Húszéves a Francia Intézet épülete

  • 2012. március 26.

Snoblesse

Jubilál a Fő u. 17. Kiállítással ünnepel az épület.


Amikor építeni kezdték (az 1944–45 telén elpusztult egykori francia követség helyén), még létezett a szocializmus, de a kapuit már egy másik rendszerben, egy demokrácia nevezetű, ezen a tájon újdonságnak számító szisztémában nyitotta meg a Budapesti Francia Intézet Georges Maurios által tervezett épülete. A nyitás óta húsz év telt el, a demokrácia és az épület azóta is áll, a húszéves születésnap alkalmával pedig a Francia Intézet és a KÉK – Kortárs Építészeti Központ közös kiállításán követhető nyomon az épület története, az előkészületektől az építésen át a fogadtatásig. A kiállítást megnyitó nyilvános kerekasztal-beszélgetésen (18 órától) felsorakoznak a történet francia és magyar szereplői, az építészektől a hivatalnokokig, s másnap is (9.30-tól) kerekasztal-beszélgetések várják az elmúlt 20 év története iránt érdeklődőket.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.