Ókovács és Blaskó nyílt színen alázott meg egy egész társulatot, de ez senkit nem zavar

  • Urfi Péter
  • 2015. június 12.

Publicisztika

Vajon létezhet az a pont, amikor a magyar színházi szakma azt mondja, hogy ebből elég volt? Vagy tényleg bármit meg lehet velük csinálni?

Vannak hülye nézők. Vannak bekiabálós nézők. A két halmaznak van metszete.

Mindazt a kellemetlenséget, amelyet a hülye bekiabálós nézők okozhatnak, a műszaknak, a társulatnak és a többi nézőnek kezelnie kell valahogy, meg kell találni az adekvát megoldást: tudomást sem venni róla, lepisszegni, vagy ha máshogy nem megy, kivezettetni a teremből. Előfordul az ilyen.

Az Újvidéki Színház Bánk bán-előadását is megzavarták agresszív és ostoba nézői bekiabálások, itt azonban minderre nem volt lehetőség. Ugyanis most maguk a rendezők, a hatalom birtokosai hőzöngtek a nézőtéren.

Ókovács: itt még a helyén maradt

Itt még a helyén maradt

Fotó: MTI

A Válasz.hu, az Origo és a Népszava tudósításából rekonstruálható, mi történt, mi csak a lényegre szorítkoznánk.

Az előadást interaktív jelenet zárta. „A játék lényege az volt, hogy a nézők akkor hagyják el a nézőteret, ha olyan kijelentést hallanak, amelynek valós bekövetkeztekor elhagynák Magyarországot. A 23 felvetés között volt olyan, hogy »650 forint lesz az euró«, de elhangzott még az is, hogy »embargó lenne Magyarország ellen«, »kilépnénk az unióból«, »NATO-bombázás lenne Magyarországon« vagy »félkatonai szervezetek tartanának etnikai tisztogatást az országban« stb.”

Egy idő után Ókovács Szilveszter, az operaház főigazgatója „felállt, és kiabálni kezdett: kifejtette, hogy szerinte inkább arról kéne megkérdezni a közönséget, hogy valóban erről szól-e Katona József Bánk bán című drámája, szerinte ugyanis a darab nem ilyen problémákat boncolgat”.

Ezután „Szigethy Gábor színháztörténész az erkélyről közbeszólt, és dilettánsnak minősítette az előadást”.

Blaskó Balázs, az egri Gárdonyi Színház igazgatója pedig „az egész játék végén tette hozzá, hogy szereti a hazáját, és akkor, ha mindez bekövetkezne, akkor kell csak igazán itthon maradni, és leginkább mindig itthon kell maradni”.

*

Szigethy két éve a Teátrumi Társaság megbízásából a POSZT egyik válogatója volt, korábban a Nemzeti Színház igazgatóváltásának hazug színjátékában volt mellékszereplő. De nála érdekesebb a két másik úr.

A Vidnyánszky Attila elnökölte Magyar Teátrumi Társaság (MTT) a POSZT egyik szakmai tulajdonosa. Blaskó és Ókovács a Teátrumi Társaság tagszínházainak igazgatói, és egyben a POSZT szakmai zsűrijének tagjai – kétszeresen is hatalmi pozícióból beszéltek tehát.

Hagyjuk most, mennyire bántó Blaskó kijelentése mindazoknak, akik a délszláv népirtások elől menekülve elhagyni kényszerültek a hazájukat. Hagyjuk most, milyen szellemi kvalitásokat jelez Ókovács kiabálása, ti. hogy valaki azt gondolja, ő aztán tudja, mi a darab üzenete és a szerző mondanivalója – mindenki más meg hülye, és kussoljon. Ez legyen a nevezett urak problémája, meg azoké, akiknek velük kell együtt dolgozniuk.

Ami ennél sokkal égetőbb kérdés, hogy vajon mikor jön el az a pont, hogy a magyar színházak megunják a folyamatos megaláztatást, és otthagyják ezt a fesztivált, amelyet Vidnyánszky Attila elfoglalt, és a saját képére formált. Most a zsűri két tagja, két nyíltan kormánypárti hatalmasság zavarta meg az előadást. Mert nem tetszett nekik. Ha legközelebb feláll valaki a Teátrumi Társaság vezetői közül és fél óra után kiürítteti a termet, az már elég durva lesz? Vagy ha egy másik lángeszű rendező előre megmondja, hogyan kell értelmezni a klasszikus darabokat? Vagy csak kihúzat pár sort? És ha mindezekért senki nem kér bocsánatot, az elég felháborító lesz?

Vagy akkor is azt fogják mondogatni maguk elé a tisztelt művészek, hogy nekik a közönség a fontos és a szakmaiság?

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.

Presztízskérdés

A magyar kormányzat hosszú ideje azt kommunikálja, hogy csökkent a szegénység Magyarországon, az MCC-s Sebestyén Géza pedig odáig jutott, hogy idén februárban bejelentette a szegénység eltűnését is. A kormány helyzetértékelése eddig is vitatható volt, és a KSH szegénységi adatai körül felfedezett furcsaságok tovább bonyolítják ezt az így is zavaros ügyet.

„Lövésük sincs róla”

Magyarországon nem az illegális kábítószerek okozzák a legnagyobb problémát a fiatalok körében. A hazai 16 évesek élen járnak az alkohol, a cigaretta és e-cigaretta kipróbálásában, és kilátástalannak érzett helyzetük miatt sokan a serkentők felé fordulnak.