Publicisztika

A kormányzati kommunikáció legújabb fordulata, a „megélhetési bevándorló” ugyanolyan üres és manipulatív, s ugyanolyan alantas szándékokról árulkodik, mint a bevándorlókat élősködőnek beállító egész kampány.

A parasportolóknak olyan vezetőkre van szükségük, akik igenis hisznek az egyenlősdiben, akik szívvel-lélekkel, elhivatottságból és tisztelettel küzdenek értük.

Nem a török elnök lenne az első olyan populista vezető, aki arra hivatkozva erősítené hatalmát, hogy nemzete ismét veszélyben van.

A Szirizához fűzött remény az új balosokat máris a szélsőbal veszélyes közelségébe sodorta, míg a kapitalizmus végzetéről szőtt vágyálmok a szélsőjobb eszmeisége felé.

Valami történik Orbán körül. Szokatlan kormányzati lépések, kimaxolt szimbolikus ügyek, a kormány működésének ismételt átalakítása – alig egy évvel a választások után. Hogy pontosan miért, milyen céllal, nem tudjuk. Ám nem kell nagy képzelőerő azt feltételezni, hogy mindennek a miniszterelnöki mozgástér bő­vítése lesz az eredménye. Ha minden a tervek szerint halad, az őszi Fidesz-kongresszuson a megerősödött Orbán intézkedik majd.

Ha bármilyen atrocitás történik a menekültek és a magyar állam vagy a magyar lakosság között, abban Orbán Viktor személyes felelőssége megkerülhetetlen lesz.

Lázár János „körkörös védelmet” lát szükségesnek Magyarország számára: ez a legjobb út afelé, hogy a viszonyok tényleg elmérgesedjenek.

A fővárosi önkormányzat támogatja a 2024-es budapesti nyári olimpiai és paralimpiai játékok pályázatát. Az ötletre az MSZP és a Jobbik is rábólintott. Utoljára 2001–2002-ben rántotta magával így a közéletet az olimpiai hülyeségspirál, akkor A szerk. ezt írta róla.

A múlt év végén nyilvánossá tett felsőoktatási stratégiában olvasható a javaslat, miszerint be kell vezetni „az oktatók teljesítményközpontú előmeneteli rendszerét”, és ezzel összefüggésben „mérni kell az oktatói teljesítményt”. E megfogalmazás azt sugallja, hogy az előmeneteli rendszer jelenleg nem teljesítményközpontú, ezért szükséges a minőségi szabályzók bevezetése.

A holokauszt nem egy a tömeggyilkosságok történetében; egyedisége nem a zsidóságot változtatta meg, hanem az európai kultúra viszonyát önmagához.

Már rég nem történetünk két főszereplőjéről van szó. Mert holnaptól jöhet az utálatos kisdiákon bosszút álló tanító, az utasait megregulázó villamosvezető, az ellenlábasát gyomirtóval mérgező politikus. Vagy már itt is vannak. A fenyegetésbe fulladt darab fordítójának írása.

Ami ma Magyarországon zajlik, az az unió keretein belül megfogant minden aljasság és embertelenség prototípusa.

Amikor Eleni Tsakopoulos Kounalakis, az Egyesült Államok budapesti nagykövete 2013 júliusában elhagyta Magyarországot, mindenki megkönnyebbült. Viszonya a kormányzattal erősen megromlott azt követően, hogy óvatosan, de hangot mert adni a washingtoni bírálatoknak az Orbán-rezsim sorozatos túlkapásai miatt.

Vajon létezhet az a pont, amikor a magyar színházi szakma azt mondja, hogy ebből elég volt? Vagy tényleg bármit meg lehet velük csinálni?