Ripp Zoltán

Vezércsel és végjáték

Az ellenzék feladatairól

Publicisztika

Túl vagyunk a nagy csatán, Márki-Zay Péter megnyerte az előválasztás második fordulóját. Orbán kihívójának személyén múlhat a rendszer leváltásának esélye, vélik sokan, nyilván ettől szabadultak el az indulatok. 

Fontos a listavezető személye, természetesen, a győzelmi esélyeket latolgatva azonban lényegesebb faktor egyfelől a zsarnoki rendszer ereje, másfelől az ellenzék állapota, támogatottsága, stratégiája.

Többféleképpen tud megbukni egy parlamentáris díszletek között működő autokrácia, a legkevésbé szabad, békés választások nyomán szokott. Kellő fantáziával elképzelhető, hogy a despotikus rendszerbe kényszerűen betagozódott ellenzék sikeresen alakítja a közhangulatot, minden beépített hátrány, hatalmi machináció, csalás, erőszak dacára a maga javára fordítja a parlamenti erőviszonyokat, sikeresen veri vissza a despota és hívei polgárháborús hangulatot teremtő ellentámadását, átkel a gondosan telepített aknamezőn, helyreállítja és megszilárdítja a demokratikus jogállami viszonyokat, sikeres és népszerű, morálisan kikezdhetetlen kormányzással semlegesíti az autokratikus rendszer ágenseinek intrikáit. Úgy tűnik, a gyenge lábakon álló, széttagolt magyar ellenzék komolyan veszi végre, hogy mire kell összefognia. Nem könnyű a feladat, különösen arra gondolva, hogy az elmúlt jó száz évben minden rendszerváltásnak megvoltak a külső indikátorai és feltételei. Trump bukása óta Orbán számára a nemzetközi helyzet tendenciaszerűen romlik, de „szuverenista” stratégiájának kudarca sem fogja zavarni a brüsszelező, sorosozó, migránsozó retorika folytatásában, amire a sérelmi politika iránt fogékony bázisa helyeslőn reagál, külső nyomást feltételezve dafke magatartással válaszol.

 

Erővonalak

1. A fülkében kivívott ellenforradalom óta eltelt három ciklus során Orbán a demokrácia jelzésszerű kulisszáit meghagyva koherens despotikus rendszert teremtett, vazallusaival uralja a hatalmi szféra minden intézményi elemét és személyi posztját. Ha még talál rést a bástyán, azonmód betömi, a legfőbb ügyészi poszt végtelenítése csak az első lépés. Végre közhellyé vált, hogy pusztán kormányváltó választásokra készülni dőreség, az ország Orbán utáni kormányozhatóságának feltétele az alkotmányos köztársaságot teremtő rendszerváltás. A kiépült hatalmi szféra Orbán személyére van szabva, a szerkezet uralása nem csereszabatos. Nem az tehát az elsődleges kérdés, hogy egy nem szabad és tisztességtelen választási harcban elért szűkös győzelem esetén ki váltsa Orbánt a kormányfői poszton, hanem hogy milyen módon lehet felszámolni személyi függőségek hálózatával befont rendszerét, mielőtt az uralt hatalmi pozíciókat kihasználva visszakapaszkodna. A jogállamiság helyreállítását akadályozó jogszabályok keltette dilemma valós, de sok tere nincs a lacafacázásnak. Ha az ellenzék nem akarja, hogy győzelme pirruszi legyen, nem vezércserére kell felhatalmazást kérnie, hanem arra, hogy hamar eltakarítsa a rendszerváltás útjában álló intézményi, jogszabályi és személyi akadályokat. A verbális radikalizmus már megvan hozzá, mindössze az a kérdés, hogy van-e, lesz-e hozzá terv és erő.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.