Faltól falig

Publicisztika

Budapest VI. kerületének vezetése a választási kampány kellős közepén csoportos politikai öngyilkosságra készül. Ez akár a magánügyük is lehetne.

Budapest VI. kerületének vezetése a választási kampány kellős közepén csoportos politikai öngyilkosságra készül. Ez akár a magánügyük is lehetne.

De nem az.

Lapzártánkkor épp bontanak egy házat a pesti belvárosban. A Király utca 40. 1844-ben épült, a híres, nagyszerű építész, Hild József tervezte. Védett, a világörökséghez tartozó területen áll, a régi pesti zsidónegyedben. A tulajdonos, a VI. kerületi önkormányzat azt állítja, jogerős bontási engedéllyel rendelkezik. A városuk, városunk ledózerolása, valamint az így keletkező üres telkek ocsmányságokkal történő beépítése ellen tiltakozó civilek vitatják az engedély jogszerűségét: a műemlékvédelem hozzájárulását az építési hatóság szerepében fellépő VII. kerület "elfelejtette" megkérni. A civilek ezért - a bontási rendelet végrehajtásának felfüggesztését kérve - az ügyészséghez fordultak. A kulturális miniszter és a főpolgármester felszólította az önkormányzatot: a helyzet tisztázásáig álljanak le. A bontással a műemlékvédelmi hatóság vezetője sem ért egyet.

A tiltakozók, akik egy hete belakják a tévéhíradókat, azt sem értik, hogy a rendőrség honnan szerez tudomást a sajtótájékoztatóikról, és miért vegzálja őket azzal, hogy a köz felvilágosítására szervezett szeánszokat 72 órával korábban be kellene jelenteniük. A rendőrök egyébként az egybegyűltek szórakoztatásáról is gondoskodnak, amikor egy aktivista a ház épülő állványzatáról próbálja petícióját felolvasni, a kamerák kereszttüzében szedik le. Arra hivatkoznak, hogy bejelentetlenül demonstrál - az, hogy a bontás jogellenesen történik, nem különösebben hatja meg őket. Megkapták, amit akartak - mondja az egyik rendőr, miután az izgága civilt bilincsbe verve viszik el.

Az ügyészség soron kívül vizsgálja az ügyet. A soronkívüliség azt jelenti, hogy lapzártánkkor, hétfő délután, hét nappal a beadvány benyújtását követően még mindig nem hozott döntést. A bontás, a dolog természetéből adódóan, egy idő után visszafordíthatatlan lesz. És akkor már tökmindegy, hogy jogszerűen vagy jogszerűtlenül történt. Építsétek újra, faszikáim, van olcsón bontott téglánk.

Az alpolgármester, Fürst György beszól a kulturális miniszternek és a főpolgármesternek. Az önkormányzati autonómiára hivatkozik. Máskor a hülyét játssza, és (Verók István polgármesterrel) az üres telken állítólag majd felépülő idősotthon terveire hivatkozva csal könnyet az érdeklődők szemébe. Elvégre itt kerületfejlesztés folyik. Nyilván az akadékoskodó civilek a felelősek az elmúlt tizenhat év minden tehetetlenségéért és nemtörődömségéért.

Hogy a telek pontosan kié lesz, nem tudjuk. Majd nyilván kiderül az is, ha máskor nem, amikor árulni kezdik az "új építésű lakásokat a Belváros szívében". Akkor már senki nem fog kérdéseket feltenni a bontás jogszerűségéről, a telek áráról, arról, hogy ez miért érte meg az önkormányzatnak, s hogy lett-e volna más megoldás; olyan, amelyik nem e város házainak, értékeinek, múltjának a felszámolásával jár. Gyanítjuk, nem is igen lenne kinek. Hisz hol lesz már akkor Fürst vagy Verók.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.