Akárhogy is szeretnénk, e hasábokon se szárba szökő gazdasági növekedésről, se a rázúduló pénzek alatt az utóbbi években kivirágzó művészeti életről nem tudtunk beszámolni. Ha nagyon rajta akarunk maradni a botanikai metaforikán, akkor legfeljebb a teher alatt nő a pálma fordulatot tudjuk hajtogatni, már ami a progresszívnek nevezett művészek, e gyanús alakok anyagi helyzetét illeti. Alig is van olyan hét, hogy ne írnánk le, miért éri meg egyre kevésbé vállalkozónak és pláne művésznek szegődni ebben az országban. Ehhez képest váratlan öröm látni, hogy miközben színházak és társulatok szűnnek meg és állnak le, sorra nyílnak az új helyek, amelyek éppen nekik - és közönségüknek - kínálnak menedéket vagy munkát. Értelmiségi kultúrkocsma, nyugati típusú független közösségi tér, újjászülető mozi és két régi-új történet sorakozik az étlapon.
Müszi
Piros ajtó a Corvin Áruház oldalában, a Somogyi Béla utcában. Három emelet lépcsőzés, majd a hatalmas, valószerűtlen tér. Ez a Művelődési Szint, a hivatalos öndefiníció szerint: "szabad szellemiségű, önfenntartó kulturális tér". A 2800 négyzetméteres, tátongó lyukra Bársony Júlia és csapata akadt rá 2011-ben. 2012 februárjában kezdődött az átalakítás, amely a szeptemberi kapunyitás után is folytatódott. Végleges formáját még mindig nem nyerte el a hely, de már működnek művészi stúdiók, közösségi kávézó, multifunkcionális, az aktuális rendezvény igényei szerint alakítható workshophelyszín, gyerek- és könyvtársarok, több kiállító- és előadótér és épp kialakítás alatt álló co-working iroda. A Müszi az épületen kívül is "folytatódik": az 500 négyzetméteres, üvegtetővel lezárt részen közösségi kert zöldíti a kínálatot. Már most több mint 80 alkotó dolgozik itt. Bárki jelentkezhet, de nem árt, ha az adott programnak van némi köze a hely imázsához, tehát a társadalmi felelősségvállaláshoz és az összművészeti törekvésekhez.
Bársony Júlia művészeti vezető elmondja: a működéshez elvi okokból nem kérnek állami támogatást, az NKA jelenlegi működési elveit ugyanis az erős centralizáció és a felülről meghatározott kultúrafogalom miatt vállalhatatlannak tartja. A Müszi tehát önfenntartó. Na, de hogyan? Először is úgy, hogy minden stábtag jelképes összegért dolgozik. Az indulásban a Soros Alapítvány pályázatán elnyert milliós összeg is segítette őket, azóta viszont nem részesültek nagyobb összegű támogatásban. A Müszi magántulajdonban van, így nekik kell kigazdálkodniuk a bérleti díjat és az épületben zajló folyamatos fejlesztések költségeit. Öt forprofit tevékenységgel számoltak, ebből három indult be eddig: a büfé, az alkotók által fizetett bérleti díjak (1600 forint/négyzetméter) és a termek bérbeadása rendezvényekhez. Utóbbiak 500 forintos, jelképesnek mondott ellentételezésért látogathatóak, de vehetünk 1000 forintos támogatói jegyet is. A co-working irodát és a shopot a kezdeti tervekkel ellentétben anyagi források hiányában még nem tudták kialakítani. A pénzügyekért felelős Kis Réka optimista, reméli, hogy ezekből a bevételekből sikerül majd stabilizálni az intézmény pénzügyi helyzetét.
Átrium
A harmincas években épített art deco épület színházként, klubként, étteremként, koncerthelyszínként és persze moziként működik, de van DVD-kölcsönző (ide költözött az Odeon tabáni tékája) és internetkávézó is. Az évek óta üresen álló Margit körúti ingatlant tavaly 114 millió forintért vette meg egy befektetői csoport a fővárostól, és nagyjából 50 millióból újította fel. A tulajdonosokról nem sokat lehet tudni, már azon túl, hogy a többségi tulajdonos - 90 százalékos részesedéssel - Lakatos Péter cége, az LPH Kft., 10 százalékot pedig Gauder Milán birtokol. Magács László, az Átrium művészeti igazgatója úgy fogalmazott, hogy a Merlin Színházat működtető Angol Nyelvű Színház Közhasznú Alapítvány a tulajdonosok, azaz "kultúrakedvelő magánszemélyek csoportjának" jóvoltából ingyen használhatja az épületet kulturális térként. A kissé bonyodalmas cégstruktúra röviden úgy néz ki, hogy az ingatlan tulajdonosa egy vagyonkezelő kft.; az üzemeltető egy másik kft., amelyik fizeti a közműdíjakat, és alkalmi rendezvényekre, illetve az itt üzemelő kávézónak, büfének, klubnak bérbe adja az épületet; az Angol Nyelvű Színház Közhasznú Alapítvány pedig befogadó színházként, sőt tágabb értelemben egyfajta művelődési házként a tartalmat szolgáltatja. Nem is akármilyet: az Átriumban többek közt Pintér Béla, Mundruczó Kornél, a Szputnyik Hajózási Társaság és a HOPPart tart előadásokat.
Az étterem-kávézót az Anker stábja, tehát Vranik Krisztián és fiatalos csapata viszi. Mivel társasházról van szó, nem tartanak olyan típusú bulikat, mint anno a Merlinben, inkább a kulturális programok és a klubélet összehangolására törekszenek. Ottjártunkkor például az Indiai kulturális napoknak adott otthont az Átrium, amelynek apropójából Bollywood bulit tartottak az előtérben. Az egykori Május 1. moziban a környékbelieket célzó programok is elindultak, például gyerekszínház és gyerekkoncertek, illetve igyekeznek a kerületi iskolákkal is szoros kapcsolatot kialakítani az angol nyelvű színházi sorozat segítségével.
Pepita Ofélia
Utunk most már az alternatív kulturális és szórakozóhelyek Mekkája, vagyis Belső-Erzsébetváros felé vezet. A Klauzál tér 5. szám alatti bár látszólag semmiben sem más, mint azok a vendéglátóhelyek, amelyek kulturális programokkal próbálják meg érdekesebbé és vonzóbbá tenni magukat. De már rövid bemutatkozásuk is mutatja, hogy ennél többre törnek. Mint írják, "sajátos kulturális centrumot hoztunk létre". A tavaly májusban nyílt Pepita Ofélia vezetői (Bíró Csilla és Szőke Csilla) saját ízlésükben bízva szelektálnak a lehetőségek között, így kerül a programok sorába minden, ami irodalom, meg az is, ami nem. A felolvasások, kerekasztal-beszélgetések, könyvbemutatók, kiállítások, koncertek sorában a nagy nevek mellett akadnak kevésbé ismert fellépők és rétegműfajok, valamint itt is kiemelt szerep jut a társadalmilag fontos témáknak, például a nők és a kisebbségek problémáinak. A kínálat ezzel együtt sem különösebben egyedi, inkább a programok sűrűsége és állandósága ad karaktert a Pepita Oféliának. Rendszeresen itt zenél a női tangózenekar, a Hanem, de itt nótázik most már nem először hangos sikerrel Nádasdy Ádám és Vilma, de van irodalmi kupaszerda focibolond írókkal, és itt talált otthonra Kaufer Virágék estje az erőszakról.
A kultúra mentén szerveződő közösségi terek létrejöttét rendkívül fontos szerepvállalásnak tartják a szervezők, különösen mostanában, meg hát "egy sima kocsma intellektuálisan nem lenne túl érdekes". A vendégek eldönthetik, érdekli-e őket a napi program, vagy sem, ugyanis a tér adottságai biztosítják az alsó szinten a részvételt, a felső szinten a szeparáltságot. Ha van belépő, akkor az 500-800 forintos beugró fedezi a fellépők díjazását, ha nincs, akkor a programot más szervezet (általában a Szépírók Társasága) támogatja.
Hátsó Kapu
A Dohány utcából közvetlenül vagy a Fókusz Könyváruház félreeső ajtaján keresztül, zöld gyepszőnyegen áthaladva nyílik a Hátsó Kapu. Február 28-án indult, egyszerre régi és új kezdeményezésként. Új, amennyiben három hónapja még Szalai-Szabó István ügyvezető sem tudta, hogy létrejön a hely. Régi, mert a célok, a hangulat és a minőség is ismerős: a működtető Városi Színház Nonprofit Kft. ugyanis korábban öt éven keresztül vitte a Sirályt. A tulajdonosi kör viszont már nem egyszemélyes: tavaly novemberben a Lőrinczy György vezetésével működő Pentaton Koncert- és Művészügynökség ötvenszázalékos részesedést vásárolt. A Városi Színház így két helyszínes vállalkozásként, külön számlákkal működik. Lőrinczy szervezésében a Rózsavölgyi Szalonban valósulnak meg programok - ahol továbbra is Zimányi Zsófia a művészeti vezető -, Szalai-Szabó pedig a Hátsó Kapu rendezvényeit igazgatja.
A Hátsó Kapu magántulajdonosnak fizet bérleti díjat, olyan feltételekkel működik, mint bármelyik üzlet a kerületben. A szerkezetkészséget - amellett, hogy a Városi Színház évek óta összeállt és gondosan karban tartott technikája is átkerül - a tulajdonos vállalta magára. A vendéglátás a nonprofit kft. keretein belül működik, nincs bérbe adva. Szalai-Szabó szerint - aki a Sirály mellett olyan helyek beindításában vett részt, mint az Egyetemi Színpad vagy a Bárka - a vendéglátás és a kulturális programok szervezői között mindig kialakulhat érdekellentét (lásd vele készült interjúnkat: Üres térben, Magyar Narancs, 2011. november 24.). Ha például a művészek próbálni szeretnének, és a pultnak be kell zárnia, akkor a vendéglátás nem tudja miből kifizetni a bérleti díjat. A vendéglátásból a benne dolgozókat, a bérleti díjat és a minimális napi karbantartási költségeket szeretnék fedezni.
Az ügyvezető elmondása alapján a Hátsó Kapu három lábon fog állni, vagyis befektetésekből, pályázatokból és projektekből befutó pénzekből gazdálkodik. A befektetett összeg azt a pár millió forintot jelenti, ami a Sirályból még a Városi Színház számláján maradt, amikor a hely 2011 végén addigi formájában megszűnt. A Hátsó Kapuban is erős lesz a színházi vonal (körülbelül nyolcvan előadást terveznek egy évadban), így indulhatnak például az Emmi által a minősítéssel nem rendelkező színház- és táncművészeti szervezetek számára kiírt pályázaton. A Hátsó Kapu programjai emellett projektalapon működnek: a megállapodás szerint minden projektvezető maga igyekszik előteremteni a szükséges forrásokat, akár pályázatokból, akár magánbefektetőktől.
Gödör
Amikor kiebrudalták a Gödör Klubot a Gödör Klubból, a működtetők fogadkozása ellenére sem tűntek pesszimistának azok, akik úgy vélték, ismét véget ért egy budapesti legenda (lásd korábbi cikkünket: "Felső döntésre", Magyar Narancs, 2012. január 19.). Nem az első: a Budai Ifjúsági Parktól a Tilos az Á-n át a Süss Fel Napig hosszú az elmúlt évtizedekben elveszett törzshelyek lajstroma, miért a Gödör lenne a kivétel?
Miért ne a Gödör lenne a kivétel? Majd' egy év kihagyást követően, tavaly novemberben a Király utcai Central Passage-ban talált új otthonra a Gödör, de az év végi nyitányt januárban már kényszerleállás követte. (A VI. kerületi önkormányzat rendelete szerint este 10 óra után csak a tulajdonos hozzájárulásával lehet vendéglátó tevékenységet folytatni, ám mivel az ingatlan tulajdonosi szerkezete igen bonyolult, egy hónapot vett igénybe az ámengyűjtés.) Most úgy tűnik, rendeződtek a dolgok, ráadásul a korábbi otthon csúnya-szép atmoszférája is megmaradt, hiszen a Central Passage korántsem problémamentes épület. Sokan úgy tekintenek rá, mint a Terézváros jellegzetes 21. századi szörnyszülöttjére, ráadásul építtetőinek sem hozta meg a várva várt extraprofitot, a válságot követően a több ezer négyzetméternyi - eredetileg bevásárlóközpontnak szánt - földszinti rész jellemzően üresen kongott három éve. És ha egy befektetés gödörben van, honnan érkezhetne a segítség?
"Kapóra jött, hogy a spanyol befektető fut a pénze után - mondja Filep Ákos, a Gödör vezetője -, így sikerült olyan, forintalapú bérleti szerződést kötnünk, ami pár évvel ezelőtt elképzelhetetlen lett volna ezen a környéken. 2400 négyzetméterről van szó, aminek most a felét hasznosítjuk - ez maga a Gödör Klub. A másik felében éttermet és rendezvényközpontot fogunk kialakítani, kifejezetten nyereségorientált helyeket, máskülönben a klubot nem tudnánk hosszú távon működtetni" - teszi hozzá. De a távlati tervek között nem csak a klub újbóli felfuttatása szerepel. Filepék szeretnék azt is, hogy zárt helyen ugyan, de a régi Gödörhöz hasonló "agora" jöjjön létre a klub közvetlen környékén, olyan közösségi tér - ahogy ők mondják, városi nappali -, ami a szórakozáson túl is vonzó lehet, főleg a fiatalok számára. A koncepció szerint "A passzázs boltszelekciójával (fair trade bolt, egyedi dizájnerboltok stb.) és a közös terekben folyó kulturális és civil programokkal progresszív módon újrafogalmazza a plázafunkciót".
"Az új Gödör Klub létrejöttének egy feltétele volt: a Belvárosban legyen. Nem gondoltuk, hogy ennyire közel lesz a régihez, egyáltalán nem bánjuk, hogy így alakult. Valamivel kisebb, de ugyanúgy próbáltuk berendezni, mint a régit: két, szeparálható színpad, kávézó, hatszáz férőhely" - meséli Maróti Dániel programszervező. A műsorokat ugyanolyan szempontok alapján állítják össze, mint korábban, a középpontban továbbra is a zene marad, de lesznek bőséggel irodalmi, színházi, képzőművészeti események, és fesztiválokat is rendeznek.
És mind boldogan élnek, míg meg nem halnak.
