A baloldal görög válsága

  • Ara-Kovács Attila
  • 2015. július 1.

Publicisztika

A Szirizához fűzött remény az új balosokat máris a szélsőbal veszélyes közelségébe sodorta, míg a kapitalizmus végzetéről szőtt vágyálmok a szélsőjobb eszmeisége felé.

Mint eső után a gombák szaporodnak a baloldali elméletek a görög válság keletkezéstörténetéről és megoldási lehetőségeiről. Kiindulópontjuk világos: a Sziriza a baloldal megújulásának ígéretével teljes, új modellt jelent a számukra. Ennek ellenfényében értelmezik ugyanakkor az uniós liberális modellnek a lehetetlenségét – sőt embertelenségét –, amely a kapitalizmusa révén szerintük csak a rendszerhibákat képes újrateremteni, ráadásul a tartós túlélés minden esélye nélkül.
A Szirizához fűzött remények e megfontolások képviselőit máris a szélsőbal veszélyes közelségébe sodorták, a kapitalizmus végzetéről és a hálátlan nyugat alkonyáról szőtt vágyálmok pedig a szélsőjobb ihlető eszmeisége felé. Nincs is jobb kezdet egy normális baloldali újjáéledéshez, ugye.
A baloldalnak szüksége volna már valaminő ideológiára, hogy nélkülözhetetlenségét igazolni tudja. ’68 illúziói után befogadta a liberalizmus gyakorlatilag valamennyi kritériumát, így haszonélvezője lehetett a jóléti társadalom minden áldásának. Ez volt a Mitterrand-ok, a Helmut Schmidtek, a Kreiskyk nagy korszaka. A 70-es évektől a liberalizmusnak köszönhetően a jobboldal is magára talált; ez teremtette meg a Giscard d’Estaing-ek, a Chiracok, Sarkozyk, a Kohlok és Merkelek nagy korszakát. (A konzervatív jobboldalnak is elkelne már valamiféle ideológia, hogy ne legyen kénytelen mindig csak a liberalizmusra támaszkodva magyarázni a világot, amelyben és amelyből él.)

false

 

Fotó: AFP


Minden bizonnyal ezt ismerték fel néhányan, amikor a Sziriza felkavarta állóvízben a homlokukra csapva most felkiáltanak: a válságból csak a baloldal felé vezet kiút, minthogy az – mármint a válság – nem más, mint a liberális kapitalizmus vége.
Végre, legalább addig már eljutottunk, hogy a baloldal igyekszik békén hagyni, azaz elhagyni a liberalizmust. Ez utóbbinak ugyanis már nagyon a terhére van (az ő nevében is hirdetett) a sok mellébeszélés az egyenlősdiről, meg a jobboldallal összekacsingató individualizmus-ellenesség is. Ha a baloldal tényleg találna valamilyen pótlólagos világmagyarázatot, akkor talán visszakerülhetnének a liberális értékek is azokhoz a pártokhoz, amelyek fenntartások nélkül és nem egyszerűen megélhetési ideológiaként akarják azokat megvalósítani és képviselni.
De tényleg a Sziriza kínálná a megoldást az önmagához visszavágyó baloldal számára? Szó se róla, a Szirizában minden megvan, ami ’68 zajos, színes és javarészt szómágiákban élt párizsi–római–berlini napjait oly mélyen jellemezte. Az akkori baloldaliak is tették volna, de nem tudták, hogyan, akárcsak ma Cipraszék. Ám az akkori utcák fiataljaitól még nem tűnt képtelennek a „legyünk realisták” (Marx), a „követeljük a lehetetlent” (Marcuse) szlogen, mert bár ők is nagyon akarták a papák pénzét (jóléti állam), de nem ingyen, hanem álmaikért cserébe.
A Szirizában viszont semmi sincs abból, ami ’68 következményeit olyannyira maradandóvá tette. Cipraszéknak nincsenek álmaik, ha csak nem tekintjük efféle álomnak a hatalmat, melyhez áthazudták magukat a válságkampányukkal. Cipraszék követelik ugyan a lehetetlent, de ’68-cal szemben azzal ámítják követőiket, hogy realistának lenni nemcsak felesleges luxus, de a kapitalizmus és főként a németek eredendő bűne.
A Sziriza úgy ajánlotta fel Görögországot Moszkvának, hogy közben a szeme sem rebbent. Putyin azonban gyanakvó, és csak visszafogottan él a lehetőséggel, különben a Szirizára építő új európai baloldal iránytűje ismét a Kreml felé lengene ki.
1968 megváltoztatta a jóléti társadalmak nagy generációinak életformáját. A Sziriza azt szeretné, hogy a görögök életformája ne változzon, maradjon minden úgy, ahogy eddig volt.
A görögök és a Balkán ezt már számtalanszor kipróbálták: nem vált be. Jó lenne, ha a baloldal sem a görög modellben keresné a megoldást problémáira. Egyáltalán, mit is keres a baloldal e történetben? Talán csak nem azt, amit Orbán már rég megtalált? Az illiberalizmust?


A szerző a DK elnökségi tagja.

Figyelmébe ajánljuk

Félmosoly

E sorok írója kevés nyomasztóbb filmet látott, mint ez a számos fesztiválon (egyebek közt a cannes-in) díjazott darab. Eleinte csak kicsit kényelmetlen a társtalan és mint lassan kiderül, családtalan szülésznő története, végül azonban szinte elviselhetetlen a sorstól kizsarolt, hamis idill feszültsége.

Buffalo Soldiers

  • - turcsányi -

Van ilyen film egy rakás, egytől egyig hősköltemények. Talán csak abban különböznek, hogy némelyeknek odaírják az elejére, hogy „igaz történet alapján”, némelyeknek meg nem.

És mindenki másnak

Az előadás Ken Loach 2016-os, Cannes-ban Arany Pálma díjat nyert filmjének adaptációja. Nagy port kavart a mű, még a brit parlamentben is téma volt. A szívrohamon átesett asztalos (a színpadi adaptációban ácsmester) kilátástalan bolyongása az angol szociális és egészségügyi ellátó rendszerben ugyanis a döntéshozókkal szembeni vádiratként is felfogható.

Fénytörésben

  • Veres András

Kardos András gyakran él új könyvében (is) a skizofrénia kifejezéssel; szerinte édesapja, Pándi Pál „morális skizofréniában” élt és alkotott, a vele párhuzamba állított Fehér Ferencet pedig (akiről könyvet szándékozik írni a közeljövőben) a „szabadság-skizofrénia” jellemezte. Könyvét olvasva ő maga is úgy jelenhet meg előttünk, mintha valamifajta furcsa fénytörésben állítaná elő szövegeit.

Palotám Pesten

A Szabadság téri tőzsdepalota 1905. október 30-án kezdte meg működését egy valahai kaszárnya helyén. Az ünnepélyes avató elmaradt, és már egy hónappal a nyitás után kezdetét vették az 1907-ig eltartó átalakítási munkálatok.

Bűnözők között

Kedden frissítette az Egyesült Államok pénzügyminisztériumához tartozó Office of Foreign Assets Control (OFAC), azaz a külföldiek vagyonát ellenőrző hivatal az ún. blokkolt személyek szankciós listáját, amelyen január 7-től immár Rogán Antal, a Miniszterelnöki Kabinetiroda vezetője (és egyebek mellett a titkosszolgálatokért, valamint a propagandáért felelős miniszter) is szerepel.

Edward Young jóslata

  • Földényi F. László

Edward Young angol költő 1759-ben Vélekedések az eredeti kompozícióról című esszéjében feltette a kérdést: „Eredetinek születve hogyan lehetséges, hogy másolatokként halunk meg?” Válasza: mert majmokként viselkedünk és egymást utánozzuk.

Hogyan vágjunk át az aknamezőn?

Mi jöjjön 2026-ban a NER bukása után – a gazdaság területén? Cikkünk első részében, melyet a Narancs előző, 2024. december 19-i számában közöltünk, tudós szerzőnk az új, kívánatos kormányzati struktúra és az aprómunka kérdéseivel foglakozott, és a kibontakozás feltételeit az euró bevezetésében, valamint a gazdasági versenysemlegesség, a jogbiztonság és a közbeszerzések tisztaságának visszaállításában jelölte meg. Mi kéne még?

Itt a vége?

Hogy mikor élt át a magyar diplomácia olyan katasztrofális hónapokat, mint 2024 második felében, mikor zuhant Magyarország nemzetközi megítélése ekkorát, mikor volt a magyar kormány olyan elszigetelt nemzetközi szinten, mint az Európai Unió Tanácsának most véget ért soros elnöksége idején – arra csak a leg­öregebbek emlékezhetnek.