n
Amióta a párt vezetői először osztották meg a magyar és a külhoni közvéleménnyel azon elképzelésüket, hogy az LI-t felváltják az Európai Néppárttal, az európai liberális politikusok egymásnak adják a kilincset. Ennek egyik epizódja Otto von Lambsdorff múlt heti budapesti villámlátogatása volt, melynek során Orbán a teljes elfordulás vádját elkerülendő úgy fogalmazott: ő szíve szerint maradna a liberális szervezetben, de erről a párt tagsága dönt.
E gesztus az elmúlt tíz év eseményeinek ismeretében tökéletesen érthető. A magyar politikai pártok európai kapcsolatainak kialakításában nagy szerepet játszó nyugat-európai - elsősorban német - politikusok sokat tettek azért, hogy a kezdetekben a liberalizmus képviseletét felvállaló Fidesz ismertsége és elismertsége biztos alapokon álljon. A német politikai élet két nagyágyúja, Lambsdorff és Hans-Dietrich Genscher bábáskodott annak idején a magyar szabadelvűséget megjelenítő Fidesz és SZDSZ külügyi kapcsolatainak kialakítása és megszilárdítása felett. Az ő hatásuk legerőteljesebben az 1994-es választások után mutatkozott meg, amikor a viták kereszttüzébe került az SZDSZ-nek az MSZP-vel kötött koalíciója. Genscher támogatásáról biztosította a szabaddemokratákat, Lambsdorff azonban a Fidesz mellett tette le voksát. Orbánék szervezetváltási akciója ezért aztán érthető módon váltotta ki Otto von Lambsdorff néhány héttel ezelőtti ingerült és kemény hangvételű közleményét, amelyben a Fidesz felvetésére kijelentette: az LI-ből való kilépéssel megkérdőjeleződhet a magyar politika megbízhatósága, amelynek akár hazánk külügyi kapcsolataira is kedvezőtlen hatása lehet.
A párttagság döntésének fontosságát előtérbe helyező Orbán Viktor mindenesetre nem sokat vacakolt: ljubljanai bejelentését a tagság felülvizsgálatáról később - még a helyszínen - megfejelte azzal, hogy megelőlegezte azt a döntést, miszerint a Fidesz e hónap végén mindenképpen kilép a szervezetből, és egyúttal felvételét kéri a kereszténydemokrata Európai Néppártba.
Az idős német politikus méltatlankodhat, fenyegetőzhet, úgysem érdekel az senkit. Mint ahogyan maga a történet sem; tizedrangú politikai esemény ez, mint ahogyan minden, ami a nevezett európai gittegyletek tájékán történik. Tudja ezt Lambsdorff, tudja ezt Orbán, tudja ezt mindenki.
Ezzel együtt legitimnek tartjuk a Fidesz lépését: egy nem liberális pártnak nem a Liberális Internacionáléban a helye. A Fidesz politikai útjáról már sokat írtunk e hasábokon, legyen elég most annyi: a menetelés folytatódik, s ennek egyik, szimbolikusnak szánt állomása az LI elhagyása; és hogy a párt konzervativizmusa elvszerű-e, vagy csupán ez is olyan, mint korábban hangoztatott liberalizmusa (amiről Kövér László hajdanán azt mondta: azért liberálisok, mert ez áll a legtávolabb a kommunizmustól), az legyen Orbán, Kövér, Lambsdorff meg a politológusok gondja. Minket már régóta nem érdekel.
