Tamás Gáspár Miklós: Széljegyzetek az etikai állásfoglaláshoz

publikálva
1998/35. (08. 27.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

A Magyar Újságírók Országos Szövetsége Etikai Bizottsága 3. sz. eljáró tanácsának elment a szép esze. Cikkemben (s hogy miért, erről alább) csakugyan arra céloztam - mert tudomással véltem bírni róla, bár ezt az érintett most cáfolja -, hogy Lovas István zsidó (zsidó eredetű, zsidó származású, zsidó felekezetű: nem kívánt törlendő).

Tamás Gáspár Miklós

A Magyar Újságírók Országos Szövetsége Etikai Bizottsága 3. sz. eljáró tanácsának elment a szép esze. Cikkemben (s hogy miért, erről alább) csakugyan arra céloztam - mert tudomással véltem bírni róla, bár ezt az érintett most cáfolja -, hogy Lovas István zsidó (zsidó eredetű, zsidó származású, zsidó felekezetű: nem kívánt törlendő).

Tehát nem kérdőjeleztem meg Lovas származását, hanem állítottam róla valamit; különben is mit jelent "megkérdőjelezni" valaki származását? Tényt nem lehet megkérdőjelezni, csak tényre vonatkozó állítást, márpedig tudtommal Lovas nem állította cikkem megjelenéséig, hogy nem zsidó, tehát nemlétező állítását nem "kérdőjelezhettem meg". Õ újabban azt mondja, hogy csakugyan nem zsidó, ezt ő nyilván jobban tudja: vadonatúj, kifogástalan, immár hitelesen megállapított (nyilván turáni-türk) származásához szívből gratulálok. Cáfolata előtt azonban nem volt hát mit megkérdőjeleznem: igazolt tényre véltem (minden bizonnyal tévesen...) szatirikusan hivatkozni.

Továbbá: szerény nézetem szerint valakinek a zsidó származásáról beszélni nem sérti az illető személyiségi jogait és méltóságát (A ZSIDÓ SZÉP!), bár persze enyhén kínos lehet, ha az ember szélsőjobboldali társaságba jár, és a szélsőjobboldalon óhajt karriert befutni. De ezt azért nem tartom tragédiának. A 3. sz. eljáró tanács idézi az Etikai Kódex 2. § 1. bekezdését - nekem! -, amely szerint jobb lesz nem uszítanom gyűlöletre, faji megkülönböztetésre népek... stb. ellen: tehát a 3. sz. e. t. szerint annak a szerény megpendítése, hogy valaki zsidó, gyűlöletet válthat ki, illetve általában dehonesztáló.

Szépen vagyunk!

Mivel én notórius antirasszista vagyok, mi több, nyílt és vidám filoszemita (ráadásul Amerika- és franciabarát; a portugálokat egyenesen imádom, a romákat pedig döbbenetesen jó fejeknek tartom), nem hiszem, hogy szégyellni való titok, hogy valaki zsidó: ezt csak az antiszemiták gondolják. Valakinek a származása vagy felekezete persze magánügy lehet, és a legtöbb esetben nem is releváns.

Ámde egy antiszemita hecclapokba antiszemita cikkeket író, kényszerneurózisát paranoid fixációval leplező antiszemita zsurnáltoreádor - jó, megengedem: vélt - zsidó származása viszont igenis közérdeklődésre tarthat számot.*

Mint ahogy az antiszemita és magyarellenes román hecclapokba magyarellenes cikkeket író hírhedt Hajdú Győző magyar származása is releváns: ezek az emberek nemcsak általános erkölcsi és politikai hibát követnek el sovén, rasszista, diszkriminatív nézeteik hirdetésével, hanem egyben népük árulói. Közérdek a közélet szereplői indítékainak (motivációinak) föltárása. A zsidó antiszemita ismert figurája a történelemnek (gondoljunk a legnagyobbra, Otto Weiningerre), ismert figurája különösen az eszme- és szellemtörténetnek. Mivel az efféle magatartásnak az oka többnyire (nem mindig) az elnyomás és a többségi előítélet interiorizációja, alapjában perverz félelmi reakció (egyszerűsítve: ha az üldözőkhöz csatlakozom, engem talán nem bántanak) - ezért ma, amikor a demokratikus világban a fajüldözés és az antiszemitizmus visszaszorult, az először Theodor Lessingtől még a weimari köztársaság idején elemzett zsidó öngyűlölet esetei ritkábbak, kliséi Nyugaton jórészt feledésbe merültek, inkább a büszke, olykor gőgös zsidó önérzet a jellemző. Nálunk, a kelet-európai periférián a kép (mint minden egyébben) vegyes.

Jellemző, hogy Lovas evvel az "etikai eljárással" kívánta közhírré tenni, hogy ő nem zsidó: ezt a szívességet megtesszük neki - de bizony jellemző, hogy erre szüksége volt.

Az is jellemző, hogy a MÚOSZ Et. Biz. 3. sz. e. t. a filoszemita és az antiszemita közül a filoszemitát marasztalja el fajgyűlöletben. Ismeretes és a "mérsékelt jobboldalon" (meg a gyáva zsidó néven ismeretes típusok körében) népszerű az a frázis, amely egyenlőségjelet tesz a filoszemitizmus és az antiszemitizmus (mint "elfogultságok") közé. Amint erre egyszer már volt alkalmam rámutatni, ez az az erkölcsi álláspont, amely nem képes megkülönböztetni a szeretetet a gyűlölettől, vagy amelynek a számára ez a különbség nem számít. Pedig a szeretet erény - persze az univerzális felebaráti szeretet még nagyobb erény -, a gyűlölet meg nem az.

Azt hiszem, bebizonyítottam (a Landeszman-ügyben meg egy újabb másikban, ahol - jogerős bírósági ítélet szerint - talán nem volt igazam a kiváló Múlt és Jövő szerkesztőjével szemben egy álneves szatírámban a Beszélő hasábjain), hogy a zsidó előítélettel és prepotenciával sem rokonszenvezem, mint ahogy ellenszenves nekem dr. Karsai László történészprofesszor Népszabadság-cikke a cigány holocaustról, amely tárgyilag többé-kevésbé helytálló lehet, de amelynek elfogult ingerültségét, a szenvedéstörténet főszerepére tett zsidó igénybejelentést nem lehet nem meghallani. (A Mazsihisz elképesztő intoleranciája a "Halld, Izráel" nevezetű Krisztus-hívő zsidó térítő rendezvénnyel szemben is eléggé fantasztikus: a hitközség nem tudja, hogy a zsidók megtérítése a keresztyén messianizmus [üdvterv] szerves része, nem asszimilációs kísérlet: a keresztyénség nem népvallás, tehát az áttéréssel megmarad az alámerítkezők etnikai-kulturális identitása, a Krisztus-hívő izraeliták a zsidó népközösség tagjai maradnak, ha akarnak - érdekes, hogy a hitközség a zsidó eredetű ateistákat, agnosztikusokat, deistákat [pl. szabadkőműveseket] nem bírálja, márpedig ha ortodoxiát [nem felekezeti értelemben] tanít, akkor ezt meg kéne tennie, különben a messianisztikus zsidókeresztyén profetizmust sincs miért támadnia.) A zsidókat lehet, szabad, kell bírálni - a barátaiknak is, ám az ellenségeiknek meg a tanácstalanoknak is. Get a life.

Azt sem kívánom tagadni, hogy Lovas István fontos és derekas szerepet játszott a Kádár-rendszerrel szembeni demokratikus politikai küzdelemben mint a Szabad Európa Rádió munkatársa, és mostanában is ír érdekes rágalmazó cikkeket, hiszen tehetséges ember. Régen ismerem, és be kell vallanom, hogy mostani működési iránya nehezen egyeztethető össze avval, amit egyéniségéből ismerek, ezért olykor szerepjátszásnak, mókának tetszett, mintha csak eljátszaná azt a szélsőjobboldali blüettet, amelyet csak a vadliberális rosszindulat találhatott ki róla. Ezért bátorkodtam tréfálni (vélt) zsidóságával. De persze a "ne hülyéskedj, mert úgy maradsz" továbbra is kitűnő pszichológiai szabály: az emberek azonosulnak a pózaikkal, a maszkot többé nem lehet letépni. Valami efféle történhetett Lovassal is. Csak az az ember élvezheti annyira provokálni a baloldalt, a liberálisokat, a zsidókat, akinek mélységes belső, lelki köze van hozzájuk. Persze ehhöz nem kell genetikai alapzat, megy ez magától is.

A MÚOSZ etikai süketfajdjainak pedig eredményes harcot kívánok az emberi jogokért, a faji előítéletek ellen, továbbá a többszörösen összetett magyar mondatok megértéséért.

Humorérzéket, stílusérzéket, szellemességet nem: az genetikai adottság.

MÚOSZ Etikai Bizottság

3. sz. eljáró tanács

Etikai állásfoglalás

A MÚOSZ Etikai Bizottságának 3. sz. eljáró tanácsa (Bartha Rózsa, Gara Péter és dr. Boross Dezső elnök) mind [sic] becsületbíróság első fokon eljárt Lovas István (nem tagja a MÚOSZ-nak) panaszos Tamás Gáspár Miklós politikus, publicista, filozófus (nem tagja a MÚOSZ-nak) elleni beadványával kapcsolatban, és az 1998. június 11-én megtartott tárgyalás alapján az alábbi állásfoglalást teszi közzé:

Az eljáró tanács tisztelettel felkéri Tamás Gáspár Miklóst, hogy a jövőben írásaiban tartsa tiszteletben mások személyiségi jogait és méltóságát, ne kérdőjelezze meg azok [!] származását. [Helyesen: >>származásukat]

A fentiek indoklásának alapja, hogy Lovas István panasszal fordult az Etikai Bizottsághoz Tamás Gáspár Miklósnak a Magyar Narancs 1997. június 5-i számában "A magyar liberalizmus válsága" címet viselő írása második, befejező részében napvilágot látott következő sorok miatt: "bírálóink bírálata persze önbírálat is, hiszen ők is részesei a kételkedő (nominalista) korszellemnek: ezért olyan ideges a titkos SZDSZ-szavazó Pokol Béla és Lovas István, akiknek [helyesen: akinek!] még a származása körül is bajok vannak. De nem is az efféle komolytalan és játékos liberális hitehagyottakról és szórakozásképpen szélsőjobboldalit mímelő lumpenekről van szó."

Lovas István és Tamás Gáspár Miklós nem tagja a MÚOSZ-nak. Az Etikai Kódex viszont csak a MÚOSZ tagjaira nézve kötelező. A Szövetség azonban alkalmazását és normáinak betartását tagsági körén kívül is ajánlja.

Az eljáró tanács ennek szellemében tárgyaláson vitatta meg a beadványt, amelyen csak a panaszos Lovas István jelent meg.

Tamás Gáspár Miklós rövid levelet faxolt a bizottságnak, amelyben tudomására hozta: "... Lovas kolléga EASÉSZ, és nincs humorérzéke, valamint nem tud árnyaltabb szöveget figyelmesen elolvasni..."

Az EASÉSZ Tamás Gáspár Miklós lábjegyzete [germanizmus, helyesen: >>lapalji jegyzete] szerint: "...Ember, Akinek Semmi Érzéke a Szimbólumokhoz"... és ez az idézet Molnár Ferenctől származik.

A bepanaszolt közölte továbbá a bizottsággal: "...sajnálom, hogy az >>eljáró tanácshelyesen: beleütköznek] az Etikai Kódex újságírói szabadságról, felelősségről szóló fejezete 2. § 1. bekezdésébe: "Az újságírónak tiszteletben kell tartania az emberi jogokat. Nem uszíthat gyűlöletre, jogsértésre, faji megkülönböztetésre, népek, nemzetek, nemzetiségek, felekezetek ellen, nem terjeszthet róluk előítéletet szolgáló rágalmakat, hovatartozása vagy állapota miatt senkit nem becsmérelhet."

De beleütközik a személyiség védelme [c.] fejezet 3. § 1. bekezdésébe is. "Az újságírónak tiszteletben kell tartania az ember személyiségi jogait és méltóságát. Ne állítson a jó hírnév, becsület csorbítására alkalmas valótlanságot, ne használjon sértő kifejezéseket..."

A panaszbeadvány azon része, amely[ben] "a szórakozásképpen szélsőjobboldalit mímelő lumpenekről" van szó, túlnő az etikai vonatkozásokon, kimerítheti a becsületsértés fogalmát, és ez már bíróságra tartozó jogvita lehet.

Az eljáró tanács "a bárgyú procedúra" során igyekezett biztosítani mindkét fél számára azokat az eljárási feltételeket, amelyek a MÚOSZ tagjait megilletik, sajnálatos módon azonban a feleket meg sem kísérelhette kibékíteni.

Határozatot a fentiek értelmében nem hozhatott, ezért szakmai állásfoglalásként teszi közzé a leírtakat, amelyeket tisztelettel ajánl figyelmébe Tamás Gáspár Miklósnak is.*

Budapest, 1998. augusztus 10.

Dr. Boross Dezső

az eljáró tanács vezetője

*A helyesírást, az egyszerű tollhibákat javítottuk, a hiányzó írásjeleket pótoltuk.

*Megismétlem, amit a MaNcsban már elmondtam: a leghatározottabban síkraszállok amellett, hogy a zsidófaló, fajvédő, nyilas, neonáci lapok igenis megjelenhessenek, hogy szélsőjobboldali, netán fasisztoid honfitársaink a hatályos törvények határai között megszervezzék önmagukat, és megjelenjenek a nyilvánosságban, akár az utcákon - ezt követeli a szabadság őszinte pártolása. Ugyanakkor az ilyesmi ellen a demokrácia híveinek politikai és világnézeti küzdelmet kell folytatniuk, nem pedig jogi és "igazságrendészeti" eszközökhöz folyamodniuk. Hadd terjessze Bencsik Gábor, a MÚOSZ volt főtitkára, a napokban lemondott elnökségi tagja a maga náci videokazettáit szabadon, mi pedig észrevételezzük, hogy szarházi, ócska gazember, aki ilyet tesz. A szabad köztársaságban a Hunnia és a szadomazo pornográfia is megjelenik: nem kell vásárolni.

publikálva
1998/35. (08. 27.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

Akadozik a szemétszállítás
Káosz és kosz
Radnóti András írása
Ukrajna és a magyar külpolitika
Interjúk
Gőz László, Simon Márton, Zurbó Dorottya
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-magyarország

még több Kis-Magyarország...

Politika

még több Politika...

Narancs

Blog

még több cikk