fognak rá - és addig jó nekünk, amíg ezt megtehetik - elmenni.
De legalább valahova máshova elmehetnének.
