A választó is aktív, nem csak a tüntető
KepernyUfoto_2017-07-21_-_17.44.49.png

A választó is aktív, nem csak a tüntető

  • Mikecz Dániel
  • 2018. január 10.

Liberális szemmel – Republikon

A passzivitás leküzdése tehát már önmagában elvezethet a kormányváltáshoz.

A választásokhoz közeledve egyre több olyan kezdeményezés tűnik fel, mely a tudatos választási részvételre buzdít. Ilyen a Közös Ország Mozgalom, a Viszlát, kétharmad és a múlt héten színre lépett Válasszunk! 2018 (V18) is. A tudatos választás itt azt jelenti, hogy az egy fordulós rendszerben a kormányváltást kívánó szavazó a legesélyesebb jelöltre szavazzon. A tudatos szavazás továbbá az általános választói mozgósításra is vonatkozik, tehát az említett szervezetek, csoportok azt kívánják elérni, hogy minél többen menjenek el szavazni.

A magas választási részvétel a politikai rendszer elfogadottságáról és az állampolgári aktivitásról árulkodik. A magas részvétel továbbá segít megakadályozni azt, hogy egy szűkebb, a kormányzati politika által támogatott társadalmi réteg kisajátítsa a kormányzók kiválasztásának jogát. A magasabb részvétel tehát erősebb visszacsatoláshoz és így jobb szakpolitikához vezet. Egyre több politikus és véleményformáló emeli ki, hogy a valódi ellenfél a választók fásultsága, a változtatni kívánók apátiája. A passzivitás leküzdése tehát már önmagában elvezethet a kormányváltáshoz.

false

 

Fotó: Németh Dániel

A hasonló gondolatmenetek szerint a politikai részvétel különböző formái, mint a választás, a tüntetés, petíciók aláírása, választott képviselők felkeresése elhelyezhetőek egy képzelt egyenesen. Ennek egyik végpontja a választás, amely intézményesített és kevés energiát, befektetést kíván, a másik végén pedig az olyan törvényellenes és kockázatos részvételi formák vannak, mint a gyár- és házfoglalás. Köztes pozíciót foglal el ezen az egyenesen a hagyományos utcai tüntetés.

A valóságban azonban a választási részvétel Magyarországon nem sokkal alacsonyabb, mint a nyugat-európai országokban, ám az egyéb részvételi formák tekintetében nagyobb az eltérés hazánk hátrányára. A fentiek tekintetében felvetődik, hogy magyarok különbséget tesznek a választásokon való részvétel és a politikai részvétel többi, korábban már említett formái között. Az is könnyen belátható (és kutatások is igazolják), hogy sokan azok közül, akik tüntetéseken adnak hangot elégedetlenségüknek, rendszerint részt vesznek az általános választásokon. Persze, bizonyos esetekben a legelkötelezettebb aktivisták távol maradnak vagy érvénytelen szavazatot adnak le.

A politikai pártok számára mindezek tekintetében az a kérdés merül fel, hogy milyen típusú aktivitásra érdemes ösztönözniük szimpatizánsaikat. Kézenfekvő, hogy minél szorosabb kapcsolatot kívánnak kialakítani tagjaikkal, támogatóikkal. Ilyen célokat szolgált pl. az MSZP esetében 2010 előtt a kapcsolat.hu, vagy a Momentum által elindított Cselekvés Körei. Ezeknek az alkalmazásoknak, aktivitásoknak a lényege nem a választók, hanem az aktivisták, tagok mozgósítása. Lehetőséget kell biztosítani a párt melletti elköteleződésre, adott esetben akár a sikerélményre és láthatóságot kell biztosítani a pártnak.

false

Ezekbe a kezdeményezésekben azonban nem vonható be mindenki, aki a párt lehetséges szavazója lehet. Természetesen lehetőséget kell biztosítani a belépésre, azonban egy bizonyos körön kívül a többség nem kíván rendszeresen politikával foglalkozni. Ez nem feltétlenül nemtörődömség kérdése, csupán a többség mindennapi életét nem a politikával, hanem más egyéni vagy társas tevékenységgel kívánja tölteni. Mindezekből az következik, hogy nem szabad messzemenő következtetéseket levonni a választói aktivitásra vonatkozóan abból, hogy mennyien jelennek meg egy tüntetésen. És fordítva: nem érdemes úgy feltüntetni a tüntetési vagy szervezeti részvételt, mint ami az aktív állampolgárság kizárólagos kritériumai lennének.

Liberális szemmel – A Republikon blogja a magyarnarancs.hu-n

Liberális szemmel – Republikon

Számok. Politika. Elemzés. Feminizmus. Mozgalmak. Liberalizmus.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.