Vár Kufstein

Publicisztika

Ha David Irving elsőfokú ítélete jogerőre emelkedik, gyászolhatnak az erre specializálódott bécsi szabók: a ká-európai nácibarátok kétszer is meggondolják majd, hogy a császárvárosban újítsák fel ruhatárukat.

Ha David Irving elsőfokú ítélete jogerőre emelkedik, gyászolhatnak az erre specializálódott bécsi szabók: a ká-európai nácibarátok kétszer is meggondolják majd, hogy a császárvárosban újítsák fel ruhatárukat. A hétfőn véget ért per a holokauszttagadó brit történész ellen alkalmasint az Auschwitz-Lügét, az Auschwitz tagadását terjesztő, de akár a soát "csakúgy" relativizáló szlovák, horvát, román stb. tettestársakat is elriasztja majd a Mozart-év élvezetétől. Beteszik a lábukat Hegyeshalomnál, aztán, sutty, már sittre is vágták őket. (Lenne ötletünk, hogy kit fizessünk be karintiai sítúrára honi közírásunk nagyjai közül.) David Irving, a Hitler háborúja című könyv szerzője a határozat szerint súlyos bűntettet követett el. Megszegte a "mi voltunk a nácizmus első áldozatai" mítoszába illő, közel fél évszázados Wiederbetätigungsgesetz, azaz az "újraelkövetési" törvény szigorú előírásait. E szerint üldözendő a nemzetiszocializmus "egysíkú, propagandisztikusan előnyös" ábrázolása is, nem pusztán a neonáci szervezkedés és a vele összefüggő fizikai erőszak. Az újraelkövetés Ausztriában nem visszaesést jelöl - elég egyszer is harcosan zsidózni, hitlerájt imádni, germánkodni, s lesújt(hat) a jogállam ökle.

Jörg Haider persze kitűnően tudta, hogyan kell "régi kor árnya felé visszamerengni", és az SS-veteránokat tisztes hadfiaknak, a náci foglalkoztatáspolitikát pedig rendesnek nevezni úgy, hogy a jog barátai hangosan öklendezzenek, ám az ököl veszteg maradjon. Miközben ő ügyesen kódolt, egy zöld politikus csaknem rajtavesztett a szókimondáson, mikor a Waldheim-ügy idején, 1987-ben a bécsi parlamentben horogkeresztes zászlót lengetve utalt a délceg Wehrmacht-főhadnagy balkáni kalandjaira. Végül őt sem perelték be, de a törvény nem alszik, szinte minden évben elítélnek egy-két náciszimpatizánst az Alpok túlalján.

De szégyellje-e magát a magyar, mert neki soványabb a bétékája? Mert szelíd rónáinkon még tisztességesen kódolni sem kell megtanulnia a tőrölmetszett antiszemitának? Ez a lap nem szokott folyvást rendőrért kiáltani, s szabadságjogi alapon aligha tapsolna a magyar gyűlöletbeszéd-törvénynek - de nehéz az elég-tétel érzése nélkül szemlélni az Irving-féle el-szántakat a dutyi küszöbén. Némi szuttyogatás ugyanis kijár annak, aki túlélők százezreinek méltóságát sérti (s ha a nácizmus apologétáit ők maguk perelnék be álmatlan éjszakáikért, szívrohamaikért, feltörő kényszerképzeteikért, nem pedig az osztrák állam, akár ennél több is).

Most úgy fest, a tavaly november óta vizsgálati fogságban tartott, 67 éves britet három esztendőre hűvösre teszik. Kaphatott volna akár tízet is, hisz Ausztriában járva már 1989-ben buzgón tagadta a gázkamrák létét. Ám nem is az ítélet számszerűsége volt e per legfontosabb mozzanata. A tárgyaláson hirtelen világosság gyúlt Irving agyában: valami Eichmann-iratok állítólagos tanulmányozása után rádöbbent, hogy tényleg létezett a holokauszt, a gázzal nemcsak kísérleteztek a haláltáborokban, sőt a kristályéjszaka gonosztetteit sem SA-legényeknek beöltöztetett bérencek követték el. E színjáték legalább annyira volt szánalmas, mint amennyire gyomorforgató: a holokauszttagadáshoz, mint piros karszalag a barna inghez, úgy passzol az, ha valaki egy utolsó, gyáva féreg is.

A bécsi bíróság mindenesetre merő hablatynak tartotta e védekezést, Irving eddigi igehirdetéseit pedig különösen veszélyesnek. "' korántsem szokásos Wiederbetätigung-vádlott - jelezte az ügyész. - Olyan ember ül itt, aki visszaélt azzal, hogy történészi szerepe okán példaképnek tekintik."

Példakép? Ízlelgessük egy kicsit ezt a szót.

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.