Függöny

  • 2000. augusztus 31.

Publicisztika

Baromságokat tenni és mondani könnyű. Még nagyon ostobának sem kell lenni hozzá, elég, ha kikapcsol az ön- és kikapcsoltatik a külső kontroll, viszont működésbe lép a megingathatatlan elhivatottság tettvágya. A Nemzeti Színház olyan izé, ami láthatóan folyamatosan birizgálja a tettvágyat. Nincs szünet soha, az abszurd automatikusan íródik tovább. Az Erzsébet téri építkezés tényleg nagyon buta leállításával és a ´97-es építési törvénynek a sutba vágásával (ez a ´95-ös közbeszerzési törvényre utalva építészeti pályázat kiírását teszi kötelezővé ilyen esetben) kezdődött történet legfrissebb fejezetében a kormányzat Pesti Magyar Színházra változtatta a Hevesi Sándor téren álló Nemzeti Színház nevét. Azzal az álságosan bürokrata indoklással, hogy senki ne tévessze össze az új Nemzetit építő részvénytársasággal. PR-zseni legyen a talpán, aki képes eladni, hogy ez nem hülyének nézés. Ünnepi öltönyt öltünk, villamosra szállunk, hogy megnézzünk egy felemelő előadást a Nemzetiben, hát mi történik? Építési területen kötünk ki. Kérdjük a kubikost, nem-e ez a Nemzeti Színház, ide szól a jegyünk, negyedik sor, ötös, hatos szék. Az meg csak néz vissza, elment ezeknek az eszük. Homlokunkra csapunk, jaj, tényleg, összetévesztettük. De ennél is súlyosabb a névváltoztatás mögötti megalázó gesztus. A Hevesi Sándor téri társulat amúgy is régóta él ostromlott várként. A kritikusok rajta gyakorolják a levágás művészetét. Bálint András Nemzeti Színház-igazgatóvá történt kinevezésekor úgy érezték, őket már dobálják is kifelé. Aztán másik kormány jött, amelyik állítólag zsigereiben érzi a nemzet szíve dobbanását, és mit ad isten, pont ezek a fiúk rántják ki alóluk a szőnyeget. Percig sem vagytok fontosak, szól az üzenet, nehogy azt higgyétek. Mindezt tökéletes időzítéssel. Előbb havi félmillióval befogni a legtekintélyesebb színészszájakat, aztán orrba pöckölni az egész bagázst. Ennyit értek. Mehettek a ferencvárosi Fidesz-irodába megnézni a makettet. (Csak úgy félre: mit kapott volna az SZDSZ, ha belvárosi pártirodájában mutogatják Bán Ferenc épületének makettjét?) S akkor arról még el sem kezdtünk gondolkodni, hogy ha az írótársadalom kitüntetett krémje a minimálbér kétszeresét kapja havonta (és egyáltalán nem biztos, hogy életfogytig), akkor a színésztársadalom nagyjainak miért félmillió jár, és ha már őket így megbecsülik, akkor más művészeti ágak nagy öregjeit miért nem? Egyszerű: egy piktorral nem lehet reprezentálni.

n Baromságokat tenni és mondani könnyű. Még nagyon ostobának sem kell lenni hozzá, elég, ha kikapcsol az ön- és kikapcsoltatik a külső kontroll, viszont működésbe lép a megingathatatlan elhivatottság tettvágya. A Nemzeti Színház olyan izé, ami láthatóan folyamatosan birizgálja a tettvágyat. Nincs szünet soha, az abszurd automatikusan íródik tovább. Az Erzsébet téri építkezés tényleg nagyon buta leállításával és a ´97-es építési törvénynek a sutba vágásával (ez a ´95-ös közbeszerzési törvényre utalva építészeti pályázat kiírását teszi kötelezővé ilyen esetben) kezdődött történet legfrissebb fejezetében a kormányzat Pesti Magyar Színházra változtatta a Hevesi Sándor téren álló Nemzeti Színház nevét. Azzal az álságosan bürokrata indoklással, hogy senki ne tévessze össze az új Nemzetit építő részvénytársasággal. PR-zseni legyen a talpán, aki képes eladni, hogy ez nem hülyének nézés. Ünnepi öltönyt öltünk, villamosra szállunk, hogy megnézzünk egy felemelő előadást a Nemzetiben, hát mi történik? Építési területen kötünk ki. Kérdjük a kubikost, nem-e ez a Nemzeti Színház, ide szól a jegyünk, negyedik sor, ötös, hatos szék. Az meg csak néz vissza, elment ezeknek az eszük. Homlokunkra csapunk, jaj, tényleg, összetévesztettük. De ennél is súlyosabb a névváltoztatás mögötti megalázó gesztus. A Hevesi Sándor téri társulat amúgy is régóta él ostromlott várként. A kritikusok rajta gyakorolják a levágás művészetét. Bálint András Nemzeti Színház-igazgatóvá történt kinevezésekor úgy érezték, őket már dobálják is kifelé. Aztán másik kormány jött, amelyik állítólag zsigereiben érzi a nemzet szíve dobbanását, és mit ad isten, pont ezek a fiúk rántják ki alóluk a szőnyeget. Percig sem vagytok fontosak, szól az üzenet, nehogy azt higgyétek. Mindezt tökéletes időzítéssel. Előbb havi félmillióval befogni a legtekintélyesebb színészszájakat, aztán orrba pöckölni az egész bagázst. Ennyit értek. Mehettek a ferencvárosi Fidesz-irodába megnézni a makettet. (Csak úgy félre: mit kapott volna az SZDSZ, ha belvárosi pártirodájában mutogatják Bán Ferenc épületének makettjét?) S akkor arról még el sem kezdtünk gondolkodni, hogy ha az írótársadalom kitüntetett krémje a minimálbér kétszeresét kapja havonta (és egyáltalán nem biztos, hogy életfogytig), akkor a színésztársadalom nagyjainak miért félmillió jár, és ha már őket így megbecsülik, akkor más művészeti ágak nagy öregjeit miért nem? Egyszerű: egy piktorral nem lehet reprezentálni.

Figyelmébe ajánljuk

„A Száraz november azoknak szól, akik isznak és inni is akarnak” – így készítették elő a Kék Pont kampányát

Az idén már kilencedik alkalommal elindított kampány hírét nem elsősorban a plakátok juttatják el az emberekhez, hanem sokkal inkább a Kék Pont önkéntesei, akik a Száraz november nagyköveteiként saját közösségeikben népszerűsítik a kezdeményezést, sőt, néhány fővárosi szórakozóhely pultjaira „száraz” itallapokat is visznek.

Állami támogatás, pályázatírás, filozófia – Kicsoda a halloweeni tökfaragást megtiltó zebegényi polgármester?

Ferenczy Ernő még alpolgármesterként tevékenyen részt vett abban, hogy az előző polgármester illetményét ideiglenesen felfüggesszék. Közben saját vállalkozása tetemes állami támogatásokban részesült. Zebegény fura urát úgy ismerik, mint aki alapvetően nem rosszindulatú, de ha elveszíti a türelmét, akkor stílust vált. 

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.