Most kellene nagyon gyorsan abbahagyni az idegenellenes uszítást

Publicisztika

Ha bármilyen atrocitás történik a menekültek és a magyar állam vagy a magyar lakosság között, abban Orbán Viktor személyes felelőssége megkerülhetetlen lesz.

Debrecenben mintegy kétszáz fő tüntetett csütörtökön, egy üzlet parkolójából a migránsokat befogadó állomás bejáratához vonultak. A fideszes önkormányzati képviselőkkel megerősített demonstráció szervezője szerint a menekülttábor közelében élőkkel fejezték ki szolidaritásukat. Az MTI tudósítója hozzátette: 2014-ben és 2015-ben nem történt rendőrségi panaszbejelentés a táborlakók miatt. Egy darab sem.

false

 

Fotó: MTI

Ez a kép tökéletesen ábrázolja a kormány és a lakosság között menekültügyben folytatott úgynevezett konzultáció kapcsolatát a tényekkel. Hozhatunk további eseteket is. Simon Miklós, a honvédelmi és rendészeti bizottság fideszes alelnöke például halál komolyan megkérdezte Pintér Sándortól, hogy tervezik-e határőrizet felállítását, miközben a határőrség nem hogy nem szűnt meg, de a belügyminiszter szerint ma is lekapcsolja az irreguláris migránsok 97-98 százalékát. Nem nagyon tudunk tehát hová fejlődni a szerbiai vasfüggönnyel. Az elmúlt napok nagy dumája az volt, hogy a gaz nyugati államok legalább 15 ezer, de év végéig akár 200 ezer menedékkérőt is visszatoloncolnának az országba, holott tavaly összesen 827 embert vettünk vissza, az idei év első négy hónapjában 522-t.

A közmédia által nagy erőkkel aládúcolt, ostoba pánikkeltésnek máris kézzelfogható eredménye van: a feszültség és a félelem a határ mindkét oldalán növekszik. Szintén csütörtökön, a röszkei átmeneti sátor- és konténertáborban kisebb lázongás tört ki, a menedékkérők szabadságot követeltek és az ENSZ segítségét kérték. Több híradás szerint a rendőrség helikopterekkel szállt ki a helyszínre. A MigSzol Facebook-oldal egyre-másra kap információkat kétségbeesett menedékkérőktől, akik Röszke és Szeged térségéből megalázó bánásmódra, kevés élelemre és férőhelyre panaszkodnak. A kritikus beszámolókat a rendőrség pökhendi stílusban utasítja vissza, és az sem kecsegtet sok jóval, hogy az Index videósának készülékéről felvételeket töröltek. Viszont péntektől lovas járőrökkel is ott vannak Szegeden és a Tisza árterében, „javítandó a lakosság szubjektív biztonságérzetét”

Utóbbira nagy szükség volna, ugyanis a lakosság egyre inkább hajlik rá, hogy saját kezébe vegye az irányítást. Az őrült nyugdíjasok és az ásotthalmi mezőőrök után az Ultras Liberi szurkolói oldal tanúsága szerint a futballhuligánok is megjelentek a déli határnál. Semmi meglepő nincs abban, hogy ha egy országban évek óta exponenciálisan nő a menedékkérők száma, az zavarja a határ mentén élők egy részét és a nettó rasszistákat. Az is borítékolható, hogy az ilyen helyzet leterheli az államapparátust, az üldöztetés, háború elől menekülő szerencsétlenek ugyanakkor minél gyorsabb eljárásra és/vagy továbbhaladásra számítanak az útjukba kerülő első uniós államban (tudjuk, tudjuk, Görögországon is átmennek, de ott évekkel ezelőtt összeomlott a menekültügyi rendszer). A probléma létezik, ám a kormány ahelyett, hogy a megoldáson dolgozna, minden mozdulatával tetézi a bajt. A kerítésépítés belengetése például további lökést adott a menekülthullámnak, a határzártól félve a macedón kormány állítólag még direkt utaztatja is a migránsokat Szerbia felé, ahonnan immár naponta 800 és 1200 közötti létszámban érkeznek Magyarországra.

Politikai értelemben mindez nem fáj a magyar kormánynak, még az Orbánnal ellenséges értékelések is elismerik, hogy a miniszterelnök nyerésre áll a nagy menekültügyi meccsben. Sikeresen tematizálta a közbeszédet, a haza védelmezőjének szerepébe állította magát, a bajok forrásaként az EU-t és a liberális jogvédőket jelölte meg. Gratulálunk! Azonban most, hogy sikerült a neonácikat is a frontvonalra küldeni, ideje lenne megállni, és venni egy mély levegőt. Adva van egyszer egy, a határ menti területen óhatatlanul feltorlódó, meggyötört, megalázott, családját féltő emberekből álló tömeg, amely indulatos lakossággal és indokolatlan rendőri erődemonstrációval találkozik. Ott van másodszor a helyi lakosság, amelynek az elmúlt hónapokban folyamatosan azt szajkózták, hogy a menekültek nem csak munkájukra és egészségükre, de puszta létezésükre is veszélyt jelentenek. Adjuk hozzá mindehhez, hogy nyilván a rendőrök és a bevándorlási hivatal ügyintézői sem tudják magukat kivonni az általános politikai klíma hatásai alól. Robbanásveszélyes kombináció.

Ha Orbán Viktor valóban az ország érdekeit tartaná szem előtt, a kerítésépítésre fordítandó 20-25 milliárdból azonnal ideiglenes és állandó menekülttáborok építésébe fogna, illetve javítana a menedékkérők ellátásán. Az EU-val való perlekedés helyett pedig azt próbálná elérni, hogy a hozzánk érkező menedékkérőket is bevegyék a közös kvótarendszerbe.

Tudjuk jól, hogy mindezeket totális arcvesztés nélkül már nem lépheti meg. Minimumprogramként arról kellene tájékoztatnia a magyar népet, hogy a határra érkező, útjuk során életüket is kockáztató menedékkérők nem élősködők, nyerészkedők vagy bűnözők, hanem olyan emberek, akiknek joguk van a magyarországi ellátáshoz és a fair menekültügyi eljáráshoz. Ellenkező esetben, ha bármilyen atrocitás történik a menekültek és a magyar állam vagy a magyar lakosság között, abban Orbán Viktor személyes felelőssége megkerülhetetlen lesz. Ahogyan majd az a fölvetés is, hogy szándékosan szította az erőszakot.

Figyelmébe ajánljuk

Szolzsenyicin megint vesztett, de halála után legalább elüldözni nem lehet

A Gulag szigetvilág olvasása közben lágerekkel álmodtam. Néha kiborultam, máskor lenyűgözött, mennyire sokféleképpen nagyszerű ez a kétezer oldal. Nehéz nem meglátni benne a szerző humanizmusának tragédiáját is: a Gulag emlékezetét, amiről főként miatta tudunk, éppen most törli el az orosz rendszer, miközben ismét magyarázni kell, ki az elkövető és ki az áldozat.

„Itt már nincs miről beszélni” – Közös éneklés a Kossuth téren

Beszédek, kiáltványok helyett énekszót hallhat, aki kilátogat a Kossuth térre vasárnap délután 1 és 3 óra között. A „Van hangunk” nőnapi akció szervezői szeretnék, ha március 8. nem csak egy szimbolikus gesztus lenne – közös éneklésre hívnak mindenkit, aki szerint a nők ügye nem díszlet, hanem társadalmi kérdés. Miklusicsák Alízt, a Dajer Alapítvány kurátorát kérdeztük az esemény részleteiről.

Ilyen az, amikor Zelenszkij mutogat Orbánra

Az ukrán elnök nem a magyaroknak üzent, amikor Orbánt fenyegette, hanem a saját szavazóinak, akik választ kérnek arra, miért nem harcolta még ki a pénzügyi mentőcsomagot az Európai Uniótól. De a magyar miniszterelnököt amúgy is Putyin ügynökének tartják az ukránok – így nem bánják, ha csúnyán beszélnek róla.

Tiborcz Istvánhoz köthető üzleti kör szerzett meg egy elárverezett belvárosi állami palotát

A korábban állami intézményeknek helyet adó V. kerületi paloták nagyléptékű kiárusításának részeként talált gazdára a Szabadság térhez közeli patinás épület: ki­kiáltási áron, 6,5 milliárdért kerülhet egy Tiborcz Istvánhoz köthető üzleti körhöz. Előzőleg a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő egy kazah befektetőnek adott el egy értékes lipótvárosi palotát 5,6 milliárd forintos kikiáltási áron.

Nem elég német

Szigorúan véve nem életrajzi film ez az alkotás, minden fontosabb sorsfordulat benne van ugyan, de a rendező ambíciója nagyobb: újraértelmezné a Kafkáról kialakult, őt egyfajta komor vátesznek kijáró áhítattal megalkotott képet – az életművet nem átértékelve, hanem átélhető kontextusba helyezve.

Kinyíltak a hóvirágok

A gyerekek a fal felé fordították a lakásban azokat a fényképeket, amelyeken felnőttként láthatók. Vannak emlékeik abból az életükből, naggyá lett bútoraik, tárgyaik is folyton gondot okoznak nekik. Látták magukat a tükörben, megvan az élmény, ahogy elérhetetlenné válik a felső polc, de nehezükre esik az emlékezés.