Ókovács és Blaskó nyílt színen alázott meg egy egész társulatot, de ez senkit nem zavar

  • Urfi Péter
  • 2015. június 12.

Publicisztika

Vajon létezhet az a pont, amikor a magyar színházi szakma azt mondja, hogy ebből elég volt? Vagy tényleg bármit meg lehet velük csinálni?

Vannak hülye nézők. Vannak bekiabálós nézők. A két halmaznak van metszete.

Mindazt a kellemetlenséget, amelyet a hülye bekiabálós nézők okozhatnak, a műszaknak, a társulatnak és a többi nézőnek kezelnie kell valahogy, meg kell találni az adekvát megoldást: tudomást sem venni róla, lepisszegni, vagy ha máshogy nem megy, kivezettetni a teremből. Előfordul az ilyen.

Az Újvidéki Színház Bánk bán-előadását is megzavarták agresszív és ostoba nézői bekiabálások, itt azonban minderre nem volt lehetőség. Ugyanis most maguk a rendezők, a hatalom birtokosai hőzöngtek a nézőtéren.

Ókovács: itt még a helyén maradt

Itt még a helyén maradt

Fotó: MTI

A Válasz.hu, az Origo és a Népszava tudósításából rekonstruálható, mi történt, mi csak a lényegre szorítkoznánk.

Az előadást interaktív jelenet zárta. „A játék lényege az volt, hogy a nézők akkor hagyják el a nézőteret, ha olyan kijelentést hallanak, amelynek valós bekövetkeztekor elhagynák Magyarországot. A 23 felvetés között volt olyan, hogy »650 forint lesz az euró«, de elhangzott még az is, hogy »embargó lenne Magyarország ellen«, »kilépnénk az unióból«, »NATO-bombázás lenne Magyarországon« vagy »félkatonai szervezetek tartanának etnikai tisztogatást az országban« stb.”

Egy idő után Ókovács Szilveszter, az operaház főigazgatója „felállt, és kiabálni kezdett: kifejtette, hogy szerinte inkább arról kéne megkérdezni a közönséget, hogy valóban erről szól-e Katona József Bánk bán című drámája, szerinte ugyanis a darab nem ilyen problémákat boncolgat”.

Ezután „Szigethy Gábor színháztörténész az erkélyről közbeszólt, és dilettánsnak minősítette az előadást”.

Blaskó Balázs, az egri Gárdonyi Színház igazgatója pedig „az egész játék végén tette hozzá, hogy szereti a hazáját, és akkor, ha mindez bekövetkezne, akkor kell csak igazán itthon maradni, és leginkább mindig itthon kell maradni”.

*

Szigethy két éve a Teátrumi Társaság megbízásából a POSZT egyik válogatója volt, korábban a Nemzeti Színház igazgatóváltásának hazug színjátékában volt mellékszereplő. De nála érdekesebb a két másik úr.

A Vidnyánszky Attila elnökölte Magyar Teátrumi Társaság (MTT) a POSZT egyik szakmai tulajdonosa. Blaskó és Ókovács a Teátrumi Társaság tagszínházainak igazgatói, és egyben a POSZT szakmai zsűrijének tagjai – kétszeresen is hatalmi pozícióból beszéltek tehát.

Hagyjuk most, mennyire bántó Blaskó kijelentése mindazoknak, akik a délszláv népirtások elől menekülve elhagyni kényszerültek a hazájukat. Hagyjuk most, milyen szellemi kvalitásokat jelez Ókovács kiabálása, ti. hogy valaki azt gondolja, ő aztán tudja, mi a darab üzenete és a szerző mondanivalója – mindenki más meg hülye, és kussoljon. Ez legyen a nevezett urak problémája, meg azoké, akiknek velük kell együtt dolgozniuk.

Ami ennél sokkal égetőbb kérdés, hogy vajon mikor jön el az a pont, hogy a magyar színházak megunják a folyamatos megaláztatást, és otthagyják ezt a fesztivált, amelyet Vidnyánszky Attila elfoglalt, és a saját képére formált. Most a zsűri két tagja, két nyíltan kormánypárti hatalmasság zavarta meg az előadást. Mert nem tetszett nekik. Ha legközelebb feláll valaki a Teátrumi Társaság vezetői közül és fél óra után kiürítteti a termet, az már elég durva lesz? Vagy ha egy másik lángeszű rendező előre megmondja, hogyan kell értelmezni a klasszikus darabokat? Vagy csak kihúzat pár sort? És ha mindezekért senki nem kér bocsánatot, az elég felháborító lesz?

Vagy akkor is azt fogják mondogatni maguk elé a tisztelt művészek, hogy nekik a közönség a fontos és a szakmaiság?

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.