Ripp Zoltán

Vezércsel és végjáték

Az ellenzék feladatairól

Publicisztika

Túl vagyunk a nagy csatán, Márki-Zay Péter megnyerte az előválasztás második fordulóját. Orbán kihívójának személyén múlhat a rendszer leváltásának esélye, vélik sokan, nyilván ettől szabadultak el az indulatok. 

Fontos a listavezető személye, természetesen, a győzelmi esélyeket latolgatva azonban lényegesebb faktor egyfelől a zsarnoki rendszer ereje, másfelől az ellenzék állapota, támogatottsága, stratégiája.

Többféleképpen tud megbukni egy parlamentáris díszletek között működő autokrácia, a legkevésbé szabad, békés választások nyomán szokott. Kellő fantáziával elképzelhető, hogy a despotikus rendszerbe kényszerűen betagozódott ellenzék sikeresen alakítja a közhangulatot, minden beépített hátrány, hatalmi machináció, csalás, erőszak dacára a maga javára fordítja a parlamenti erőviszonyokat, sikeresen veri vissza a despota és hívei polgárháborús hangulatot teremtő ellentámadását, átkel a gondosan telepített aknamezőn, helyreállítja és megszilárdítja a demokratikus jogállami viszonyokat, sikeres és népszerű, morálisan kikezdhetetlen kormányzással semlegesíti az autokratikus rendszer ágenseinek intrikáit. Úgy tűnik, a gyenge lábakon álló, széttagolt magyar ellenzék komolyan veszi végre, hogy mire kell összefognia. Nem könnyű a feladat, különösen arra gondolva, hogy az elmúlt jó száz évben minden rendszerváltásnak megvoltak a külső indikátorai és feltételei. Trump bukása óta Orbán számára a nemzetközi helyzet tendenciaszerűen romlik, de „szuverenista” stratégiájának kudarca sem fogja zavarni a brüsszelező, sorosozó, migránsozó retorika folytatásában, amire a sérelmi politika iránt fogékony bázisa helyeslőn reagál, külső nyomást feltételezve dafke magatartással válaszol.

 

Erővonalak

1. A fülkében kivívott ellenforradalom óta eltelt három ciklus során Orbán a demokrácia jelzésszerű kulisszáit meghagyva koherens despotikus rendszert teremtett, vazallusaival uralja a hatalmi szféra minden intézményi elemét és személyi posztját. Ha még talál rést a bástyán, azonmód betömi, a legfőbb ügyészi poszt végtelenítése csak az első lépés. Végre közhellyé vált, hogy pusztán kormányváltó választásokra készülni dőreség, az ország Orbán utáni kormányozhatóságának feltétele az alkotmányos köztársaságot teremtő rendszerváltás. A kiépült hatalmi szféra Orbán személyére van szabva, a szerkezet uralása nem csereszabatos. Nem az tehát az elsődleges kérdés, hogy egy nem szabad és tisztességtelen választási harcban elért szűkös győzelem esetén ki váltsa Orbánt a kormányfői poszton, hanem hogy milyen módon lehet felszámolni személyi függőségek hálózatával befont rendszerét, mielőtt az uralt hatalmi pozíciókat kihasználva visszakapaszkodna. A jogállamiság helyreállítását akadályozó jogszabályok keltette dilemma valós, de sok tere nincs a lacafacázásnak. Ha az ellenzék nem akarja, hogy győzelme pirruszi legyen, nem vezércserére kell felhatalmazást kérnie, hanem arra, hogy hamar eltakarítsa a rendszerváltás útjában álló intézményi, jogszabályi és személyi akadályokat. A verbális radikalizmus már megvan hozzá, mindössze az a kérdés, hogy van-e, lesz-e hozzá terv és erő.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”