Útikalauz a sötétbe

Néhány hete egy zavarba ejtő honlapra bukkantam: az oldal az öngyilkosságról szól, ám a szöveg olvastán nem úgy tűnik, mintha szerzője egyértelműen lebeszélni szeretné az ilyen gondolatokkal küzdő embereket (ahogyan az a hangoztatott szándék szerint célja lenne).

Noha a nyolcvanas évek közepe óta folyamatosan csökken az öngyilkosságok száma Magyarországon, még mindig ez az egyik leggyakoribb halálok. Az Európai Unió­ban lakosságarányosan Litvániában ölik meg magukat a legtöbben, de utána (Lettországgal és Szlovéniával holtversenyben) rögtön Magyarország következik az Eurostat adatai szerint. A médiának jelentős szerepe van a statisztikák alakulására, egy-egy nem megfelelően bemutatott öngyilkossági eset könnyen cselekvésre sarkallhatja az öngyilkosság gondolatával foglalkozó embereket. Jól dokumentált eset például a Molnár Csilla szépségkirálynő 1986-os halálát követő öngyilkossági hullám; vagy másfelől az, amikor jelentősen csökkent a bécsi metró elé ugrók száma annak hatására, hogy az újságírók megváltoztatták a hasonló esetekről szóló tudósítások stílusát (erről részletesen lásd: Öngyilkosság és média, Magyar Narancs, 2011. március 24.). Legalább 2010 óta magyar nyelven is elérhető a WHO ajánlása arról, hogyan kell a nyilvánosságban kezelni az öngyilkossági eseteket, ennek nyomán a magyar média- és hírközlési biztos is közzétett egy ajánlást, és egy európai együttműködés (OSPI) keretében a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézete is szerkesztett egy hasonló dokumentumot. Ezek szerint minél nagyobb a híradások érzelmi töltete, vagy minél részletesebb az öngyilkosság módszerének leírása, annál több emberre hat a beszámoló.

 

Az oldal

Az utóbbi években határozott javulás tapasztalható ezen a téren a honi médiában, ezért is volt meglepő, amikor egy olyan magyar oldalra bukkantam, amely elsőre nem úgy tűnik, mintha lebeszélni szeretné olvasóját az öngyilkosságról. Az oldal tetején villogó „Elegem van az életemből!” felirat fogadja a látogatót, ami alatt két síró kisgyerek rajza található. Az írás címe „Öngyilkossági kiskáté, avagy hogyan legyek öngyilkos?”. Az első mondatok sem kevésbé zavarba ejtők: „Ha rám találtál, valószínűleg öngyilkosságon gondolkodsz és valami jó módszert vagy hasznos véleményt keresel. Reméljük, hogy segítségedre lehetek.” Az írást olvasva rossz érzés fogott el, és elképzeltem, mire gondolhat a cikket olvasva egy olyan ember, aki például komoly depressziótól szenved (az öngyilkossági esetek legalább 80 százalékát mentális betegségek előzik meg), és arról olvas, hogy van-e túlvilág, vagy hogy a különböző öngyilkossági módszereknek mik az előnyei és hátrányai. Nyilvánvaló, hogy egy szuicid gondolatokkal küzdő ember ma már az interneten is keresgél, ez az oldal pedig profi kivitelezésre vall. Saját, beszédes webcíme van, és készítője láthatóan a keresőoptimalizálásra is odafigyelt, mert igen könnyű rábukkanni. Tovább böngészve kiderült, hogy itthon csak egy-két kifejezetten proszuicid oldal található (jellemzően névtelen blogok ingyenes tárhelyre feltöltve), illetve pár moderálatlan fórumban tárgyalják a témát, miközben az utóbbi években már több, a krízishelyzetben lévőknek segítséget nyújtó oldal is megjelent (például az ongyilkossagmegelozes.hu). Ezzel sokkal jobban állunk, mint jó pár másik ország. Egy angol nyelvű oldalakat vizsgáló kutatás szerint a megfelelő keresőszavakat beírva ötből három oldal részletes leírásokat ad a különböző módszerekről, és csak kettő megelőző célzatú: pár évvel korábban még csak harmadennyi proszuicid oldal volt a neten. Az egyik leglátogatottabb ilyen oldal svéd nyelvű, azt heti 3-4 ezren keresik fel, de Japánban nyomtatott könyv formájában is lehet kapni részletes útmutatót.

Szakembert is megkerestem azzal, hogy milyen hatásai lehetnek az ilyen jellegű oldalaknak. Bérdi Márk klinikai szakpszichológus szerint szakmai szempontból a gyógyszeres kezelés, a pszichoterápia, valamint a közösség – elsősorban a család – megerősítése számít hatékony megelőzésnek. „Az öngyilkossági módszereket bemutató proszuicid szövegek semmiképp sem tekinthetők megelőzési stratégiának. Sokan azt hiszik, hogy ha részletesen leírják a különböző módszereket – akár azzal a kitétellel, hogy melyiket miért nem ajánlják –, elrettentik az öngyilkosság gondolatával küzdő betegeket, ez azonban nem igaz” – mondta a pszichológus, aki nyolc évig a Péterfy Sándor Utcai Kórház krízisintervenciós és pszichiátriai osztályán és ambulanciáján dolgozott. Elsősorban a tizenéves korosztály keres az interneten az öngyilkossággal kapcsolatos szövegeket. „Amerikai kutatások arra jutottak, hogy ezek az írások csak megerősítik az öngyilkossági gondolatokat az azt fontolgató fiatalokban – magyarázta Bérdi. – Reménytelenséggel, öngyilkossági gondolatokkal, depresszióval küzdő, jellemzően pszichiátriai beteg embere­ket nem kioktatni kell, hanem segítséget és reményt adni nekik. Ha ehelyett bármi negatívat, főleg tippeket és részletest leírást kapnak, az könnyen a cselekvés irányába terelheti őket. Minden olyan magatartás, ami nem elutasító, nagyon káros.”

Amikor a konkrét oldal tartalmáról kérdeztem a szakembert, hasonló véleménye volt, mint nekem, amikor először találkoztam a szöveggel. „Ez nem egy öngyilkosság megelőzését célzó szöveg, van ebben valami nagyon dühítő. Komoly lelki problémával küzdő emberek találják meg ezt az oldalt, és a szöveg azt sugallja, hogy egyetért ezzel a depresszív lelki állapottal, a benne erősödő hanggal, amivel kimondatlanul is azt üzeni, hogy itt a vége, és ez nem fog változni. Pedig a pszichiátriai betegségek és a velük járó élményállapotok folyamatosan változnak.” Bérdi szerint főleg a szöveg eleje és az illusztráció az, ami különösen káros, és nehezen érthető, mi lehetett ezzel a valódi célja a szerzőnek. „Sokszor csak a népszerűségüket szeretnék növelni egy ilyen figyelemfelhívó oldallal, de van, aki identitáskeresése során hoz létre hasonló oldalakat: hogy megmutassa, képes szembemenni a társadalmi normákkal.” A pszichológus szerint a szöveg indulatos, helyenként kifejezetten agresszív és provokál, máshol pedig inkább cinikus és ironikus, pedig a szakemberek egyetértenek abban, hogy az öngyilkossággal kapcsolatos írások során kerülni kell az értékítéletet, a gúnyt vagy a cinizmust. „A szöveg végén van pár jónak tekinthető elem. Az indokolt bűntudatkeltés, annak végiggondolása, hogy mit éreznek majd a hátramaradott családtagok, egy működő technika szuicid gondolatokkal küzdő betegeknél. Jó pont az is, hogy felsorol néhány dolgot, mi az, amiből kimarad az, aki fiatalon dobja el az életét. Fel van tüntetve a segélykérő telefonszám is, ami szintén pozitív, de ez így együtt is meglehetősen kevés. Az oldal összességében inkább káros. Nincs bizonyíték arra, hogy egy ilyen szöveg bárkin is segítene, az ellenkezőjére viszont sajnos vannak példák” – összegzett Bérdi Márk.

 

A készítő

Az ilyen oldalak szerzői jellemzően a névtelenséget választják, így többnyire csak találgatni lehet a motivációikat. Az adathiány miatt a kutatások sem jutottak többre: népszerűség-hajhászás, lázadás vagy az együttérzés kiváltása lehetnek talán a leggyakoribb okok. Ezúttal azonban más a helyzet, hiszen az oldalnak impresszuma is van, amelyből kiderül, hogy az írás David Wong cikke alapján készült. Wong népszerű amerikai író, aki humoros köny­vei­vel futott be. A hivatkozott, öngyilkosságról szóló cikke is kifejezetten szellemes, és egyértelmű, hogy az öngyilkosságról való lebeszélés szándékával íródott: a magyar verzióból azonban a humor teljesen hiányzik, és a szándékok sem egyértelműek.

Az impresszum azonban feltünteti a Kreatív Kontroll nevű marketingcéget, mint az oldal üzemeltetőjét, és Sipos Zoltánt is, aki a szöveg szerzője. A Kreatív Kontroll elsősorban marketingszöveg-írással foglalkozik, az Opten szerint tulajdonosa a Kontroll Csoport Egyesület. A cégbírósági adatok szerint ezt az egyesületet Seres Mária vezeti, aki 2008-ban az országgyűlési képviselők költségtérítéséről kezdeményezett néps­zavazást, 2010-ben a Nógrád megyei Mátraverebély polgármestere lett, a 2014-es választásokon pedig saját kamupárttal indult (lásd: Seres Mária Szövetségesei, magyarnarancs.hu, 2014. március 25.). Seres megkeresésünkre tagadta, hogy bármi köze lenne a múlt évet 87 millió forintos bevétellel és 5,7 milliós eredménnyel záró céghez.

A szövegíró Sipos Zoltán, a cég volt tulajdonosa, jelenleg stratégiai igazgatója életrajza szerint korábban webboltmarketinggel foglalkozott, valamint egy független hírportálnál volt főszerkesztő. Ez a hírportál a szélsőséges nézetei és akciói miatt elhíresült Tomcat oldala, a Bombahír, a webbolt pedig szintén Tomcat pólóboltját jelenti. Sipos ekkoriban Blog­admin néven volt aktív, és korábban maga is antiszemita bejegyzéseivel szerzett magának kisebbfajta hírnevet az arra fogékony netes közegben. Azóta már szervezett életvédelmi konferenciát, keresztény vállalkozói konferenciát, és a neten fiatalokra vadászók lebuktatását célzó „pedofilkommandót” is.

Telefonos megkeresésünkre Sipos készségesen válaszolt. Mint elmondta, azért hozta létre a honlapot még 2013-ban, mert egy „baráti beszélgetés során felmerült, hogy sokan keresnek rá erre az interneten. Rákerestem én is, és azt találtam, hogy az öngyilkossággal foglalkozó oldalak rossz minőségűek, és elsősorban a preszuicid élethelyzetben lévők családtagjaihoz szólnak”. Sipos elmondta, hogy öngyilkosság-megelőzési célzattal készítette az oldalt, és kifejezetten örül, hogy az végre a média érdeklődését is felkeltette. Azokkal a véleményekkel viszont, hogy az általa írt szöveg káros lenne, nem ért egyet. „Ez egy, az adott személy élethelyzetébe belehelyezkedő írás. Eredetileg ennél is durvább szöveget akartam írni, de konzultáltam egy pszichiáterrel, akinek a tanácsait figyelembe véve finomítottam rajta. A végleges szöveget ő is jóváhagyta. Csak olyan dolgokat írtam le, amiket az öngyilkosság gondolatával foglalkozó ember magától is tud. Nem hiszem, hogy pont tőlem kapna ötletet bárki. Elmondom, hogyan tud kilépni valaki az életéből, de a leírások nem túl részletesek, és azt is hozzáteszem, hogy melyik módszert miért nem javaslom.” Sipos azt is elmondta, hogy sok levelet kap az oldal látogatóitól, egy darabig még krízischatet is működtetett, de ezt időhiány miatt abbahagyta. Az oldalnak napi 80-100 látogatója van, igény tehát van az online segítségre. „Valóban jó lenne, ha szakemberek csinálnák az oldalt, de szerintem jobb, ha valaki a saját bénaságával próbálja meg ezt megoldani, mint hogy ne legyen semmi hasonló magyarul az interneten. Lehet, hogy nem szakmai, de sokak szívéhez közelebb áll a szöveg.”

 

Jó szándék

Azt szeretné, hogy ha a bajban lévők segítséghez jutnának, ezért is van feltüntetve az oldalon egy segélyvonal elérhetősége, de Sipos ennél tovább is menne. Mint elmondta, szívesen javít az oldal tartalmán, vagy át is adja az oldalt olyan szakembernek, aki minden szempontból megfelelő tartalommal tudná azt feltölteni.

Normál esetben etikai szempontból problémás, ha az újság­író aktivistaként beavatkozik a cikke alapjául szolgáló történetbe; de ezúttal kivételt tettem. Mivel Sipos Zoltán és Bérdi Márk is nyitottnak mutatkozott az együttműködésre, összekötöttem őket, remélve, hogy összefogásuk nyomán több bajban lévő jut majd segítséghez.

A szabályozás

Az öngyilkosságot népszerűsítő oldalakat először Ausztráliában tiltották be 2006-ban, azóta Japánban, Dél-Koreában és Oroszországban is illegálisak az ilyen jellegű tartalmak. Az Egyesült Államokban nincs szövetségi szabályozás, néhány tagállam tiltja csak a proszuicid tartalmak nyilvánosságát. Amikor egy ame­rikai tinédzser búcsúlevelében konkrétan leírta, hogy melyik oldal alapján követte el öngyilkosságát, mozgalom indult a szövetségi tiltásra, sikertelenül. A magyar szabályozással kapcsolatban a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) kommunikációs igazgatósága arról tájékoztatott, hogy hatáskörük az online tartalmak közül csak a sajtótermékeknek minősülő honlapokra terjed ki. Itt is csak akkor tudnak fellépni, ha azok tartalma a Btk.-ba ütközik („mást öngyilkosságra rábír, vagy ennek elkövetéséhez segítséget nyújt”), illetve az Ekertv. szerint a tárhelyszolgáltató is felelős a nála elérhető tartalomért. Ugyanakkor az internethotline.hu oldalon az NMHH jogsegély-szolgáltatást működtet, ahol bárki bejelentheti az általa károsnak vagy szabálysértőnek gondolt oldalakat. Mint írják, minden eset egyedi elbírálást igényel, de ha valóban problémás a tartalom, az NMHH felkéri a tartalom- vagy tárhelyszolgáltatót a jogsértő tartalom eltávolítására. Az NMHH-nak volt már dolga öngyilkosságra buzdító tartalmakkal, és az esetek többségében a szolgáltatók elérhetetlenné tették az oldalt. Ha pedig arra van szükség, együttműködnek a Nemzeti Nyomozó Iroda kiberbűnözéssel foglalkozó szakembereivel is.

 

Van segítség

Ha úgy érzi, segítségre van szüksége, hívja a krízishelyzetben lévők számára rendszeresített, ingyenesen hívható 116-123, vagy 06-80-820-111 telefonszámot! Online segítséget kaphat az ongyilkossagmegelozes.hu oldalon.

Az öngyilkosok többsége sokszor küzd szorongással, fél attól, hogy nem tud az elvárásoknak megfelelni, alkalmatlannak, elszigeteltnek és magányosnak érzi magát. Ha környezetében bárki tartósan motiválatlanná, kedvetlenné vagy feltűnően visszahúzódóvá válik, próbáljon meg bizalommal fordulni felé, és meghallgatni a problémáit. Szükség esetén küldje el szakemberhez, vagy kérjen tanácsot a fenti elérhetőségek valamelyikén.