Szerdán a Közbeszerzési Döntőbizottság megsemmisítette a BKK pótlóbusz-tenderét, a 150 darab autóbusz beszerzését tehát elölről kell kezdeni. Kiírás, pályázatok, elbírálás, eredményhirdetés, a vesztes kifogása, jogerős döntés, szerződéskötés – legalább fél év, mely alatt a kritikus állapotban lévő M3-as metróhoz hozzá sem lehet nyúlni.
Ironikus, hogy a tender megsemmisítéséhez vezető vizsgálatot annak a kormánynak a nemzetgazdasági minisztere kezdeményezte, amely a főváros számára egyértelműen előnytelen szolgáltatásvásárlást (leánykori nevén kiszervezést) az önkormányzatra, illetve a BKK-ra erőltette.
A főváros több szempontból is rosszul járt: továbbra sincsenek pótlóbuszaink, a már eleve késésben lévő metrófelújítást belátható időn belül nem lehet megkezdeni, és a KDB még meg is büntette a BKK-t 40 millió forintra. A tender vélhetően nem a hibás kiírás miatt bukott el, inkább a kormányközeli érdekkörök összecsapásának lehetett áldozata. A szarka és a farka.
| ||
Ugyanakkor a KDB döntésével Tarlós István főpolgármester lehetőséget kapott arra, hogy a kialakult helyzetet Budapest és a saját javára fordítsa. A busztender elkaszálásával a főváros ismét mérlegelheti, hogy megvásárolja-e saját cégének, a BKV-nak a 150 darab autóbuszt, vagy továbbra is aláveti magát a kormány akaratának, és kiszervezi a szolgáltatást.
Budapest egyértelműen azzal jár jobban, ha a BKV-nak vásárol buszokat. A BKV tízéves távlatban 20 milliárd forinttal olcsóbban tudná üzemeltetni a járműveket, amelyek ezen felül jelentősen javítanák a közlekedési vállalat versenyképességét a fővárosi közösségi közlekedés buszos ágazatából egyre nagyobb szeletet kiharapó magánvállalkozásokkal szemben. Nem utolsó szempont, hogy ezek a buszok a BKV-n keresztül a főváros vagyonát képeznék.
A kérdés, hogy Tarlós István szembe mer-e szegülni a buszkiszervezést erőltető kormánnyal. A városvezetés elmúlt hatévi teljesítményét figyelembe véve aligha. A kormány a főváros minimális vagy épp semmilyen ellenállása mellett vihette a budapesti kórházakat és iskolákat, a Városligetet, a Dagályt vagy a komplett agglomerációs közlekedést HÉV-estül.
A 3-as metró felújítása ugyanakkor az a nagyberuházás, amely a leginkább meghatározza Tarlós István főpolgármesterségének várhatóan kilenc esztendejét – úgy is mondhatjuk, a 3-as metró Tarlós 4-es metrója, ez az ő öröksége, a nyom, amelyet Budapesten hagy. Nem mellesleg ez az a feladat, amelyet a budapestiek biztonsága érdekében mindenképpen és mielőbb el kell végezni.
Azt már tudjuk, milyen következménnyel jár a kormány feltétel nélküli kiszolgálása: közbeszerzési trükközéssel a budapestiekre erőltetett orosz metrók, fideszes érdekcsoportok által szétcincált buszbeszerzés és bizonytalan európai uniós támogatás fémjelzik a főváros jelenleg legfontosabb beruházását, amely érdemben még csak meg sem kezdődött.
Ha Tarlós István ezúttal szembehelyezkedik a kormánnyal, az nem jelent egyoldalú konfliktust. Ha nem lenne elég, hogy az elmúlt hat évben Orbán Viktor kormánya mindent megtett, hogy eljelentéktelenítse Budapestet és annak vezetését, gyakorlatilag nincs olyan hét, hogy Lázár János kancelláriaminiszter ne alázná meg nyilvánosan a főpolgármestert a menetrend szerinti kormányinfón.
A Lázár Jánossal folytatott verbális csörte azonban kevés ahhoz, hogy a főpolgármester bizonyítsa a saját és az általa vezetett önkormányzat önállóságát. A 3-as metró ügyében Orbán Viktor számára kell egyértelművé tennie, hogy a budapesti közbeszerzéseket árgus szemekkel figyelő fideszes érdekcsoportoknak nincs helye a Városházán.
Ha Tarlós István vissza akar szerezni valamennyit a folyamatosan apadó tekintélyéből, akkor meg kell értetnie a miniszterelnökkel, hogy Budapest nem irodalmi kérdés. Hogy a beruházások során az első számú érdek a budapestieké, hogy a városfejlesztés nem pusztán a fideszes klientúra kitömésével szükségszerűen együtt járó poros és hangos kellemetlenkedés.
