Tudja-e Tarlós, mi a különbség a metró és a busz között?
metro_top_story_lead.png

Tudja-e Tarlós, mi a különbség a metró és a busz között?

  • Király Dávid
  • 2018. január 5.

Liberális szemmel – Republikon

Mindent bevet a főpolgármester, hogy ne kelljen akadálymentesíteni a metrót.

„Hiába örvendezik annyira Horváth Csaba – inkább olvassa el a jogszabályt, s megtudja, hogy nemcsak lifttel biztosítható a metró akadálymentesítése, hanem például mozgójárdákkal vagy a felszínen, alacsonypadlós buszokkal is.”

A fenti mondatok Tarlós Istvántól származnak, a főpolgármester így kommentálta a Fővárosi Választási Bizottság decemberi döntését, amely jóváhagyta az MSZP fővárosi képviselőjének népszavazási kezdeményezését. Horváth Csaba novemberben a következő népszavazási kérdést nyújtotta be az FVB-nek:

Akarja-e Ön, hogy a 2017-2020 között történő budapesti M3-as metróvonal felújításával egyidejűleg valósuljon meg ezen metróvonal valamennyi megállójának teljes értékű akadálymentesítése, az 1997. évi LXXVIII. törvény 2. §-ának 1. pontjában meghatározottak szerint?

A főpolgármester reakciója a tőle megszokott stílust képviseli, tartalmilag azonban két ponton is téved. Először is azért, mert abból indul ki, hogy Horváth Csaba népszavazási kezdeményezése liftek beépítéséről szól, noha – mint az fent is látható – a szocialista politikus kérdése a metró teljes értékű akadálymentesítésére vonatkozik, anélkül, hogy ennek eszközeit meghatározná.

Ezt azonban Tarlós nem vette figyelembe, hiszen egy interjúban, amelyben a népszavazást értelmetlennek nevezte, később hibásan újra azzal érvelt, hogy az „1997-es törvényből nem derül ki, hogy lifteket kellene építeni, ezért még ha érvényes és eredményes is lenne a referendum, akkor sem következne belőle, hogy ezt kell tenni”.

A főpolgármester téved azért is, mert az M3-as metrót összekeveri a metró útvonalával. Az MSZP fővárosi képviselője ugyanis nem az észak-déli metró útvonalának akadálymentesítését kezdeményezi, hanem konkrétan a metróét, mint közlekedési eszközét. Kicsit érthetőbben: nem az a cél, hogy Kőbánya-Kispestről Újpest-Központig akadálymentesen el lehessen jutni valahogy, hanem az, hogy ezen a szakaszon az akadálymentes közlekedés a metrón legyen elérhető.

A Horváth féle kérdésben hivatkozott jogszabály, tehát az 1997. évi LXXVIII. törvény 2. §-ának 1. pontja így szól:

„Akadálymentes: az épített környezet akkor, ha annak kényelmes, biztonságos, önálló használata minden ember számára biztosított, ideértve azokat az egészségkárosodott egyéneket vagy embercsoportokat is, akiknek ehhez speciális eszközökre, illetve műszaki megoldásokra van szükségük.”

Az épített környezet tehát itt nem Budapestet, hanem azon belül az M3-as metró infrastruktúráját jelenti, az pedig a Tarlós által oly sokszor hivatkozott józan ésszel is belátható, hogy az akadálymentes metró, ha a lifteken túl más eszközzel talán meg is valósítható, alacsonypadlós buszokkal biztosan nem. Azon egyszerű okból, hogy a metró az metró, a busz meg busz és a kettő aligha felcserélhető.

Ugyanakkor nem elhanyagolható, hogy Tarlósék korábban felkérték a Műegyetem szakembereit, hogy dolgozzanak ki olyan megoldásokat a metróállomások akadálymentesítésére, amelyek kiválthatják a kétségkívül költséges lifteket, ennek eredményéről azonban a városvezetés mélyen hallgat. Valószínűleg nem járunk messze a valóságtól, ha azt feltételezzük, hogy a felkért szakemberek nem jutottak semmire.

Az M3-as metró teljes akadálymentesítéséről szóló népszavazás tehát Tarlós állításával ellentétben nem értelmetlen, pusztán annak szükségessége méltatlan. Méltatlan az, hogy a kormány és a városvezetés számára egy ekkora beruházás esetén az esélyegyenlőség feltételeinek megteremtése nem automatikus, méltatlan az akadálymentesítés igényének bagatellizálása, ahogyan az FVB népszavazást jóváhagyó döntésének megfellebbezése is az.

Egy friss közvélemény-kutatás szerint az M3-as metró teljes akadálymentesítését a budapestiek 92 százaléka támogatja, az erről szóló népszavazás mögé pedig kilenc ellenzéki párt állt be. A fővárosiak ekkora tömegével szembe helyezkedni még egy Budapest ellenes politikát folytató kormány és egy a fővárosiak akaratát érvényre juttatni képtelen, gyenge városvezetés részéről is ostobaság lenne.

Liberális szemmel – A Republikon blogja a magyarnarancs.hu-n

Liberális szemmel – Republikon

Számok. Politika. Elemzés. Feminizmus. Mozgalmak. Liberalizmus.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.