Publicisztika

„A jövőben a közpénzből felújított kórházakban az OEP-kassza terhére csak állami szereplők nyújtanak szolgáltatást. A nagyobbik kormánypárt abból indul ki, hogy az egészség nem üzlet, abban nincsen helye magánérdeknek.” A kormány eddig mintegy 500 milliárd forintnyi közpénzt költött az egészségügyi intézmények felújítására, és „nem szabad hagyni, hogy azt magáncégek szétlopják” – jelentette be Lázár János Hódmezővásárhelyen egy lakossági fórumon.

A magyar társadalom és elsősorban a rendszervaltó politikai elit ősbűne a feltáratlan múlt. Későbbi csalók, hazugok, politikai és gazdasági kalandorok, gátlástalan haszonszerzők, rablók – élhetnek és lapíthatnak így a múltjuk árnyékában. És minthogy semmi nem lett tisztázva, minden állítás lehet igaz, de cáfolható rágalomként is. Ezzel a bizonytalan (mert bizonytalanságban tartott) kettősséggel fokozva tovább a teljes társadalmi szétrothadást, a mindenre kiterjedő relativizmust.

Afrikai komoly beruházásoknak persze lehet haszna, de csak hosszú távon és nagy volumenben, ahogyan azt Kína teszi. Vannak-e Magyarországnak ehhez kellő forrásai? Még a kérdés is komolytalan.

A választókerület országgyűlési képviselője a Magyar Közlönyből tudja meg, hogy az általa átadott gyorsforgalmi út másnaptól díjköteles, holott ő még akkor is a helyi ellenzéket vádolta az ügyben rémhírterjesztéssel, amikor már elkezdték kirakni az útra a díjfizetésre figyelmeztető táblákat.

A Fidesz politikai hasznot próbál húzni komolynak egyáltalán nem tekinthető harcias ötletével, és ezzel a terrorizmus látókörébe tolja Magyarországot.

A nyelvtudomány neves professzora helyi nagyság, szegedi illetőségű keresztény-konzervatív értelmiségi volt, aki a sztálinizmus elleni harcból is kivette részét.

Ha valaki nem fogad el pénzt ettől a kormánytól, az nemes gesztus, de vajon milyen perspektívát kínál és hova vezet ez a gondolkozás?

Az Alkotmánybíróság (AB) friss, idén január 20-án kelt döntésében érdemi indoklás nélkül megszüntette azt az eljárást, amely egy konkrét ügy kapcsán a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés (továbbiakban: tész) nemzetközi szerződésbe ütközésének megállapítására irányult. Az eljárásban az AB még azt is megspórolta magának, hogy érdemben el kelljen gondolkoznia a jelenleg kiszabható legsúlyosabb büntetés és az univerzálisan elfogadott emberi jogok viszonyáról.

A jelenlegi külpolitikai stratégiának nincs alternatívája, nélküle a rendszer működésképtelen, a hatalmat nem lehet sem megtartani, sem pedig kézben tartani, ezért a miniszterelnök nem adhatja azt fel.

Magyarország elmúlt éveiben már megszokottá vált, hogy valamilyen bombasztikus című fejlesztési koncepció elfogadásának kormányzati ígéretével vág neki az új évnek a felsőoktatás.

Csabai Tamás (Ne légy cinkos! A polgári ellenszegülés lehetséges programjáról, Magyar Narancs, 2014. november 27.) polgári engedetlenséget javasol a Nemzeti Együttműködés Rendszerével szemben.

Karsai László versus Jobbik: miért nem sértő a Jobbik jó hírnevére a neonáci jelző?

Bármelyik Visegrádi ország intenzívebb kereskedelmi kapcsolatokat tart fenn Moszkvával, mint mi – még az oroszokkal tradicionálisan bizalmatlan Lengyelország is. Akkor meg miért?

Az Együtt társelnöke reagált ma reggeli, Hátradől és kér egy kávét című blogbejegyzésünkre.