Húszéves a Francia Intézet épülete

  • 2012. március 26.

Snoblesse

Jubilál a Fő u. 17. Kiállítással ünnepel az épület.


Amikor építeni kezdték (az 1944–45 telén elpusztult egykori francia követség helyén), még létezett a szocializmus, de a kapuit már egy másik rendszerben, egy demokrácia nevezetű, ezen a tájon újdonságnak számító szisztémában nyitotta meg a Budapesti Francia Intézet Georges Maurios által tervezett épülete. A nyitás óta húsz év telt el, a demokrácia és az épület azóta is áll, a húszéves születésnap alkalmával pedig a Francia Intézet és a KÉK – Kortárs Építészeti Központ közös kiállításán követhető nyomon az épület története, az előkészületektől az építésen át a fogadtatásig. A kiállítást megnyitó nyilvános kerekasztal-beszélgetésen (18 órától) felsorakoznak a történet francia és magyar szereplői, az építészektől a hivatalnokokig, s másnap is (9.30-tól) kerekasztal-beszélgetések várják az elmúlt 20 év története iránt érdeklődőket.

Figyelmébe ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.