Andy Vajna, a vidék hangja

Új szelek fújdogálnak azoknál a napilapoknál, amelyeket Andy Vajna nemrég megvásárolt. Ismerősek ezek a szelek.

Átlagos szerdai munkanapnak indult október 18. a Lapcom kiadóhoz tartozó szerkesztőségekben. Noha a győri Kisalföld, a szegedi Délmagyarország és a Bors munkatársai számoltak azzal, hogy Andy Vajna feltűnése változásokkal járhat, aznap egyik pillanatról a másikra mindhárom főszerkesztő távozott, köztük az a győri vezető, aki jó két évtizede irányította szerkesztőségét. Volt olyan lap, ahol a reggeli értekezlet után kérették be a főszerkesztőt, majd hamarosan az újjal jelent meg a Lapcom vezérigazgatója, Andreas Merz, és tájékoztatta az újságírókat, hogy a tulajdonosváltás főszerkesztőváltással is jár. A távozók jó viszonyban voltak a szerkesztőség tagjaival, ráadásul gazdaságilag is sikeres lapokat csináltak. Vagyis a változtatás csakis politikai okokkal volt magyarázható.

Az eltelt bő egy hónap alatt más tartalmi és személyi változások is történtek a Lapcom-lapoknál. Ezek jól mutatják, hogyan változtatják meg egy szerkesztőség életét a megfogalmazódó politikai igények, és hogy az új, NER-ben érdekelt tulajdonos a korábbi üzleti alapon gondolkodóval szemben milyen útra tereli az amúgy gazdaságilag sikeres, azaz nemcsak önfenntartásra, de a profittermelésre is képes szerkesztőségeket. Mielőtt betekintenénk a Vajnához került szerkesztőségek mindennapjaiba, vessünk egy pillantást oda, ahonnan a kormánybiztos cége (Avalue) megvásárolta a Lapcomot – nem akárkiről beszélünk ugyanis.

Világsztár eladó

Amikor Andy Vajna szeptemberben megvette a Borsot, a Kisalföldet, valamint a Délmagyarországot (a továbbiakban: Délmagyar) kiadó Lapcomot, csak az maradt ki a hírekből, hogy a kormánybiztos valójában kitől vette át a tavaly közel 1,5 milliárd forint nyereséget termelő céget. Az eladó hivatalosan egy Kajmán-szigeteken bejegyzett offshore cég volt (Radio Bridge Media Holdings), ám hogy ez kié, az nem derült ki. (Épp e homály miatt tartotta magát sajtókörökben korábban olyan vélemény is, miszerint valójában balos, pártközeli tulajdonban van a cég – ami egyébként nem volt igaz.) Több újságíróval beszéltünk, ám egyikük sem tudta, kié a Lapcom – viszont nem is érdekelte őket, mivel a tulajdonos nem szólt bele a szerkesztőségi tartalomba, hanem „csendben meghúzta magát”. Tény, az Elliott sosem reklámozta, hogy övé lenne a Lapcom, igaz, a londoni és New York-i irodával rendelkező tekintélyes, Paul Singer alapította befektetési alap (hedge fund) portfóliójában a magyar cég apróságnak számított. A Lapcom korábbi tulajdonosa, az Elliott Advisors a számos ágazatban (programozás, ingatlan, média, telekommunikáció stb.) gigaérdekeltségekkel rendelkező Elliott Management Corporation londoni leágazása; utóbbi a Wikipedia szerint 33-34 milliárd dollárnyi befektetést kezel, egy idei listán pedig a világ tizenegyedik legnagyobb hedge fundja lett. Az Elliott szándékosan nem verte nagy dobra, hogy övé a Lapcom, és tartotta magát ún. low profile taktikájához, bár letagadni sem akarta a magyar céget. A Lapcom felügyelőbizottságában korábban ott ült Mark Levine és Gordon Singer (az alapító fia), az Elliott vezető menedzserei, míg októberig volt fb-tag Armenio Keusseyan, az Elliott befektetési elemzője.

A világ egyik legnagyobb hedge fundja csaknem 18 év után vonul ki Magyarországról. 1999-ben vásárolták meg a Rádió Bridge-et és az Autó-Motor magazint birtokló Híd Rádió Kft.-t. Ez a befektetés azonban hamar rossz üzletnek bizonyult, mivel az első Fidesz-kormány alatt adtak ki egy sor frekvenciaengedélyt, ami betett az első magántulajdonú kereskedelmi adónak: a Rádió Bridge 2002-ben meg is szűnt. A Híd Rádió próbálkozott egy sportnapilap indításával, ez is bukta lett, ám a kezdeti nehézségek ellenére mégsem adták fel. Ott volt nekik a magyar Eurosport, és úgy döntöttek, belevágnak a bulvárba: elindították a Bors elődjét 2001-ben, és ez a húzásuk bejött. (Ez előbb Színes Mai Lap, majd a védjegyper után Színes Bulvár Lap lett, 2007-től viseli a mai nevét. Az Elliott 2005-ig vállalta névvel is e tulajdonát, ezután tűnt fel a kajmán-szigeteki tulajdonos a cégadatok szerint.)

Az Elliott sikerének kulcsszereplője Pallagi Ferenc, aki egyszerre volt ügyvezető és főszerkesztő 2005-től a Bors elődjénél. Pallagi megállította a példányszám zuhanását, majd a napi 60 ezerről feltolta közel 90 ezerre, ami azért volt bravúr, mert akkoriban már szűkült a print lapok piaca, ahogyan az a Blikk adataiból az első grafikonunkon is látszik. 2010 után aztán a Bors példányszáma is csökkenni kezdett, igaz, kisebb mértékben, mint a Blikké. 2013-ban aztán a szintén az Elliotthoz tartozó, a Borsot kiadó Kurrens Press megvásárolta a magyar piacot épp elhagyó Daily Mail-csoporttól a győri Kisalföldet és a szegedi Délmagyart tulajdonló Lapcomot (az Elliottról Pallagi is szót ejtett egy akkori Origo-cikkben). Ez újra jó befektetésnek bizonyult, hiszen a két megyei lap átlagából kijövő napi példányszám magasan verte a többi megyét uraló cégek átlagait (lásd második diagramunkat), ennek oka elsősorban a Kisalföld remek eladási mutatója, másodsorban a Délmagyar tisztes teljesítése volt.

A vidéki lappiac legzsírosabb falatja volt a Lapcom, amelynek megszerzésével 2014-től a Borsra és a két vidéki lapra alapozva évi közel tízmilliárdos árbevétellel és egymilliárdnál magasabb haszonnal számolhatott az Elliott, miközben két nyomdát (egy-egy győrit és szegedit) is sikerült megszereznie.

De akkor miért hagyta ott az Elliott ezt a jól jövedelmező üzletet, amely az idén is, de vélhetően jövőre is szép summát termel majd? „Azért, mert a Bors valójában mindig is eladó volt” – hallottunk több helyről is egy lehetséges magyarázatot, amikor az illetékeseknél erről érdeklődtünk. Példaként hozzák fel azt a 2009-es esetet, amikor a Blikk tulajdonosa, a Ringier megvenni készült a Borsot, amit aztán a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) akadályozott meg; de más terjeszkedési vagy éppen eladási szándékból sem lett semmi, mert mindig hiányzott valami a végső sikerhez. „Az Elliott üzleti befektető. Ha kap egy ajánlatot, azt megfontolja, és ha az jó, akkor elfogadja. Ez történt most. Nagyon jó ajánlatot kaptak. Ha úgy látták, így járnak a legjobban, miért ne adták volna el?” – értesültünk az Elliott közeléből.

Úgy tudjuk, Andy Vajna képviselője jó egy éve kopogtatott az Elliottnál Londonban. Amikor néhány találkozó után látszott, hogy az ajánlat komoly, a hedge fundnál mérlegelni kezdtek. Végül arra jutottak, hogy befektetői szempontból Magyarország sokkal rosszabb hely lett, mint amilyen négy évvel korábban, 2013-ban a Lapcom megvásárlásakor volt. Az országkockázat is nőtt ez idő alatt: még kiszámíthatatlanabb lett a törvényhozás, az ügyészség és a bíróságok helyzete még rosszabb lett, a korrupció is kiterjedtebb, továbbá a nyomtatott sajtó helyzete is romlik (ez utóbbi persze világjelenség). Ez még azonban nem biztos, hogy elég lett volna az eladáshoz, kellett hozzá legalább két másik tényező is. Egyrészt nyilvánvaló volt, hogy 2016-ban komoly fordulat állt be a hazai lappiacon (a Népszabadság bezárása, illetve jelentős számú vidéki napilap Mészáros Lőrinchez juttatása), ami egyértelműen jelezte, hogy a kormányközeli erők totálisan meg akarják változtatni a korábbi status quót a megyei lappiacon (is). „Egy külföldi befektető, aki pénzt akar keresni az üzleteivel, ilyenkor mérlegel, és felteszi magának a kérdést: miért harcoljak ezzel? Főleg, ha jól tudok kiszállni!” Azt ugyan nem tudtuk meg, pontosan mennyiért vették meg a Lapcomot, de azt igen, hogy az Elliott bőven pluszban hagyta el Magyarországot. Ha igazán meg akarnak szerezni valamit, akkor a NER-hez közeli médiavállalkozások, így Vajnáék is sokkal többet képesek ajánlani a „csak” a piacról élő szereplőknél. Azaz zsarolásról, durvulásról szó sem volt, és tavasszal már a magyar vezetők is tudták: a Lapcomnak hamarosan új tulajdonosa lesz.

Depolitizálják a Borsot

Andy Vajnának a leghatározottabb tervei jelenleg a Borssal vannak. A Lapcomot megvásárló Avalue arról tájékoztatta a Narancsot, hogy szándékaik szerint néhány éven belül a Bors lesz a piacvezető bulvárlap, azaz beelőzi a Blikket. Várhatóan megerősítik a lap online rovatát, a szerkesztőségben úgy tudják, hogy a jelenleg öt szerkesztővel működő csoport létszáma hónapokon belül megtöbbszöröződhet. Vannak, akik 10-15 fő érkezéséről tudnak, de más hallott „olyan ötletről, hogy a borsonline-t a szintén Vajna tulajdonú Tv2, illetve Rádió1 online felületével vonnák össze, és így jönne létre egy méretes online felület. Aztán a következő héten azt mondják erre, hogy nem aktuális. Talán a jövő év elejére dől ez el”.

Az viszont nagy kérdés, miként akarja a Bors megelőzni a Blikket, amikor utóbbi példányszáma még mindig csaknem a duplája Vajna újságjáénak. A Bors előtt persze óriási lehetőségek nyíltak meg: szinte korlátlan hirdetési felületként ott a Tv2 és az országosan bővülő Rádió1. Az is jótékonyan hathat a példányszámra, ha a Vajna-média vezető arcai közül egyre többen tűnnek fel a Borsban, hiszen Till Attila, Sebestyén Balázs vagy Liptai Claudia az elmúlt évek hazai celeblistáin mindig elöl – ha nem épp az első helyen – szerepeltek. Mi több, úgy tudjuk, jó néhány blikkes újságíró átcsábítása is megkezdődött. (Az állami hirdetések megugrása már most érzékelhető a Lapcom-lapoknál; korábban ez nem volt ennyire meghatározó bevételi forrás, a Borsnál például alig 5 százalékot tett ki. E változás viszont lehetővé teszi, hogy fizetésben ráígérjenek a versenytárs Blikkre.) Ugyanakkor a Blikk és a Bors sok mindenben különbözik egymástól, és emiatt az olvasók átcsábítása aligha lesz könnyű. A Borsban eddig is sokkal kevesebb közéleti, politikai téma volt, míg a Blikk klasszikusabb tabloid napilapnak számít; a kisebb méretű Bors inkább a celebekre és a show-világra koncentrál. Az utóbbi időkben – Vajnától függetlenül – kifejezetten belpolitikai újságíró már nem is volt a lapnál, bár úgy tudjuk, ebben nem volt tudatosság Pallagiék részéről, ahogyan a lap egyik munkatársa fogalmazott: „Csak valahogy így alakult, igaz, szükségét se éreztük, hogy kifejezetten belpolost igazoljunk.” Mindez nem jelenti, hogy távol tartották magukat a közélettől, Hajdú Péter zavarosnak tűnő cégügyeiről éppúgy beszámoltak, mint Rogán helikopteres kalandjáról, amelynek több részletét is a Bors derítette ki. Emellett ott volt Pallagi Ferenc még az idén is megjelenő Tízezer perc című hétvégi „beszólós” jegyzetsorozata, amelyben a szerző rendre kormánykritikus hangot ütött meg. Szintén jelentek meg kormányzati szereplők a szatirikus Hátsó szándék rovatban, de a lap munkatársai közt csak „baszogató” rovatnak nevezett részben is feltűntek fideszes politikusok, ahogyan ellenzékiek is. (E rovatban azokat „szerkesztették ki” – például politikusokat –, akik hülyeséget mondtak vagy tettek.)

Ezek a politikai tartalmak azonban már múlttá váltak. Andy Vajna érkezése után nemcsak Pallagi Ferenc karcos publicisztikái tűntek el, de a Hátsó szándék is, és szerkesztőségi forrásunk szerint a korábban mindennap jelentkező „baszogatós” rovat heti 2-3 alkalomra csökken, és nem lesznek benne politikusok – vagy legalábbis sokkal ritkábban, mint eddig. A Bors depolitizálása egyértelműen érezhető a múlt héten megjelent lapszámokban is: némi külpolitika mellett (Trump, Észak-Korea, Duterte) belpolitikával már csak nyomokban találkozhattunk. A lap új főszerkesztője, Kovács Vince bűnügyi újságíró volt korábban, úgy tudjuk, ő két, korábban a Borsnál is megfordult bűnügyist próbál visszahívni.

Távozók, maradók és újak

A Borsnál Szekeres Tamás főszerkesztőn és a helyettesén, Sal Endrén kívül két ismertebb újságíró (Földvári Zsófia, Győrik Ferenc „Lekvár”) is távozott. Rajtuk kívül egy jelenleg szerkesztőként dolgozó munkatárs is elhagyni készül Andy Vajna lapját. A nyárhoz képest többen távoztak már a Délmagyartól is. Nem ír több jegyzetet Darvasi László író, aki Szempilla-sorozatának 526. darabját augusztus végén már a 24.hu-n publikálta. Különböző okok miatt elment Cservenák Zoltán, Szlavkovits Rita és Kis Gábor Gergő is a laptól.

Kulcsszereplő a Lapcom-sztoriban Andreas Merz, aki Andy Vajna érkezése után vezérigazgató maradhatott. Merz gazdasági szakember; aki ismeri őt, kompetensnek, jó képességűnek írja le. Egy ismerője szerint „Vajna nyilván felmérte, hogy lehet vele együtt dolgozni, ismeri a céget”. Merz a nekünk küldött levelében azt írta, hogy rendszeresen találkozik Vajnával, ugyanakkor október 18-át, a három távozó főszerkesztőt és a két helyettest „neki kellett felvállalnia” – velük Merz évek óta együtt dolgozott. Azt feltételezzük, hogy az utódok kiválasztásában is lehetett szerepe.

Az elmúlt hetekben Élő Gábor is megérkezett a Lapcom Hattyú utcai székházába. Bemutatták őt a Borsban, az Avalue pedig úgy tájékoztatott, hogy Élő „feladata elsősorban a vidéki szerkesztőségek szakmai felügyelete”. Élő Gábor hivatalosan a korábban távozott Nádori Péter posztját (tartalomfejlesztésért felelős vezérigazgató-helyettes) tölti be, bár idén januárban lett a Mediaworks stratégiai igazgatója. Korábban a Magyar Idők és a Magyar Nemzet online felületét vezette, előtte pedig az MTI Hírcentrum vezetője volt; 2011-ben a volt főbíró, Lomnici Zoltán kiretusálása miatt elbocsátották a közmédiából, ám később bíróság állapította meg, hogy a kirúgása jogellenes volt.

 

A szerkesztőségben azonban nincs rossz hangulat. „Sokáig bizonytalanság volt, hogy ki vesz meg minket. Ez eldőlt. Az is megnyugtat minket, hogy belülről neveztek ki új főszerkesztőt” – mondja egy újságíró. Szekeres Tamás távozása azonban többeket érzékenyen érintett, mert az október 18-án távozó főszerkesztő évek óta vitte a lapot, már akkor is, amikor Pallagi volt a főszerkesztő. „Pallagi alap­vetően ügyvezetett. Az irodája nem is a szerkesztőségben volt, a lapot Szekeres rakta össze régóta. Itt ült köztünk. Amikor Pallagi tavaly év végén visszavonult, és Szekeres lett a főszerkesztő, lényegében nem történt változás.” Egy újságíró meséli, hogy a közelmúltban, már Vajna érkezése előtt is, jellemző volt egyfajta belső gát a politikai témáknál: „Nem volt ez nagyon tudatos, de nem tudtuk, hogy ki vesz meg minket, nem akartunk későbbi problémát a cikkel. Most még kevesebb politika lesz, nem mi fogjuk kideríteni, hol van Tiborczéknak kastélya, és ezt elfogadjuk. Az olvasók úgyse ezért veszik a Borsot.”

Olyan sztármagazint kell csinálni a Borsból, amelyben a propaganda- (például Soros-) hirdetések mellett mutatóban jelenik meg belpolitika, csak annyi például, hogy a nyugdíjasoknak osztott karácsonyi utalványok mennyire népszerűek voltak az érintettek körében – ilyen cikk már volt is.
„A kormányzati hirdetéseket nem adják ingyen. Ezért nemcsak felületet, hanem tudhatóan tartalmi dolgokat is elvárnak. Élő Gábor feltűnése a Lapcomnál alighanem azt a célt szolgálhatja, nehogy porszem kerüljön a gépezetbe” – mondja a cég ügyeit ismerő forrásunk.

Szegeden háború

A váltás után a Délmagyarhoz az új főszerkesztő nem a szerkesztőségből érkezett, hanem egyenesen a Fidesz közeléből. Bonifert Gábor a megyei önkormányzatnál volt a fideszes Kakas Béla kabinetvezetője, de társalapítója annak a jobbára Botka-ellenes szeged­ma.hu-nak is, amelyet Fidesz színeiben politizáló vállalkozó, Oláh János hozott létre. Helyi jobboldali körökben elterjedt vélemény, hogy a Délmagyar inkább balra húz, de legalábbis nem szimpatizál a Szegeden amúgy elég gyengén teljesítő Fidesszel. A szegedma.hu-t is ezért hozták létre, és ez lehet az oka annak is, hogy a Délmagyarhoz kívülről hoztak főszerkesztőt – épp a szegedma.hu környékéről. A lapot egyébként nem Bonifert rakja össze, az inkább Gidró Krisztina főszerkesztő-helyettes feladata, aki a Magyar Időktől érkezett. Információink szerint az új vezetés eddig csak szerkesztőkkel folytatott megbeszélést, az újságírók előtt nem tartottak „eligazítást”. Annyi mindenesetre elhangzott, hogy „Andy nem akar változást, mert jól működik a lap”, ám az országos politikai témát pedzegető jegyzeteket (stadionépítés, Mészáros Lőrinc vagyona stb.) ma már mellőzik – helyi témákról viszont lehet még véleményt írni. A váltás után közölt a lap Novák Katalin- és Kósa Lajos-interjút is, pedig – mondja egy szerkesztőségi tag – „korábban nem volt szokás, hogy rohantunk volna kormánypárti rendezvényekre. Az előző főszerkesztő inkább kerülte a politikát, az volt a fókuszban, hogy olyan dolgokról írjunk, amik az emberek mindennapjait érintik. Nehéz vidéken napilapot csinálni, az olvasók közt akad szoci, fideszes, jobbikos vagy LMP-s, és te mindegyikük lapja vagy.”

A Délmagyarban már szeptember elején is feltűntek kormányzati támogatással készült oldalak, és azóta több állami hirdetés is érkezik. „Azt hittük, több kirúgás is lesz. Nem úgy csinálták, mint tavaly Mészáros Lőrinc lapjainál, ahol elküldtek egy csomó újságírót. Lehet, ennek köze van ahhoz, hogy kevesen vagyunk, az elmúlt hónapokban többen is távoztak, és csak mostanában érkeztek páran. A működést kockáztatták volna, ha felmondásokba kezdenek.”

Azzal, hogy a Délmagyar a Fidesz közelébe került, a szegedma.hu eddigi formájában értelmét vesztette, és emiatt többen „összehangolásra” számítanak, arra, hogy Botkával szemben a Délmagyar lesz a jó, a szegedma.hu pedig a rossz zsaru, azaz utóbbinál lesznek az igazán durva kirohanások a polgármester ellen. A Fidesz célja egyértelműen Szeged megszerzése; a szegedma.hu a 888.hu-s vagy a pestisracok.hu-s propaganda-bulvár trasht hozza majd. Például két hete a lap olyan „levelet” közölt, amelyet állítólag Szabó Sándor szocia­lista képviselő írt Botka Lászlónak, arra kérve a polgármestert, hogy vesse el a Martin Schultzcal kötött megállapodást, miszerint menekülteket fogadnának be üres önkormányzati lakásokba. Szabó azonnal jelezte: hírhamisításról van szó, és beperli a kiadót. A cikk már nem elérhető, de a szegedma.hu ennek ellenére nem szállt le a témáról, a hétvégén el is kísérték a Fidesz aktivistáit egy olyan aláírásgyűjtésre, amelynek során azt kérdezték az emberektől: „Akarja-e ön, hogy Botka László segítségével közvetlen környezetébe migránsokat telepítsenek?”

Botkáék kivonulnak

Botkáék gyorsan léptek a tulajdonosváltás után: a városi közgyűlés szeptember 22-i ülése „akként módosította nyolc önkormányzati rendeletét, hogy az információk közzétételének helye a Szegedi Tükör, a város közszolgálati lapja legyen” kizárólag – tájékoztatta a Narancsot a városháza. Ez az önkormányzat és „cégei, valamint intézményei és a Polgármesteri Hivatal közleményeit, tájékoztatóit, hirdetéseit” érinti. A hivatalos magyarázat szerint a 75 ezer példányban megjelenő ingyenes lap úgyis eljut minden háztartásba, ezért a városvezetésnek ezen keresztül kell kommunikálnia a választókkal. A teljes képhez tartozik, hogy Botka személyesen ment el a Délmagyar „függetlenségének” búcsúztatására október 20-án, ahol a frissen felállított sírkő előtt gyertyát is gyújtott a szegedi belvárosban.

A teljes átszervezés részeként a Szegedi Tükör szeptembertől már hetente jelenik meg. A lap nem tipikus önkormányzati kiadvány, második oldalán – amely országos mutyimondó rovat – rendszeresen jelennek meg a Mészáros Lőrinc vagyonával kapcsolatos hírek, de a stadionépítések, a kormány menekültellenessége vagy Tiborcz István ügyei is feltűnnek. Sajátos helyzet, hogy a Délmagyar foglalkoztat olyan újságírókat, akik a Szegedi Tükörbe is bedolgoztak, bedolgoznak, néha épp a Délmagyar szerkesztőségéből. Mi több, a Szegedi Tükört szintén a Lapcom szegedi nyomdájában nyomják, ám úgy tudjuk, ez nem sokáig lesz így.

Ám ha máshol készítik is majd a városi lapot, az Vajnának aligha kottyan meg. Ne felejtsük, a tulajdonában éppen egy országos lefedésű rádióhálózat alakulgat, övé az egyik kereskedelmi tévé és a legnagyobb példányszámú közéleti napilap, továbbá ott van a Bors is. Megközelítőleg sincs ehhez hasonló sajtóhatalom az országban, Vajna immár médiacézár is, Magyarországon messze a legnagyobb.

Egy fegyelmezett szerkesztőség

Vajna érkezésével a hazai sajtó egyik legrégebben hivatalában lévő napilapos főszerkesztője, Nyerges Csaba is távozott posztjáról. Az ő esete azért is beszédes, mert hiába hangoztatja Andy Vajna stábja a fejlesztés, az előrelépés fontosságát, Nyergest, aki a 90-es években vette át a Kisalföldet, annak ellenére elküldték, hogy az újság a legolvasottabb közéleti napilap Magyarországon: 55 ezer értékesített példányszáma csaknem másfélszerese a második, 38 ezer körüli Vas Népének. Ha valakinek a teljesítmény és a számok alapján utolsónak kellene elhagyni a hazai lappiacot, az vélhetően Nyerges lenne.

A Nyugat-Dunántúl nem véletlenül teljesít ilyen jól: olvasói oldalon fizetőképes a kereslet (sokan az Ausztriában megkeresett bérüket költik el ezekben a megyékben), másfelől a kiskereskedelmi láncokon (Tesco, Lidl, Metro) túl az olyan nagyok is megjelennek hirdetőként, mint az Audi vagy az Opel. Emiatt például a Kisalföld nemcsak akciókkal lepte meg olvasóit, de az országos átlagot meghaladó különkiadású magazinjaival is. „Néplap”, „családi újság” – így írják le megyei forrásaink az eddigi Kisalföldet; miközben a „hétköznapi hősökre és problémákra” fókuszáltak, nem politizálták agyon magukat a többségében fideszes vezetésű nagyvárosokban. „Az MSZP-nek fideszesek voltunk, a kormánypártiaknak mindig szocik” – mondja egy korábbi munkatárs; utóbbi véleményt támasztotta alá sokaknál az, hogy a lap korábbi újságírója 2014-ben a baloldali Összefogás jelöltjeként futott neki – és bukott el – a választásokon.

A Kisalföld egyik munkatársa szűkszavúan annyit közölt érdeklődésünkre, hogy a „szerkesztőség fegyelmezetten vette tudomásul” a főszerkesztőcserét, ami „tulajdonosváltásnál nem meglepő”. (Amikor 2013-ban megvette őket az Elliott, Nyerges a posztján maradt – N. G. M.) Annyit tudtunk meg tőle, hogy jönnek majd új újságírók itt is, egyébként „megy minden a maga útján tovább, nincs semmi szenzáció, továbbra is saját belátásunk szerint tehetjük a dolgunkat”. Az új főszerkesztő, Garamvölgyi Imre belülről érkezett.