Ókovács és Blaskó nyílt színen alázott meg egy egész társulatot, de ez senkit nem zavar

  • Urfi Péter
  • 2015. június 12.

Publicisztika

Vajon létezhet az a pont, amikor a magyar színházi szakma azt mondja, hogy ebből elég volt? Vagy tényleg bármit meg lehet velük csinálni?

Vannak hülye nézők. Vannak bekiabálós nézők. A két halmaznak van metszete.

Mindazt a kellemetlenséget, amelyet a hülye bekiabálós nézők okozhatnak, a műszaknak, a társulatnak és a többi nézőnek kezelnie kell valahogy, meg kell találni az adekvát megoldást: tudomást sem venni róla, lepisszegni, vagy ha máshogy nem megy, kivezettetni a teremből. Előfordul az ilyen.

Az Újvidéki Színház Bánk bán-előadását is megzavarták agresszív és ostoba nézői bekiabálások, itt azonban minderre nem volt lehetőség. Ugyanis most maguk a rendezők, a hatalom birtokosai hőzöngtek a nézőtéren.

Ókovács: itt még a helyén maradt

Itt még a helyén maradt

Fotó: MTI

A Válasz.hu, az Origo és a Népszava tudósításából rekonstruálható, mi történt, mi csak a lényegre szorítkoznánk.

Az előadást interaktív jelenet zárta. „A játék lényege az volt, hogy a nézők akkor hagyják el a nézőteret, ha olyan kijelentést hallanak, amelynek valós bekövetkeztekor elhagynák Magyarországot. A 23 felvetés között volt olyan, hogy »650 forint lesz az euró«, de elhangzott még az is, hogy »embargó lenne Magyarország ellen«, »kilépnénk az unióból«, »NATO-bombázás lenne Magyarországon« vagy »félkatonai szervezetek tartanának etnikai tisztogatást az országban« stb.”

Egy idő után Ókovács Szilveszter, az operaház főigazgatója „felállt, és kiabálni kezdett: kifejtette, hogy szerinte inkább arról kéne megkérdezni a közönséget, hogy valóban erről szól-e Katona József Bánk bán című drámája, szerinte ugyanis a darab nem ilyen problémákat boncolgat”.

Ezután „Szigethy Gábor színháztörténész az erkélyről közbeszólt, és dilettánsnak minősítette az előadást”.

Blaskó Balázs, az egri Gárdonyi Színház igazgatója pedig „az egész játék végén tette hozzá, hogy szereti a hazáját, és akkor, ha mindez bekövetkezne, akkor kell csak igazán itthon maradni, és leginkább mindig itthon kell maradni”.

*

Szigethy két éve a Teátrumi Társaság megbízásából a POSZT egyik válogatója volt, korábban a Nemzeti Színház igazgatóváltásának hazug színjátékában volt mellékszereplő. De nála érdekesebb a két másik úr.

A Vidnyánszky Attila elnökölte Magyar Teátrumi Társaság (MTT) a POSZT egyik szakmai tulajdonosa. Blaskó és Ókovács a Teátrumi Társaság tagszínházainak igazgatói, és egyben a POSZT szakmai zsűrijének tagjai – kétszeresen is hatalmi pozícióból beszéltek tehát.

Hagyjuk most, mennyire bántó Blaskó kijelentése mindazoknak, akik a délszláv népirtások elől menekülve elhagyni kényszerültek a hazájukat. Hagyjuk most, milyen szellemi kvalitásokat jelez Ókovács kiabálása, ti. hogy valaki azt gondolja, ő aztán tudja, mi a darab üzenete és a szerző mondanivalója – mindenki más meg hülye, és kussoljon. Ez legyen a nevezett urak problémája, meg azoké, akiknek velük kell együtt dolgozniuk.

Ami ennél sokkal égetőbb kérdés, hogy vajon mikor jön el az a pont, hogy a magyar színházak megunják a folyamatos megaláztatást, és otthagyják ezt a fesztivált, amelyet Vidnyánszky Attila elfoglalt, és a saját képére formált. Most a zsűri két tagja, két nyíltan kormánypárti hatalmasság zavarta meg az előadást. Mert nem tetszett nekik. Ha legközelebb feláll valaki a Teátrumi Társaság vezetői közül és fél óra után kiürítteti a termet, az már elég durva lesz? Vagy ha egy másik lángeszű rendező előre megmondja, hogyan kell értelmezni a klasszikus darabokat? Vagy csak kihúzat pár sort? És ha mindezekért senki nem kér bocsánatot, az elég felháborító lesz?

Vagy akkor is azt fogják mondogatni maguk elé a tisztelt művészek, hogy nekik a közönség a fontos és a szakmaiság?

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.